Magamról

Saját fotó
Veszprém, Veszprém, Hungary
"Igazságot Magyarországnak!!!" - "Justice for Hungary!!!" - "Egy út van én ebben hiszek,a mindent elsöprö Szeretet,a rossz felett gyözni fog a Jóóó..." - "...a szándék meleg,A Kevés is Több lesz ha a SZÍVED adod vele..." - "Hiszek egy Istenben,Hiszek egy Hazában,Hiszek egy Isteni Örök Igazságban,Hiszek Nagy-Magyarország feltámadásában!!!" - "Egy az Isten,egy a NEMZET,bármily sebzett,bármily gyenge!!!" - "Érted élünk Drága Hon,VESSZEN,VESSZEN TRIANON!!!"

Önéletrajz! :D

Nevem: Zsuzsa
Családfám nincs, ha lenne,
akkor kapanyelet csinálnék
belőle valószínűleg.
1960-as években születtem
Bivalybasznád-Alsón.
A déli harangszó általában fél
egykor ér el hozzánk, és a
sárgabusz is háromszor tankol,
mire hazavisz. Egyszóval, nem
vagyok paraszt, de azért elég
messze lakom a bekötőúttól.
Még a T- mobile se fed le, ha
térerőt akarunk, fel kell
mászni a villanypózna
tetejére.
Anyakönyvi kivonat helyett
egyből őstermelői
igazolványt kaptam.
Már kicsi koromtól volt
gyerekszobám, igaz tehén
volt a radiátor, és ló nézett ki
az ablakon, na meg patkány
volt a matchboxom is. Aztán
járni is megtanultam, az
üstház volt a járókám.
Emlékszem, amikor
megkaptam az első LEGO-mat.
Disznóólat építettem belőle.
A kézügyességem
megmaradt, a traktort még
ma is emlékezetből össze
tudom rakni.
Aztán oviba kerültem. Itt
megnyugtattak, hogy nem
vagyok paraszt, hanem agrár
csemete.
Hát ide négy évig jártam. Az
első évben disznóvágás volt a
jelem, a másodikban
gumicsizma, aztán szalonna,
végül töpörtyű. Kedvenc
elfoglaltságom az volt, hogy
kapáltam a homokozót.
Apámék vödörben hordták be
az áramot, hogy nyugodtan
játszhassak disznóölést a
PLAYSTATION-ön. Ami azt
illeti, elég messze lakunk a
civilizációtól, még a
vízvezeték is meggondolja
magát félúton és visszafordul.
Fut is utánam a
pottyantósvécé! Utána már
bilit vettünk, de egyszer
felbuktam benne éjjel, mert
nem találtam a gyertyát.
Egyszer meg eltévedtem, de
hazataláltam, mert odafele
menet elszórtam egy lapát
szőrös töpörtyűt.
Hát aztán iskolába kerültem.
Apám mindig a traktorral jött
értem. Volt egy Trabantunk is,
annak bicskával szoktam
kinyitni az ajtaját.
Az iskola nem ment valami
jól, nekem a százas szög is
egy integrált áramkör.
Akkor má nagyon szerettem a
fődet. Nem vagyok paraszt, de
azért futott utánam a
krumpliföld, szórtam a
vetőmagot, mert nyomta a
zsebemet, meg a krumpli is
kicsírázott a kezemben. A
számból pajtaszag áradt.
De azért menő voltam. A
hátamra szántóföld volt
tetoválva, a karomra
gabonakörök, a hónom alá
meg kapanyél, de az a
számból is kilógott.
Ha megszólalok, azt szokják
hinni az emberek, hogy egy
tehén bőgött. Ha kinyitom a
számat, integet belőle a TSZ-
elnök, ha meg előre dőlök, a
föld kipotyog a számból. De
én szeretem az agrár
tevékenységet. Ha a
Göncölszekér lejjebb lenne,
én azt is megraknám
trágyával.
Múltkor úgy volt, hogy jön a
miniszterelnök a faluba.
Gondoltuk, meghíjuk kapálni,
De aztán nem jött el.
Később nagyobb lettem, fel
kellett engem világosítani.
Apám az emberi szaporodást
egy birkán magyarázta el. A
szüzességemet is
elveszítettem, méghozzá egy
disznyóval. De azóta már
szakítottunk.
Aztán jött a szóbeli érettségi,
ahová gumicsizmában
mentem. Az övem kolbászból
volt.
Szórakozni is jártam én sokat.
A diszkóba traktorral mentem.
Nem volt az égő, csak az, hogy
az ekét meg elfelejtettem
lekapcsolni. A traktorkulcs
mindig kilógott a zsebemből,
a munkaegység meg a
számból.
A diszkóba megismertem egy
fiút. Elhívtam moziba, ahol ő
kólát ivott hagymakarikával,
én meg kannásbort. Én
kólából amúgy csak a cocát
szeretem, mer az disznyóízű.
De ez a fiú elég művelt volt,
ezért elhatároztam én is
művelődni fogok, el is
mentem egy
kapanyélkiállításra.
Valami előkelőbb sportot is
kellett választani, ezért
fogtuk a kapát, és elmentünk
golfozni.
Olyan menő voltam, hogy
még a hajamat is zseléztem,
kocsonyával.
Aztán férjhö mentem,
berendeztük a házat. Az uram
franciaágyat akart, de én nem
beszélek idegen nyelvet, ezé
egy szénakazal került a
hálószobába.
Vettünk mindent. Most csak
hazamegyek, az ostorral
bekapcsolom a plazmatévét,
oszt nézem rajta a Falu TV
adását. Azé régen nem volt
ilyen.
Meg má mobilom is van. Igaz,
hogy tölgyfából van faragva,
de van már rajta disznóólas
háttérkép meg szalonnás
logo. Van má számítógép is, a
CD- meghajtót bicskával
szoktam kinyitni.
Van egy géppuskám is,
múltkor félóráig lövöldöztem
vele egy repülőre, mer
aszittem vadliba. De nem az
volt.
Pedig megettük vóna.
Szeretek én enni, annak
idején anyám mindig
vasvillával szolgálta fel a
lecsót, a születésnapomra
meg szalonnás tortát sütött. A
vattacukrot mindig kolbász
köré tekerik nekem, a boltba
meg sonkás rágót szokok
venni. A túrórudit meg a
fagyit bicskával eszem.
Szeretem nagyon a kolbászos
csokit is. A rántotthúst
merőkanállal eszem.
Eccer el akartunk utazni az
emberrel. De itten az
embereket a disznóólból is
csak vízummal engedik ki, a
szomszéd faluba meg már
útlevél kell. Nagyfater
egyszer volt a szomszéd
faluba legénykorában, de
még nyugdíjasan is az úti
élményeit mesélte.
Mi a városba mentünk.
Én szédültem a betonon, az
uram meg aszitte rá, hogy
dísznövény. Egy helyen ki volt
írva hogy boksz-utca,
gondoltam ott cipőt
tisztítanak. Rám is fért volna,
mert potyogott a trágya a
gumicsizmámról. Az uram
szerint robbantani lehetne
róla a tehéntrágyát! De
tévedtünk.
Aztán láttunk villamost. Én
megugattam, az ember meg
azt hitte hogy törökméz és
beleharapott. Végül úgy
voltam vele, hogy ez biztos
egy szénaboglya és
elkezdtem szurkálni egy
vasvillával.
Láttunk egy embert, azt hittük
hogy egy pulit húzott a fejére,
de aztán kiderült hogy rasztás.
Bementünk egy magas
épületbe, de a második
emeleten szédülni kezdtem.
Ezért inkább betértünk egy
megdonászba. Én a
hamburger mellé kolbászt
akartam kérni, de nem volt.
Zsíros kenyeret se tudtak adni,
ráadásul még hülyének is
néztek. Hát lehet, hogy az
apát kapának mondom, és két
hold föld van a körmöm alatt,
de azé hülye akkor se vagyok,
legfeljebb egy kicsit vidéki!
Najó, adtak egy dobozos sört,
de én még olyat nem láttam,
bicskával kellett kinyitni.
Bezzeg nálunk a kocsmába
rendesen kitőtik pohárba! El is
határoztam, hogy az egy
százalékomat a kocsmának
fogom felajánlani.
Bementünk az Ósanba is, mer
az uram leveskockát akart
venni, majd főzünk belőle
pálinkát. Én matyómintás
bugyogót kerestem, de nem
vót. Viszont vettünk a motorra
is illatosítót, mer a traktorba
már van.
Csináltunk sok fényképet,
otthon elő akartam hívni
kukoricával, de nem jött elő.
Viszont a disznyók előjöttek.
A disznóólban tartjuk a
kanárit is, moslékkal etetjük.
A városba ojan sok vót az
autó, mint a nyű, ekkor jöttem
rá hogy autóversenyző leszek,
indulok is a következő
Dakaron a lovaskocsival.
De aztán haza kellett menni,
mert tarlóégetés volt, ami
nálunk nemzeti ünnep.
no itten van az a rajz amit
kértetek..
Zsuzsa.