"Démonkrácia!!!"

"Démonkrácia



…..azaz, a Démon kreációja vagyis a Gonosz Szellem alkotása. Legnagyobb eredményeként sikeresen elérte az emberiség tudatában, hogy azt higgyék róla: „Ő” – mármint a Gonosz Szellem - nem is létezik.



Pedig igen! Ő a bárány(arcú)bőrbe bújt farkas.



Mit is adott nekünk ez a rendszer? Választhattunk. Szabadon. Szabadon, vagy csak az elénk kínált lehetőségek között? Valóban szabad az a választás, ahol megmondják, hogy kire szavazhatsz, és a választási lehetőség a patkány, vagy a dögevő hiéna, vagyis a démon valamelyik gyermeke? Valóban a választó akarata érvényesül ebben a parlamenti démonkráciában, amikor az egyik kutya, másik eb, és ugyanazon az egy pórázon lógnak? A választások másnapján mégis milyen lehetőségünk marad „képviselőink” megrendszabályozására, akkor, amikor az orrunk előtt rabolják ki, és idegen érdekből fosztogatják Hazánkat?



(A TEMPO párt nyilvánosan hangoztatott és bizonyítékokkal alátámasztva azt állítják, Gyurcsány vagyona minimum 14 Milliárd Dollár! Veres János egykori pénzügyész, 450 millió EURO-t lopott el egy tételben! Orbán Viktor és Pintér Sándor ügyeiről is komoly adatbázissal rendelkeznek.)



Jól megmondhatjuk nekik a véleményünket. (büntetlenül lassan már azt sem) És? Ha egyáltalán meghallják a panasz hangját, jó magasról lesza…vazzák.



A nemzetek érdekei felett álló pénzügyi hatalmasok utasításainak szolga módjára eleget tevő, hazaáruló „képviselőink” tevékenysége közben, hazánkban a megélhetési létminimum alá sodródott a dolgozni szeretők java része. Nincs számot tevő mezőgazdaság, nincs feldolgozó élelmiszeripar. Aprópénzért cserébe kivágatták gyümölcsfáinkat, ellehetetlenítették szőlős, bortermő vidékeinket. Meghatározták, mennyi termőföldet művelhetünk meg, és mit vethetünk benne, természetesen ügyelve arra, hogy a szükségleteinket saját erőből megteremteni ne tudjuk. Természetesen arra is van gondjuk, hogy a támogatási rendszer protekCIONIZMUSával, a megművelhető területeinken se lehessünk versenyképesek a nyugati „elithez” képest.



Behozatalra kényszerülünk, gyakorlatilag mindenből, egy olyan ország területén, ahol háromszor annyi embernek lehetne előállítani egészséges élelmiszert, mint ahányan vagyunk. Ugyanakkor munkánk nincs, a terheinket adó, és egyéb rafinált sarc formájában a megfizethetetlenség magasságába emelik folyamatosan. A fenti okok miatt törvényszerűen bekövetkező eladósodásunk eredménye kapcsán, otthonaink is a szabad rablás tárgyává, a pórázt tartók könnyű prédájává vált.



Mondanám, hogy rabszolgák vagyunk saját hazánkban, de ez az állításom kimerítené a költői túlzás fogalmát, amit ezen képességeim hiányában nem engedhetek meg magamnak. Nézetem szerint ugyanis egy rabszolgának van a feje felett biztos fedél. Meg van neki a napi étele, itala. Ha betegnek látszik, ránéznek legalább, hogy mi baja, miért nem tud dolgozni. Nevelhet a jövőben vetett bizalommal gyermekeket, mert a rabszolgatartónak elemi érdeke az ingyen munkaerőt fizikai képességének legjobb állapotában tartani, a létfolytonosság feltételeit biztosítani.



Vajon hányan, hány MILLIÓAN(!) nem mondhatják el magukról Kishazánkban azt, hogy biztos fedél van a fejük felett? Hányan nem állíthatják, hogy biztosított a mindennapi megélhetésük, és nem fáj a fejük a gyerekeik jövője miatt? Orvosi ellátás…. (Talán ránéznek a betegre mi baja, csak azért, hogy felírhassák a vegyigyárak orvosságnak hívott méregdrága termékét.)



Ha mindez meg is lenne, ez az életszínvonal még mindig csak a rabszolgák szintje!



Eljutottunk odáig, amikor az érintettek többsége már csak ezért az életmódért is hálás lenne „jósorsáért”.



Pedig hol vagyunk még attól a polgárinak mondott életszínvonaltól, amikor megengedheti magának egy család, hogy egészséges, tápláló ételeket fogyasszon – nem multi szemetet –, és elmehet családostól egy hónapban legalább egyszer moziba, színházba, koncertre, sporteseményre, vagy ahová kedve tartja szórakozni? Hol vagyunk még attól, hogy elmehetnek egy évben egyszer (Uram bocsá’, kétszer) gondtalanul, nekik tetsző helyre nyaralni, pihenni? Esetleg három-négyévente autójukat biztonságos üzemeltetésűre kicserélni? Gyerekeiket, azok képességeinek megfelelő módon – elviselhetetlen mértékű anyagi teher nélkül – taníttatni?



Jelen állás szerint, pont olyan messze vagyunk ettől a világtól, mint az a bizonyos Makó nevezetű vitéz Jeruzsálemtől - ahogy azt mondani szokás.



Hatalmaskodni, elvenni, leigázni, elnyomorítani, ártani, becsapni, felélni, tönkretenni, beszennyezni. Produktum nélkül, mások munkája, verejtéke, fáradsága árán jól, szükségleten felül, pazarlóan élni.



Röviden ez a neoliberálisdemokratiknyikov életszemlélet szerte a világon.



Valamiért minden aljasságuk sűrített kivonatát a magyar népre vetítve csúcsosodik ki. Valamiért nagyon útban vagyunk nekik. Mindent elkövetnek a gyors pusztulásunk érdekében. Sajnos, nagyon találékonyak és hatékonyak a módszereik. Egyre több honfitársunk vet véget önkezével az életének, az életvitelében beállt ellehetetlenülés következtében. Több esetben maga után hagyva még nagyobb szerencsétlenségben családját, sok esetben kiskorú, magukat önállóan ellátni képtelen gyermekeit.



A hátrahagyottak kiszolgáltatott, teljesen kilátástalan helyzetéről szóló hírekkel szembesül az ember, nap, mint nap. Persze nem a „hivatalos” médiából. Na, nem azért mert szégyellik, hanem azért, mert bennük van - minden látszat ellenére – a félsz, hogy elpattan a húr…



A hátramaradt, vagy önhibájukon kívül, végleg lecsúszott szerencsétlen emberek azt teszik, amit ilyenkor – munka és megélhetés hiányában – egyáltalán tehetnek. Kérnek. Már amelyik egyáltalán kérni mer. Mert a többség, még azt is röstelli, merthogy kérésével „ne hozza kellemetlen helyzetbe a másikat”. A jószívű emberek többsége – aki még megteheti – ad.



Mi sem természetesebb ebben az elkorcsosított világban, hogy a férgek, még más nyomorából is hasznot húznak, más jószívűségét is otromba aljas módon kihasználják. Ugyan hányszor fordult már elő – midőn az több ízben is napvilágra került –, hogy a begyűjtött adományokat önös célra használták fel, és a célszemélyhez, vagy csoporthoz egyáltalán nem jutott el az adomány, vagy épp csak egy csekélyke része, tessék-lássék alapon.



Lásd a kolontári milliárdos nagyságrendű segítség sorsát, aminek kapcsán luxus terepjáró, és egyéb „fontos” dolgok kerültek megvásárlásra. A megmaradt (?) pénz további sorsáról nincsenek hírek.



Az ilyen és hasonló napvilágra került aljasságok tömkelege miatt távolodott el egymástól a segítségre szoruló, és a segíteni még kész és tudó kéz.



Magyar ember, nemzettársam!



Hozzád szólok, akiben tudom, hogy még nem halt ki, mert genetikailag ott él benned a tiszta jóság, a tenni akarás. Hozzád szólok, akiben meg van még a segítő képesség és a segítségnyújtás vágya is. Hozzád szólok JÓ EMBER!



Segítenünk kell a rászorultakon! Nincs, ki másra számítson, mint ránk, jó lelkű magyarokra!

A Magyar Nemzeti Hadsereg

a nemzeti jogos önvédelem, a Nemzet érdekeinek védelme céljából szerveződött. Pontosan tudja a feladatát, de amíg nem jön el a konkrét cselekvés ideje, addig sem nézheti tétlenül magyar családok vergődését, kilátástalan – lassú, vagy éppen tragikusan gyors – haláltusáját.

A Magyar Nemzeti Hadsereg az élére áll az adományokat gyűjtő, és azt becsülettel a rendeltetési helyre juttató, remélhetőleg széles társadalmi összefogást eredményező mozgalomnak.

Keresünk az ország egész területén, annak minden településén, olyan jó szándékú tisztességes hazafit – függetlenül, hogy tagja, vagy nem tagja bármilyen meglévő szerveződésnek – aki felvállalja az adományok begyűjtését, tárolását. E célból létrehozunk egy országos adatbázist azokból a földi javakból, amit az emberek felajánlanak.

A felajánlásod bármi lehet. Ha egy megunt ezertonnás gőzmozdonyt takargatsz a hálószobádban, akkor akár az is. Minden bizonnyal akad egy másik elvetemült az országban, aki pont egy ilyenre vágyik, és hajlandó némi pénzt is áldozni érte. Eladjuk. Ha több érdeklődő van rá, akkor árverést szervezünk. A befolyt összeget az arra rászorulók megsegítésére használjuk fel.

A pénzt elsősorban magyar termelőktől származó élelemre, tüzelőre, a közvetlenül szükséges megélhetésre fordítjuk. Segélyszerűen, a pillanatnyi bajt elhárítva, de nem megélhetésszerűen.

Nem fizetünk belőle segítség gyanánt, sárga csekkeket, adót, hiteltörlesztő részletet. Nem gyarapítjuk az adomány összegével az ellenség amúgy is feleslegesen felduzzasztott bankszámláját. A legkevésbé sem rendezünk le belőle tartozást az uzsorás a behajtó, vagy a végrehajtó felé. Velük más a terv.

Természetesen nem segélyezzük a Nemzet szándékán, és akaratán kívül eltartott, egyik típusú élősködőt sem!

Nemzet Testvér!

Amennyiben felvállalod ezt a nemes feladatot, a Magyar Nemzeti Hadsereg katonája leszel. Eskütétel után megkapod karszalagod, rendfokozatod, és majdan katonai igazolványodat is. Ennek megfelelően tejes felelősséggel tartozol munkádért, amiért nem jár más „csak” megbecsülés, és köszönet. Ha mégis előfordulna olyan nem várt esemény, hogy patyolattiszta kezdeményezésünk, a te tevékenységedből fakadóan besározódik, becsületén folt esik, akkor számíthatsz rá, hogy mélyen a szemedbe nézünk!

Bajtársnak ezért erre a tevékenységre kizárólag csak névvel, leellenőrizhető állandó lakcímmel rendelkezőt, (férfit és nőt, fiatalt és idősebbet) fogadunk el. Egyébiránt semmi más nem számít, mint a Nemzet iránti elkötelezettséged, a jó szándékod, a becsületed, a jószíved.

Vissza kell adnunk, meg kell erősítenünk az egymásba vetett bizalmat, és azt a tudatot, hogy a rászoruló számíthat mindenkor EMBERtársára.

Tehát olyanok közreműködését keressük, akikben meg van a segítőszándék, a tenni akarás, és nem csak ellobbanó szalmalángként, hanem kitartóan, hosszú távon. Olyan valakiket, akiknek lehetősége van az adományokat tárolni, rendszerezni, arról információt adni, és az adományt megfelelő egyeztetés után a szállítónak kiadni. Fontos dolog, hogy az adomány útja – honnan, hová – figyelemmel kísérhető legyen. Adományozni lehet a saját név felvállalásával, és becenév alapján is. Nevesíteni mindenképpen kell, hogy valóban látható legyen, mondjuk a „Marcsi néni” becenév alatt beadott, kanapé formájában megtestesülő adomány, vagy az abból származó pénzösszeg végpontja.

Az információáramlás, és az adatbázis kezelése, az erre a célra megvalósuló internetes oldalon lesz nyomon követhető. Az adatbázis alkalmas lehet akár munkaerő kereslet-kínálat közvetítésére is.

Ez az elképzelés, ha a segítségetekkel megvalósul, lehetőséget teremt olyan helyi közösségi bázisok kialakulására, amik nagyobb, (összetettebb!) feladatok megvalósítására is alkalmasak lehetnek a jövőben.

Mik is ezek a nagyobb eladatok?

Megteremteni egy olyan társadalmi berendezkedést, ahol senki nem szorul segítségre, hanem MINDENKI (!) becsületes munkából él, és jól, a jövőtől való aggódás nélkül.

Mi kell ehhez?

Egy olyan erkölcsi értéken alapuló ország irányítás, ahol a benne résztvevők nem a 6(66)alom alárendeltségi, hűbér viszonyai alapján, hanem az Úr-alom, egymás mellé rendelő, egymást kisegítő, kiegészítő elve alapján működtetik az országot.

A kör közepét hagyd üresen, mert az Istené”

Aki a kör közepére kívánkozik, az ettől a gondolatvilágtól eltér, így eleve nem alkalmas, hogy az ország vezetésében bármilyen részt vállaljon!

Mi az eszköze? A Nemzeti Minimum. Mindösszesen három pont, csupán azért ennyi, hogy ne vesszünk el a részletekben. (Ne az épület alapozásának megkezdése előtt vitatkozzunk azon, milyen függöny kerüljön majdan a nappaliba, mert az ellehetetleníti az egész építkezést)

Mi tehát a három pont?

Magyarországon, igaz magyar emberek, a magyar Nemzet érdekeinek megfelelő – nem EU, IMF és egyebek – törvények alapján vezessék a népet.

Minden, amit eloroztak tőlünk, az visszajár. Ennek eszköze a Szent Korona ősi Alkotmánya, miszerint minden a Koronáé, ami a föld alatt, földön, és a föld felett tálható a Kárpát-haza területén (természetesen a saját pénz kibocsájtás joga is beleértendő).
A mindenkori ellenállási joggal megerősített, osztott hatalmi berendezkedés. Oly képpen, ahol az irányítás, a végrehajtás, és az ellenőrzés jól látható módon elkülönül egymástól. Olyan rendszer, ahol a választott vezetők döntéseikért teljes felelősséget vállalnak, és bármikor visszahívhatók, ha nem a megbízásuknak megfelelően végzik feladatukat.

Ennek megvalósításához kell a szervezettség, az egymás megsegítése minden élethelyzetben!

Most a bajba jutottakért tegyünk közösen! Ha másért teszel, magadért teszel! Csak azt kaphatod vissza, amit egyszer odaadtál!!!

Jelentkezni a feladatra Magyar Nemzeti Hadsereg Zászlósánál az alábbi elérhetőségen lehet:

mnh.zaszlos@gmail.com

Ezúton megragadom az alkalmat, hogy elsőként tehessek felajánlást.

Adomány céljára felajánlok 100 példány 001-től - 100-ig sorszámozott, William Sexpeare, névre szóló dedikálásával ellátott könyvet, melynek címe: én és ÉN.

Előzetes a könyv tartalmáról megtekinthető: www.sexpeare.hu oldalon, ahol néhányan - a könyvet már ismerők – véleményt is alkottak róla.

A könyv ára: 2.500.- Ft + 300 Ft postai költség. (A könyvnek csak a legalacsonyabb árát adom meg. Adományról lévén szó, felső korlátja nincs.) Megrendelhető a fentebb lévő email címen, vagy a honlapon található egyéb elérhetőségen.

Reményeim szerint ez a 100 példány mihamarabb gazdára lel, és az érte befolyó legkevesebb 250.000.- Ft-tal néhány rászorulót még időben megsegíthetünk.

Magyar! Te, ki itt Kárpát szent bércei között születtél! Lehet, most úgy érzed Hazád elhagyott és e pillanatban azt sem tudja ki vagy, de neked mindig tudnod kell, ki Ő!

Kiskunlacháza, 2012. január 31.

Magyar testvéri szeretettel: Orosházi Ferenc a Zászlós: a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje"

"KÉRDÉS!!!"

"Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hnek maradni,ű
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
... senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?"

"Talán Rólunk is szólhatna!"

Talán rólunk is szólhatna.....
"Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem. Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egé...szet."Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos
vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?"Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy
megvedd ezt a babát, kedveském"Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki." Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak,amikor odamegy. "
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez
hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról,amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom,hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal
legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
"De ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy
visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja? Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle!!!"

KORMÁNYKRITIKA GYŰJTEMÉNY, A FACEBOOKRÓL!! :BÚÉK !!! :DDDDDD

"Hogy jellemezhetnénk Magyarországot István királytól Orbán Viktorig?

- ???

- A Szent Jobbtól a balf@szig...





Csomagol a hosszú külföldi munkára induló magyar, egy barátja segít neki a pakolásban. Az egyik

bőröndben meglát egy Orbán-képet, rá is förmed a barátjára:

- Ez meg mit keres itt?

- Ha honvágyam lenne, elég ránéznem...





Nem véletlenül hívják a mi kis minipinocsettünket második "napkirály"-nak. Keleten nem nyugszik,

nyugaton meg nem kell!



#



A Nemzet Gojostolának szeretettel:

Ne gondolkodj!

Ha gondolkodtál, ne mondd el!

Ha elmondtad, ne írd le!

Ha leírtad, ne írd alá!

Ha aláírtad, ne csodálkozz...



#



Kevesen tudnak róla, de Földünkön létezik egy ország, mégpedig Magyarisztán.

Ennek az országnak egyik alapiskolájában a tanító néni megkérte a gyerekeket, hogy mondják

meg, mennyire szeretik a nagy vezetőt.

Az egyik kislány ezt mondja: "Annyira szeretem őt, hogy a mellecskémre tetováltatom a képét, és

ahogy nőni fog a mellem, ő is egyre nagyobb lesz."

A másik kislány így válaszol: "Én a hasikámra tetováltatom a képét, és ha majd nagy leszek, és

áldott állapotban leszek, ő együtt fog nőni az én kicsi babámmal."

A tanító néni megdicsérte a kislányokat ezért az odaadásért, de most már kíváncsi volt a fiúk

véleményére is.

Ekkor jelentkezett Móricka: "Tanító néni, kérem, én is kitetováltatom őt, mégpedig a f@**omra,

aztán vagy megy a pi**@ba, vagy lógni fog!"



#



Az orbáni Magyarországon:A növényektől türelmet, az állatoktól emberséget tanulhatunk.



#



"Ha a pofázásra generátort lehetne kötni, a Fidesz egymaga kiválthatná a paksi atomerőművet"



#



Magyarországot már megszállta tatár, török, osztrák, orosz, német, de most fordult elő tán először,

hogy egy megszállott szállta meg.

És nincs három, szakmájához értő pszichiáter, aki lemerné írni róla a diagnózist, - azért ez is szomorú...



#



Mi a különbség a mai magyar és az európai politikai viccek között?

- Az európai politikai viccek úgy keletkeznek, hogy az emberek leülnek és vicceket eszelnek ki.

- Ezzel ellentétben a magyar politikai viccek esetében az emberek először kieszelik a vicceket, s

csak azután ültetik le őket.



#



Lesz-e titkosszolgálat a fideszizmusban?

Nem lesz. Addigra az emberek tudata olyan magas szintre fog fejlődni, hogy mindenki saját magát

fogja letartóztatni.



#



2012-ben Magyarországon:

- Mi volt régebben, tojás vagy tyúk?

- Régebben minden volt: tojás is, tyúk is!



Szabad-e a Fideszt bírálni?

- Elviekben igen, de ez olyan, mint a tigris seggét nyalni. Nem valami nagy élvezet, viszont roppant veszélyes...



Orbáni nem megszorítások idején:

- Hogy hívják a kisnyugdíjast a piacon?

- Szárny és fejvadász.



Recept kormánytagoknak: Hozzávalók: 1 szelet kenyér 0,5 cm vastag, 10 cm átmérő. Őrölt paprika,

0,05 gr. só 0,05 gr, Színes szakácskönyv(lehet könyvtárból is kölcsönözni) Ja! 1gr egyszer már

felhasznált zsír. Étkezés: kicsiket harapunk a megkent zsíroskenyérből, miközben lapozgatjuk a

színes képekkel teli szakácskönyvet."A étkezés után a könyvet vissza kell vinni a könyvtárba!!!!!!!!"



#



Szeretem a választási kampányokat.

Ilyenkor tele vannak a kandeláberek fideszes politikusokkal.



#



Orbán látogatást tesz a Vatikánban.

Ahogy találkozik a Pápával, az kezet csókol neki.

A körülötte levő bíborosok ezen teljesen felháborodnak:

- Na de Szentatyám, ez azért túlzás...!

Mire a pápa:

- Ti csak ne szóljatok... ez az ember olyan, mint Jézus Krisztus!

A bíborosok megrökönyödve kérdezik:

- Hogy-hogy?

Erre a pápa:

- Istállóban született, barmok között él, akik imádják, és százezrek várják a mennybemenetelét...





- Mi vagyok én nektek? -- kérdezi a tömegtől Orbán Viktor a nagygyűlésen.



- Apánk!

- És mi nektek a feleségem?

- Anyánk!

- És ti mi akartok lenni?

- Árvák!!!



#



Két öreg néni eteti a galambokat. Így szól az egyik:

- Ezek a galambok, olyanok, mint a politikusok.

- Miért?- kérdi a másik.

- Mert amíg lent vannak a földön, addig a kezünkből esznek, aztán ahogy felkerülnek csak sz@rnak

a fejünkre



#



A közmunka program keretében, a munkanélküli állatok tornapályát építenek az erdőben. A nyuszi

talicskázza a sódert, a róka vizet hord, a farkas keveri a betont, a medve döngöli az alapot, a sün

támasztja a zsalufákat, amiket a bagoly szögez össze. Egyedül a ló lustálkodik egész nap egy fa

alatt. Az állatok felháborodva reklamálnak:

- Ide figyelj, te ló! Ez mindnyájunk közös ügye, te miért lustálkodsz? Te miért nem veszel részt a

munkánkban? Mire a ló:

- Amit ti ezért kaptok, az nekem már születésem óta itt lóg a lábam között...





FIDESS MUNKAHELYTEREMTÉS!!!

Két ügyvezető igazgató beszélget:

- Te fizetsz az embereidnek?

- Én nem.

- Én sem. És bejárnak?

- Be.

- Az enyémek is. Te, nem kéne ezektől belépődíjat szedni?





Orbán vigyáz a demokráciánkra, Kövér a parlamentarizmusunkra, Schmitt az anyanyelvünkre,

Pintér a törvényességünkre, Stumpf az alkotmányosságunkra, Polt a jogainkra, Szijjártó az

igazságunkra, Szalay a sajtó- és szólásszabadságunkra, Matolcsy a pénzünkre, Selmeczi a

nyugdíjainkra, a kecske pedig a káposztánkra.

Ugyan mi bajunk lehetne már?





Krúdy álmoskönyve szerint rosszat jelent, ha egy elmeháborodott miniszterelnököt egy analfabéta

nímand köztársasági elnök kontrollál, és egyikük sem szereti a köztársaságot.... az egyik a nép

felett kíván lebegni, a másik meg csak jól ellenni, mint a befőtt.



#



Válságvers:

Csiribiri, csiribiri, jó Isten,

nem hogy lóf@sz, ló sincsen!







Orbán Viktor ellátogat egy általános iskolába, hogy válaszoljon a gyerekek kérdéseire.

Egy kis srác felteszi a kezét, mire Viktor megszólítja:

- Mi a neved, kisfiam?

- Móricka.

- Mondd a kérdésedet!

- Nekem három kérdésem van:

1. Miért vette el a kormány a magánynyugdíjpénztár tagok pénzét?

2. Miért akarja elvenni a kormány a szolgálati nyugdíjakat?

3. Mikor fogja végre a kormány ténylegesen az emberek érdekeit szolgálni?

Ebben a pillanatban kicsöngetnek, de Viktor megígéri, hogy a szünet

után folytatják.

Szünet után Viktor visszatér, és megkérdezi, hol is tartottak.

- Ja igen, a kérdések. Kinek van kérdése?

Egy másik kis srác felteszi a kezét.

- Hogy hívnak, kisfiam?

- Pistike.

- Nos, Pistike, mik a kérdéseid?

- Nekem öt kérdésem van:

1. Miért vette el a kormány a magánynyugdíjpénztár tagok pénzét?

2. Miért akarja elvenni a kormány szolgálati nyugdíjakat?

3. Mikor fogja végre a kormány ténylegesen az emberek érdekeit szolgálni?

4. Miért csöngettek ki 20 perccel a szünet előtt?

5. Hová tűnt Móricka?

"

"Keserü Jövendöles"

Az utolsó békeév

A 2006-os eseményeket taglaló visszaemlékezéseimet követően számos visszajelzést kaptam, melyekre így, év végéhez közeledve, illik válaszolnom. Öt év önkéntes közéleti száműzetés és hallgatás után mégis nehezen szánom rá magam az ismételt véleményformálásra. Úgy érzem, hogy a civil írástudók és a politikai írástudatlanok felelőtlensége folytán sajnos változatlanul értelmetlen minden bátor és igazmondó személyes megnyilatkozás. Minden látszat ellenére változatlanul elszenvedni tudjuk csak a történelmet, de befolyásolni nem bírjuk, bármennyire is szeretnénk.
Már a vak is látja, a távolba tekintő még inkább érzi, hogy az emberi civilizáció egyre tragikusabb gyorsasággal süllyed infernális mélységek irányaiba. A világ és benne a mindenéből kiforgatott Magyarország egyre reménytelenebbül sodródik saját elkerülhetetlen végzete felé. A rémhíradók képeiben minduntalan felvillan előttünk három elkerülhetetlennek tűnő borzalom: a gazdasági önmegsemmisítést végleg beteljesítő magyar államcsőd réme, az eurozóna és az uniós nemzetállami együttműködés drámai felbomlása, végül egy globális világégés közeli pusztítása. Ne legyenek illúzióink, mindez hamarosan bekövetkezik!
De kezdjük az elején, hiszen sokan azt sem értik, mit takar a „politikai pestis” metaforája. A pestis mindmáig a világ egyik legalattomosabb halálos kórokozója (a WHO szerint egyike napjaink tizenkét legveszélyesebb vegyi fegyverének!), amelynek ráadásul aránylag hosszú a lappangási ideje, ami által igen nehéz korai stádiumban felismerni ezt a végzetes bajt. Mivel a (közéleti) higiénia már évszázadok óta ismeretlen ezen a tájon, nem véletlenül talált nagyszerű fészket és gazdatestet mifelénk ez az élősködők által terjesztett alattomos fertőzés, már ami a „politikai pestis” károkozását illeti.
Érdemes tudni, hogy a köznapi járvány időszámításunkat követően 540-ben tarolta le először Európát, majd 1346-ot követően a XIV. és a XVII. század között több alkalommal is szinte kiirtotta a vén kontinens védtelen lakóit. A rémtörténet a Krím-félszigetről, Kaffa városából indult el, melynek során az ottani erősséget ostromló tatárok pestisben elhunyt katonák tetemeit lőtték be harci katapultok segítségével a várvédő genovaiak (idegen megszállók) közé. Az általános pánikban aztán a hajóra szállt menekültek hurcolták be a gyilkos kórt a Földközi tenger peremvidékére. Hiábavaló volt a füstölés, a böjt, a vezeklő ima és az önostorozó keresztény szekták mazochizmusa, a halál tovalengett az egész kontinensen. Aztán évszázados lappangást követően, később ismét felbukkantak a XX. század legkegyetlenebb, legvérgőzösebb pénzügyi és politikai parazitái, akik ismét elhozták közénk a korszak szörnyű közéleti pestisét, mellyel csaknem sikerült kiirtaniuk az egész világot. Úgy tűnik, most újra nekifognak sátáni terveiknek…
A másik ok, amely számomra a jelzett interjú címét motiválta Albert Camus 1947-ben írt, világhírű abszurd regénye, a Pestis volt. Az aktualitásából mit sem veszítő remekmű rövid és igen abszurd üzenete az, hogy a bomlás halálos virágait terjesztő patkányok között az utolsó pillanatban felbukkannak a „jó patkányok” is, melyek felszámolják a gyilkos kórt, és ez által megmentik magát az egész emberiséget. Egy végletekig abszurd kor abszurd üzenete ez. Bár a történelem drámai módon megtanított a felismerésre, miszerint nincsenek „jó patkányok”, mégis minduntalan hiszünk az élősködők csalfa reményű, ígéretes szólamainak. Szemellenzővel a szemünkön megyünk, tömegével menetelünk azok után, akik aztán a végromlásba visznek, halálba és dögvészbe kergetnek bennünket!
Itt, ezen a ponton jönnek elő a tegnapi és a mai közszereplők. Látom a tömeg arcán az üdvözült mosolyt, a földre szállt naiv hitet, az álmok csalfa reményét. Látom, hogyan masíroznak a modern Mózesek és a megváltást hirdető Antikrisztusok után, s látom azt is, hogyan tántorognak és tévednek el minduntalan a sivatag sötéten kavargó homokjában. Látom Ady hőkölő népének önsorsrontó pokoljárását. Látom, milyen nehéz, szinte lehetetlen feladat bevallani a kudarcot és a végzetes tévedést. (Fájó kimondani, de sajnos sok mindenben igaza van a magyarság negatív megítélésében Ákos Kertésznek, mert ha nem lenne velőtrázóan igaz a véleménye, már régen emigrációban, börtönben vagy kötélen kellene végeznie!) Gyalázatos módon azok ostorozzák leginkább a magyart, akik ilyen szörnyű helyzetbe juttatták!
Csak ebben az utolsó néhány évtizedben is milyen nehéz, szinte lehetetlen volt felébredni Rákosi, Kádár, Gyurcsány és Orbán rózsaszínű ígéreteiből! Inkább tíz körömmel ragaszkodunk kicsinyes álmainkhoz, mintsem beismerjük, hogy folyamatosan és rútul átvertek, becsaptak bennünket. Pedig aki Isten helyett gyarló politikusokban bízik, aki az ábrándos hatalmi ígéretektől múlandó földi javakat és elillanó boldogságot remél, az rendre megérdemli a csalódást, azon beérik a végzet kegyetlen gyümölcse! Ébredjünk fel végre ebből a földhözragadt hipnotikus álomból, mert újabb Mohács közeleg!
Mohács, nemzeti és birodalmi nagylétünk egykori temetője. Ma, mintha ez a megcsonkolt kicsinyke ország ismét önként sírgödörbe feküdne. Valami nagy, szörnyű és végzetes korszakváltás közeleg! Minden történelmi analógia sántít ugyan, de mintha egy időutazás során, a széljárta mohácsi síkon lennénk ismét valahol. Hol van vajon és van-e egyáltalán ezekben a dermesztő időkben valódi, bölcs és karizmatikus nemzeti vezető? Orbán lenne a „soros” megváltó? Ő, aki meztelen fenékkel, felkészületlenül belehajszolja toprongyos seregeit a túlerőben lévő ellenség pusztító kartácstűzébe? Ő lenne az éretlen és magányos gyermekkirály, aki aztán sorozatos hátrálás, menekülés és cselvetés során elveszejti majd életét? Vagy ő lenne a számító Szapolyai, aki távolról figyeli a borzalmas vérontást? Aki feláldozza egész nemzetét nagyravágyó királyi vágyainak beteljesüléséért?
A választ egyre inkább sejtjük, ám az ország eközben már három részre szakadt. Buta össznépi felhatalmazások által a magyarság kétharmada szörnyű mélyszegénységben tengődik. Aztán ott van felette a kontraszelektált kispolgári udvartartás, fényűzéssel, lakomákkal és csillogással. Aztán ott vannak a megvetett többiek is, azok, akik nem akarják elfogadni őfelsége kielégületlen hatalmi vágyait, és nem akarják narancsszínű feudális járomba hajtani fejüket. Az unortodox pártvezető szürreális harcot folytat a szabadságért, miközben láthatóan gyűlöli mások szabadságát. A beteg revánsvágy átír számára minden racionalitást! A Moulin Rouge-ban táncot jár a diszkrét báj, távoli napsütötte szigeteken pihennek a bennfentes hentesek. A trópusi gyorsnaszád rég nem siklik tova már, hiszen Piszkos Fred és Fülig Jimmy rozsdás cirkálóját már ellopták!
A kifosztott nemzettől azonban ismét áldozatvállalást várnak a bitang nagyurak. Ők a született politikusok és a halva született demokraták, akik az egyre gyorsuló tolvajtempót diktálják. Ők a kiválasztott kiváltságosok, akik soha nem törtek le egyetlen darabot sem a nemzet keserű kenyeréből. Húsz röpke év alatt szétrabolták az országot és most saját aljasságuk és dilettantizmusuk árát akarják megfizettetni a kiszolgáltatott tömegekkel. Pökhendi pártemberek, „spontán privatizáció” során meggazdagodott nagyiparosok, zsíros külhoni földbirtokosok és uzsorás bankárok kérik tőlünk kenetteljesen az áldozatvállalást! Ők esedeznek, kérnek, könyörögnek, de leginkább fenyegetnek, akik elhordták az egész országot, akik ellopták a betevőt, akik elhozták számunkra ezt a mindennapi, demokratikusnak nevezett nyomorúságot. Aztán túl a gettók kerítésein ők alkotnak majd szigorú törvényt. Aztán a végrehajtók torz mosolyával ülnek tort szekérváraik biztonságában, saját hazugságaik sápadt tábortüzénél.
Ölj meg egy nemzetet, aztán mutasd fel hanyatló testét a bankárok úrvacsorájánál! Áldozat! Ó, milyen szépen csengő és álszent zsidó-keresztény szómágia! Ezek a kommunista és demokrata igazságosztók és országvesztők a hazugságok terén teljesen egyformák. Akkor a távoli vérvörös jövő miatt kellett nélkülöznünk, most meg a távoli euroatlanti összefogásért és jólétért korog gyomrunk. Ezek a nagy nemzetközi uniók örök áldozatvállalást várnak, kérnek és követelnek tőlünk, miközben mi bamba birkaként minduntalan felajánlkozunk erre az öngyilkos, áldozati szerepre. Pedig az áldozatvállalást lehetne egyszer a sor elején, a nemzetgyilkosokkal is elkezdeni.
A magyar feketegazdaság kilencven százaléka, különböző rafinált áttételeken keresztül, a politikai közszereplők zsebébe vándorol. A politikai bűnözés legalizálását úgy hívják, hogy párt- és kampányfinanszírozás. Ideje lenne felszámolni a pártalapítványokat, a kiemelt fizetéseket és az érdemtelen juttatásokat, a gátlástalan álláshalmozásokat, a gazdasági szektorból kilobbizott és visszaosztott politikai „hálapénzeket”. Hozhatnának némi áldozatott a közpénzeken és adókon degeszre hizlalt bankok és bankárok is! Ideje lenne a társadalom tömeges és átfogó konszolidálásának, ideje lenne törvényileg megtiltani az intézményesített nemzetközi uzsorát. Végül, de nem utolsó sorban az egyházak is szolidaritást vállalhatnának végre, Krisztus szeretett szegényeivel. Adják vissza azt állami támogatások összegét a rászorulóknak, a papok menjenek ki végre a kétségbeesett emberek közé az utcákra, lelki és anyagi vigaszt nyújtani számukra!
Ez persze nyilván álom, a világ nem fog önként saját sarkából kifordulni. A világ menthetetlen! Nézzünk körül most, karácsony idején, hogyan lett a szeretet csodálatos lelki fényéből, az elzsidósodott létezés barbár zsibvására! Hogyan tolonganak milliók Mammon felcicomázott templomaiban. Nem akarják észrevenni, hogy először maga a pénz lett kiüresedett áru, aztán a politika, majd maga az emberi létezés vált a kufárkodás végső tárgyává.
Végre ideje lenne álruha és álarc nélkül körbetekinteni ezen a feldúlt Magyarországon. Végre ideje lenne kiszállni a golyóálló, luxus limuzinokból és eltávolodni a testőrök biztonságos gyűrűjéből! Végre ideje lenne ennek a gyarló felső tízezernek megtérnie és letérdepelnie saját szegényei közé. Észre kellene végre venni, hogy ebben a szerencsétlen országban már szinte korlátlan hadikommunizmus uralkodik. A pártállam önjáró katonai gépezete a nemzeti szuverenitásra és az idegen behatolókra hivatkozva (értsd: nem fideszesek!), megalkotja a pártalkotmányt, megszállja a közintézményeket és bíróságokat, korlátozza az emberi és munkavállalói jogokat, rátelepszik a gazdaságra, ellopja a nyugdíjakat, felszámolja az önkormányzatiságot, szétveri az egészségügyet és az oktatást, teljesen behatol a vallás és a magánélet intim szféráiba. A beteg pártállami centralizáció lassan kiretusál minden élhető teret maga körül. Önálló és büszke nemzet helyett nem látunk mást, csak sivár pártállamot, kiüresedett pártalkotmányt, felfuvalkodott pártarisztokráciát, szemellenzős pártbírákat, korrupt pártrendőrséget, hazug pártmédiát, keserű pártigazságot, korlátolt pártszabadságot és egetverő pártjólétet. Ilyen az, amikor a despotizmus szabadságról álmodozik.
Aztán egy szürke reggelen majd ismét a békekölcsön befizetésére mozgósítanak. Aztán majd kollektíven kell meghallgatnunk a bölcs nemzetvezető örök és múlhatatlan tanait. Aztán majd titokban megint lehallgatnak, rendőrök figyelik legbensőbb gondolatainkat. Aztán jön majd egy internacionalista báb, aki beteljesíti a végzetet. A világ és benne Magyarország tényleg menthetetlen. A politikusok minduntalan a jövőt emlegetik, aztán visszahozzák ránk a beteg múlt minden kísértetét. Nem is olyan régen, még Sztálin, Hruscsov és Brezsnyev harcolt ilyen ádáz dühvel az imperializmus szelleme ellen. Kicsit távolabb az elmebeteg Kim Ir Szen fenyegetett ilyen kótyagos zavarodottsággal. Most Orbán mutat fügét az egész világnak.
Van valami félelmetes és nyugtalanító ezekben a felszínen demokratizált, mégis teljes totalitarizmusra törekvő, Soros-pénzen létrehozott kicsinyke rezsimekben. Amilyen tudatossággal verte szét néhány éve a kapitalista Gyurcsány a baloldalt, éppen olyan elszánt vakmerőséggel építi le és öli meg a baloldalivá vedlett Orbán a zsidó-keresztény jobboldalt és általa az úgynevezett polgári nemzettudatot. Ez a harc lesz a végső… Láthatóan senkinek sem érdeke egy erős és független Magyarország. Láthatóan valakiknek nagyon útban vagyunk! A provincia vezetői mindent elkövetnek, hogy kivéreztessék az országot. Egy államcsőd hatalmas biznisz a spekulánsoknak, majdnem akkora, mint egy véres háború. Egy új, gazdasági Trianon közeleg!
A nagy fekete könyvben Saul követői előre leírták és bekódolták a világ eljövendő összeomlását. Először szörnyűséges nyomorúságot jósoltak, majd elhatalmasodó káoszt és anarchiát, melynek nyomán színre lép majd az új rendcsináló megváltó, az Antikrisztus. Egyre inkább biztosak lehetünk abban, hogy előre eltervezett, tudatos forgatókönyvek irányítják a körülöttünk lévő zaklatott világot. Teljesen olyan ez a mai valóság, mintha a bázeli illuminátusok titkos társasága elérkezettnek látná az időt a végső leszámolásra és hatalomátvételre. Az emberi élet mit sem ér. Likviditás és likvidálás között egyre csekélyebb a különbség!
Állunk dermedten a tükör előtt. A valóság repedezett tükörképével szembetartjuk a magunk kicsinyke szürke tükreit. Önfeledten bámuljuk, ahogyan szabadon megsokszorozzuk és végtelenítjük a tükröződések számait. Látszólag kitárul tér és idő, mohó istennek képzeljük magunkat. Aztán átlépünk a saját magunk teremtette virtualitásba, és boldogan hiszünk ennek az önző és kicsinyes csalásnak. Az élet, a munka, a szerelem és a pénz is már csak szánalmas képzelgés. Adjuk és vesszük egymás között ezt a hazug és csalfa valóságot, mintha igazi lenne. Aztán egyszerre majd mindennek vége szakad. Drámaian keserű lesz a végső ébredés! Lesz magyar államcsőd és összeomlás? Igen! Lesz európai széthullás? Igen! Lesz kegyetlen világégés? Igen! A gyorsuló folyamatok emberi erő által már szinte megállíthatatlanok és sajnos már nem befolyásolhatók!
Lassan vége az utolsó békeévnek. És mi nem teszünk semmit, csak menetelünk a biztos végzet felé, akár egy engedelmes birkanyáj. Pedig közös akarattal még az utolsó utáni pillanatban is létrehozhatnánk valamiféle működőképes túlélési stratégiát. Mindehhez persze először néhány alapvető kérdésben végre nemzeti egységre kellene jutnunk egymással. Pártok felett álló, új és széleskörű nemzeti kiegyezést kellene végrehajtanunk! Aztán nagyfokú tudatosságra és következetességre kellene törekednünk az élet minden területén. Meg kellene szólítani végre egymást, őszinte párbeszédet kellene folytatnunk önmagunkkal, honfitársainkkal és Teremtőnkkel! Öngondoskodó, egymással szolidáris nemzeti közösségeket kellene gyorsan, szinte a semmiből felépítenünk, kiszámítható létbiztonságot (élelmiszert, munkát és rendet) kellene teremtenünk! Félek azonban, hogy minderre a megkésett magyar feltámadásra már nem sok időnk és energiánk maradt.
A világban egyre erősödik a "holokauszttagadók" kórusa, hangjukat azonban hamarosan felváltja majd az igenlők világméretű átka és moraja. A végítélet előtt mi, kisemberek már nem sokat tehetünk, de legalább újra, de legalább ismét ráeszmélünk arra, hogy kik lesznek ezért az eljövendő újabb szörnyűségért a fő bűnösök! A történelem kegyetlen, minden esetben a rosszabbik megoldás teljesedik be általa. Kár, hogy soha, semmiből sem tanulunk! Mi valahogyan mindig saját bukásainkra vagyunk a legbüszkébbek. Félve búcsúzom ettől az utolsó szegény békeévtől. Remélem, hogy a Magyarok Istene megóv bennünket és nem fogja megbocsájtani azt, amit elkövetni készülnek ellenünk!

További részletek: http://kuruc.info/r/7/90112/#ixzz1i3yTL1J4

DEVIZAHITEL!!!"ROBBANT A BOMBA!!!"

"....FIGYELEM! OLVASSÁTOK EL, OSSZÁTOK MEG, KÜLDJÉTEK MINDENKINEK EL, AKI ÉRINTETT! KÜLDJÉTEK EL NYUGODTAN A BANKOTOKNAK IS. A BANKOK VEZÉR IGAZGATÓINAK!
A párizsi Sorbonne Egyetem doktori iskolájának a kutató professzora Dr. Lentner Csaba által a holnapi Demokratában megjelenő nyilatkozatából idézek : A cikkből részlet itt olvasható ( FONTOS el kell olvasni, nem vagyunk felelőtlene...k illetve nem is voltunk soha):
A hitelezés amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. A bankok szerencse játékot űztek és rajtavesztettek. A rendszer bedőlésért elsődlegesen ők a felelősek! Kérdés: -A deviza hitelek drámája szinte sors tragédia lett. Hogy jutottunk idáig? Dr.Lentner: -Tisztázzunk valamit mindjárt az elején! Teljességgel téves és helytelen a szóban forgó probléma kör esetében deviza hitelről beszélni. Ez ugyanis nem az! Kérdés: -Hanem mi ? Dr.Lentner: -Gigantikus átverés. A svájci jegybank legfrissebb adatai azt igazolják, hogy a külföldi Bankok Magyarországon működő leány bankjai az általuk nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós bank közi frank hitelt, és nem bocsátottak ki frank alapú kötvényeket sem. A Svájci Nemzeti Bank pénz kibocsátása ugyanis nem növekedett olyan mértékben , amilyen mértékben szükséges lett volna ezen csere ügyletekhez. Egyszerűen nincs annyi frank a piacon, amennyi a frank alapúnak mondott hitelek fedezete kellene legyen.... Az a hitelezés amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. Kérdés: -Akkor mire alapozták a bankok ezeket a hiteleket ? Dr.Lentner : -Nagy való színűséggel úgynevezett swap ügyletekre.... Meggyőződésem, hogy a szükséges átvilágítások olyan eredményeket hoznának, melyek alapjaiban megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét, sok esetben akár büntetőjogi következményekkel is járhatnak a Bankok vonatkozásában. A rosszhiszeműség ugyanis nem győzőm hangsúlyozni, okkal vélelmezhető! Az ebből fakadó Banki veszteségeket pedig a pénzintézeteknek házon belül kell orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az Ügyfelekre, akik nem tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket! Tehát kedves átvert becsapott hitelesek robbant a bomba, mert nincs frank, nincs CHF, nincs árfolyam kockázat!"

http://mano47.wlog.hu

"Este van, este van: elpihen a világ!"

A Médiák a felelősek az egyre romló közállapotokért!!
Ismeretlen szerző verse:
Este van, este van: elpihen a világ!

Tévé előtt gunnyaszt mind az egész család.

Villog a képernyő, rombolja az elmét,

Sokan ebben lelik életük értelmét.

Csapong a hülyeség, az eget sodorván:

Horror, krimi, thriller az összes csatornán.

Frankenstein, Dracula, örülnek a kölykök,

A mama kedvence: nyafka Golden Girlök.

Véres, vajas-kenyér a temető falán,

Batman, ET-kukac jönnek egymás után.

Reggeltől esteig örömüket lelik

Ahogy a gengszterek egymást ütik-verik.

Étkezés helyett is a Supermant nézik,

Még a "dolgukat" is, bilin ülve végzik.

A képernyő elől el nem mozdulnának,

Napfényt, fákat, mezőt, talán nem is látnak.

Háziasszony nem főz, nincs helye panasznak,

Wrigley gumit rágnak, rája Colát isznak.

Zúg a rock-popzene, ártalmas a fülnek,

Hónapról hónapra egyre csak hülyülnek.

Gyereket nevelni? Eszükbe sem szökik,

Sokkal egyszerűbb, ha tévé elé lökik.

Ott aztán fejlődik, egyre okosodnak,

Sokan nem hogy írni, de olvasni sem tudnak.

Tévé előtt hasal, a kiszolgált kutya,

Évek óta nézi, azért olyan buta.

Haza jön a gazda, munkából fáradtan,

Felbont egy üveg sört, s tévé elé huppan.

Üveges szemekkel bámulja a krimit,

Éppen egy kispapnak szúrják ki a szemit.

Autók nyikorognak, robbannak a házak,

Kéjelegve nézi, amint torkot vágnak.

Emberevő cápa, kisgyereket fal fel,

Akit fürdés közben, szüleitől mart el.

Élvezi a család, Hasfelmetsző Jack-et,

S hogy kell beváltani, fedezetlen csekket.

Bankot kirabolni, csupán egy pillanat,

Tisztviselő rendőrt, lövik, mint a nyulat.

Spriccel, folyik a vér, a padló is síkos,

Ilyenkor a tévét kikapcsolni tilos!

Egyik gyerek titkon, apja zsebébe nyúlt,

Hátha akad benne: alma, netán kisnyúl.

Egyiket sem leli: helyettük a halál:

Csőre töltve nehéz belga pisztolyt talál.

Fegyver nélkül járni életveszély máma,

Hálával gondolnak "Nagy Amerikára"!

Hogy ez hová vezet, leírni is félek,

Ettől "nemesedik" a gyermeki lélek!

Pisztoly, bicska, bomba és egy rozsdás bökő,

Így ragyog előttünk "egy új és szebb jövő"! :(