Magamról

Saját fotó
Veszprém, Veszprém, Hungary
"Igazságot Magyarországnak!!!" - "Justice for Hungary!!!" - "Egy út van én ebben hiszek,a mindent elsöprö Szeretet,a rossz felett gyözni fog a Jóóó..." - "...a szándék meleg,A Kevés is Több lesz ha a SZÍVED adod vele..." - "Hiszek egy Istenben,Hiszek egy Hazában,Hiszek egy Isteni Örök Igazságban,Hiszek Nagy-Magyarország feltámadásában!!!" - "Egy az Isten,egy a NEMZET,bármily sebzett,bármily gyenge!!!" - "Érted élünk Drága Hon,VESSZEN,VESSZEN TRIANON!!!"

2013. június 16., vasárnap

MI IS AZ ÁLLÁSPONTUNK?



OSSZÁTOK MEG MINÉL TÖBBEN!

MI IS AZ ÁLLÁSPONTUNK A ZSIDÓKÉRDÉSBEN?

Az elmúlt hetekben szinte nem volt nap, hogy a Jobbik és az antiszemitizmus kifejezések ne szerepeltek volna egymás mellett a sajtóban. A Zsidó Világkongresszus, a Mazsihisz által is javasolt feloszlatásunk, a tüntetésünkkel kapcsolatos hercehurca, a nemzetközi médiafigyelem megannyi lehetőséget szolgáltatott, hogy mozgalmunkat permanensen lehessen mocskolni. Nem csoda, hogy a múlt heti Ma Reggel adásában már kicsit én is kifakadtam: hagyjanak már békén Izraellel! Hogy ebben az írásban mégis ezzel a kérdéssel foglalkozom, csupán azért van, mert létezik néhány dolog, amit táboron belül is érdemes tisztázni.

Elsőként hogy nem én, nem mi provokáljuk őket, hanem ők bennünket. Ők szolgáltatják rendszeresen a témát vagy azzal, hogy megmagyarázhatatlan dolgok történnek (kémrepülő, Sukoró, izraeli katonák 2006-ban, Simon Peresz stb.), vagy azzal, hogy a napi szinten tartott holokauszt-megemlékezésekkel keltik a bűntudatot a társadalomban. Aztán persze a megjelenő társadalmi felháborodásban megtalálják a maguk bizonyítékait a létező és erősödő antiszemitizmusra, ami pedig úgy kell nekik, mint egy falat kenyér. Az egyébként szerteszéjjel szakadt, diaszpórában élő, egyre inkább vallásvesztett és szekularizált, megannyi kérdésben megosztott zsidó közösség számára a holokauszt nem csupán egy emlék, hanem az új vallás. Egy lehetőség, egy esély, amellyel egyrészt mindenkit hajbókolásra lehet kényszeríteni, másrészt össze lehet tartani a zsidóságot. Vagyis a zsidóság második világháborús tragédiája egyúttal politikai és közösségteremtő eszköz is. Ezt érdemes tisztán látni. De a kérdés, hogy valóban antiszemiták vagyunk-e?

A magam nevében tudok természetesen beszélni. Nem vagyok antiszemita. A fogalom eleve téves, hiszen a szemita népek körébe tartoznak az arabok is, akik között spéciéi nekem számtalan barátom van. Palesztinok, szírek, jordánok. Ha az antiszemitát szűkebb értelemben vesszük, és kifejezetten az antijudaistát, vagyis zsidóellenest, zsidógyíílölőt értjük alatta, akkor sem igaz rám a kifejezés. A Neturei Karta szervezet vezető rabbijaival volt szerencsém találkozni személyesen, és nagyon jó benyomást tettek rám. Ám a döntő pillanat az volt, amikor Szegedi Csanád származása kiderült. És bár a sajtóban rendre az jelenik meg, hogy a származása miatt távozott, de ez nem igaz. Amikor nyilvánvalóvá váltak zsidó gyökerei, én azonnal mellé álltam, elmondtam, hogy nem a származás, hanem a tettek számítanak. (Az már egy másik történet, hogy sajnos a tettek más irányt vettek, de ez mit sem változtat az én kiállásom lényegén. Az már nem az én történetem, hanem az övé.)
Itt kell elmondjam azt is, hogy holokauszttagadó sem vagyok. Mint történész egyértelműnek tekintem, hogy a második világháború idején szervezett zsidóüldözés folyt. Az megint egy más kérdés, hogy elítélem és visszatetszőnek tartom, amikor a tények kutatását törvényileg tiltjuk, amikor furcsa számháború folyik, amikor az egyik áldozat értékesebbnek számít, mint a másik, és amikor valaki a saját nagyszülei halálából merít politikai, gazdasági, közéleti előnyt.

Erre mondják azt a köreinkben, hogy mi nem antiszemiták vagyunk, hanem anticionisták. Talán meglepő, amit most fogok mondani, de ha a cionizmus kérdése, hogy lehet-e a zsidóknak állama, akkor én erre igennel felelek, vagyis nem vagyok anticionista sem. Elfogadom és támogatom, hogy a zsidóknak legyen állama, amennyiben az nem jelent egyet a palesztinok elnyomásával és a saját államra való jogos igényük eltiprásával. A zsidók nyugodtan éljenek csak őseik földjén, ápolják kultúrájukat és éljenek békében a környező országokkal és népekkel! Egyúttal azt is elfogadom, hogy erre nem minden zsidó hajlandó, elfogadom, hogy egy részük akár vallási, akár kulturális okokból, de inkább megmarad ott diaszpórában, ahol jelenleg is él. Ezzel sincs semmi bajom, ha a kisebbség nem törekszik sem gazdasági, sem kulturális privilégiumokra, különösen nem azoknak a többségi társadalomra való ráerőszakolásara.

Akkor hát mi a bajunk egyáltalán a zsidósággal? - merülhet fel a kérdés. Ha már mindenképpen idegen szavakat használunk - antiszemita, antijudaista, anticionista - akkor én az antijudeokratista kifejezést tartom a magamra nézve vállalhatónak. Ez a László András által használt, elsőre kissé bonyolultnak tűnő szó nem jelent mást, minthogy elutasítjuk bármely nép, vallás, etnikum - jelen esetben a zsidóság - mások feletti uralmi törekvéseit. Nyilvánuljanak meg azok akár kulturális vonalon (például az amerikai filmipar dömpingje), akár belpolitikai vonalon (például a Jobbik feloszlatásának követelése), akár gazdasági vonalon (például a sukorói telckbotrány, lakóparkok), akár külpolitikai vonalon (például a magyar külügy izraeli kritikátlansága), akár nemzetközi szinten (lásd a zsidó világuralmi törekvések megnyilvánulásait). A mi elutasításunk tehát az uralmi törekvések ellen szól. A mi szemünkben a zsidóságnak ugyanolyan joga van élni, gyarapodni és megmaradni, mint bármely másik népnek. Mint ahogy ugyanúgy nincs joga elvenni más életét, gyarapodását és megmaradását, mint bármely másik népnek sincs. A mi szemünkben a zsidó ugyanúgy Isten teremtette nép, mint a többi, de semmivel sem több azoknál. Ugyanannyira kiválasztott csak, mint minden egyes nép, amely a világban él. A tragédiája ugyanolyan fájó, mint bárkié, a sikere is ugyanannyira értékes, mint bárkié. Sem több joga, sem kevesebb kötelessége nincsen. Egyenlő mindenki mással. Ennyi.

Fura egy „rasszisták” vagyunk mi, ugye?

Vona Gábor
2013/05/17 – Barikád Magazin




2013. április 20., szombat

Nemzeti Majális a Hajógyári Szigeten

Idén is mindenkit várunk a Jobbik Nemzeti Majálisára!




Számtalan ingyenes koncerttel, sokféle, egész napos gyerekprogrammal és színvonalas előadásokkal várjuk az érdeklődőket idén is Jobbik nemzeti majálisán, az óbudai Hajógyári szigeten. Fellép többek között a Kárpátia, a Lord, az Ismerős Arcok és a Romantikus Erőszak is.

Reggel 08.30-tól a rendezvényre kilátogató első 100 érdeklődőt tojásrántottás reggelire látjuk vendégül, amelyet a jelenlévő jobbikos országgyűlési képviselőkkel közösen lesz lehetőségük elfogyasztani egy kötetlen beszélgetés keretében.

Amíg a gyermekek játszanak, a szülők és nagyszülők bepillantást nyerhetnek a párt parlamenti életébe és a mozgalom színes mindennapjaiba. Előadást tart Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Volner János, a Jobbik alelnöke, továbbá Gyöngyösi Márton, országgyűlési képviselő és Z. Kárpát Dániel, az Atilla Király Népfőiskola igazgatója.

Egész nap kirakodóvásár és ízletes konyha várja a kikapcsolódni vágyó családokat.

Délután 15 órakor kezdődnek a koncertek. Először az Ismerős Arcok dalai adják meg az alaphangot, majd a Romantikus Erőszak és a Kárpátia, legvégül pedig a Lord zenekar lép fel.



Megközelítés:

Az óbudai Hajógyári-szigetre, a rendezvény (tavalyival megegyező) helyszínére a szentendrei (Batthyány térről induló, H5 jelű) HÉV-vel a Filatorigátnál leszállva lehet eljutni.
A nemzeti kirakodóvásárra további árusok jelentkezését a nemzetimajalis@jobbik.hu e-mail címen, Stilling Ferenc szervezőnél a 06/20-410-3155-ös vagy Haba Vilmos szervezőnél a 06/70-426-3792-es mobilszámon várjuk.


A Magyar Vöröskereszt és a Jobbik Magyarországért Mozgalom együttműködésével 10.00-18.00 óráiig idén is lesz véradás. Ne feledje, Önnek ez csak fél óra, másnak viszont ez az életet jelentheti.

Tájékoztatásul a véradóknak:

Ha Ön egészséges, elmúlt 18 éves és még nem töltötte be a 60. életévét (rendszeres véradóknál 65 év a korhatár), valamint úgy érzi, hogy segíteni tud a rászoruló betegeken, jöjjön el a véradásra! Ezzel nem csak másokon segít, hanem Ön is átesik egy szűrővizsgálaton, ami az aktuális egészségi állapotáról ad felvilágosítást. Amennyiben valamilyen eltérésre utaló eredményt találnak, behívják Önt egy kontrollvizsgálatra.

Fontos tudnivalók:

A regisztrációhoz érvényes fényképes igazolvány (személyi igazolvány, jogosítvány vagy útlevél), valamint eredeti TAJ-kártya és lakcímkártya szükséges. Véradás előtt étkezni kell és sok folyadékot fogyasztani. A levett vérmennyiség 450 ml; az egészséges szervezet számára nem megterhelő, ez tartalék.

Feltételek:

– minimálisan 50 kg testsúly, betöltött 18. életév,

– két véradás között minimum 56 nap várakozási idő,

– férfiak évente 5-ször, nők 3-szor adhatnak vért.

jobbik.hu
Vissza a hírek oldalára

2013. április 11., csütörtök

Gázszünet,Április 21.-én

Azok kedvéért, akik mobilról nyitják meg a blog-ot,s esetleg e miatt nem tudnák elolvasni a képfeliratot,alább mellékelem azt! :)


"Tisztelt Ügyfelünk!
Ezúton tájékoztatjuk hogy 2013,április 21-én,egesz nap szüneteltetjük az ország egész területén,a gázszolgáltatást!
Ezzel fejezzük ki szolidaritásunkat az "Élet Menete"rendezvény felé,mely a Holocaust áldozatai elött tiszteleg.
Javasoljuk hogy az adott napon,illetve elözö este tartózkodjanak a bab és lencse fogyasztásától,hiszen a fokozott gáztermelés rendkivül otromba gesztus lenne hazánk zsidó lakossága felé,
Izrael felé megtettük javaslatunkat,mely szerint aznap
érdemes felfüggeszteni Palesztina lakosságának módszeres kiirtását hiszen a leiGÁZás szó is tartalmaz gázt."  



2013. április 6., szombat

A Bándy ügy,valós háttere!!!

Bándy Kata ÁLLAMI VÉDETTSÉGŰ gyilkossági ügy története...

Új és hasznos információkat tudtunk meg a BÁNDY KATA gyilkossági ügy körülményeiről...
Az életvédelem miatt ( akik nyomoztak az ügyben ), nem nevezzük meg azt a személyt amelyik a gyilkosság FELTÉTELEZETT végrehajtója! Nem szeretnénk, ha még másokat is megölnének ebből az ügyből kifolyólag...

PÉCS város egyik maffiózója, pontosabban a LEGNAGYOBB maffiózója, aki a kezdetek kezdetén a vagyonát abból szerezte, hogy PROSTITUÁLTAKKAL foglalkozott, és BELFÖLDI, illetve NEMZETKÖZI KÁBÍTÓSZER ELOSZTÁST,és TERJESZTÉST végzett...
Ez egy ROMA – CIGÁNY SZÁRMAZÁSÚ férfi. A BARANYAMEGYEI RENDŐRSÉG és a PÉCS VÁROS RENDŐRSÉGE nagyon jól tudja kiről van szó, hiszen ez a MAFFIÓZÓ visszaoszt nekik pénzeket... nagy pénzeket oszt szét a BARANYA MEGYEI RENDŐRI VEZETŐK, és RENDŐRSÉGI alkalmazottak között!

Ennek az embernek ( roma – cigány embernek ) a keze egészen a FELSŐ MAGYAR ÁLLAMVEZETÉSIG FELÉR. Baráti kapcsolatot ápol a POLGÁRI TITKOSSZOLGÁLATOKKAL... többek között az ALKOTMÁNYVÉDELMI HIVATALLAL, illetve az ORBÁN – PINTÉR … privat titkos rendőrségével a TERROR ELHÁRÍTÁSI KÖZPONTAL amelyet 2010. - ben hoztak létre. FIDESZ – MOSSAD frakció magán rendőrsége, titkos rendőrsége...

Továbbá ez a CIGÁNY MAFFIOZÓ az ADÓHATÓSÁGGAL az APEH – kal is nagyon szoros viszonyt ápol, ugyanis az elmúlt években INGATLAN ÉPÍTŐ ÉS FORGALMAZÓ VÁLLALKOZÁST ÜZEMELTET. Teszi ezt TOTÁLIS TITKOSSZOLGÁLATI VÉDELEM ALATT... Azt tudni kell, hogy szinte kivétel nélkül az összes INGATLAN FORGALMAZÓ, ÉS ÉPÍTETŐ VÁLLALKOZÁS IZRAELI – MOSSAD érdekeltségbe tartozik, illetve azokkal jó viszonyt, baráti viszont ápol.

Így a KÁBÍTÓSZER NAGYKERESKEDŐ, ELOSZTÓ, KURVA FUTTATÓ CIGÁNY BŰNŐZŐBŐL LETT INGATLAN ÉPÍTŐ – BEFEKTETŐ NAGYVÁLLALKOZÓ IS BARÁTI VISZONT ÁPOL A MAGYAR TOTKOSSZOLGÁLATOK KÜLKAPCSOLATI OSZTÁLYAIVAL, illetve közvetlenül külföldi titkosszolgálatokkal...

Ez a vállalkozó építette azt az ingatlant is, amelyik a DUGONICS utca mögött van. ( Bándy Kata lakása a Dugonics utcában van )... A vállalkozó pedig a mögötte légvonalban 100 méter távolságra lévő ÚJ ÉPÍTÉSŰ LAKÓPARK – ot készítette el. A lakópark sorházának a vége, éppen a Bándy Kata lakásának az UDVARÁNAK a végében van, egy kerítés választja el.... A Bándy Kata lakását tökéletesen lehet látni a CSILLAG utca – CSILLAG közben lévő ingatlanból...

Ez a MAFFIA – vállalkozó építette a CSILLAG utca – CSILLAG köz – ben lévő lakópark társasházat. Azt is megtudtuk, hogy ennek a MAFFIA vállalkozónak van LAKÁSA ebben a háztömb – ben amit nem értékesített, mert a FIAI számára tartott fent.
Vagyis a MAFFIA – vállalkozó úrnak volt lakása Bándy Kata ingatlanjának közelében.

Ez azért érdekes, mert több PÉCSI lakos, többek között TAXIS emberek is azt állították, hogy a CSILLAG utca – CSILLAG köz – ben lévő lakóparkhoz láttak felmenni egy gépkocsit abban az időpontban, amelyben a BÁNDY KATA meggyilkolása történt. Azon az ominózus éjszakán....

Ez a gépkocsi pedig egy AUDI gyártmányú jármű volt... többen vélték a tipusát A3 – nak felismerni, de mivel éjjel volt, és az AUDI A – szériái nagyon hasonlítanak egymásra, így nem lehet 100 % százalékosra venni azt, hogy AUDI A3 azaz HÁRMAS Audi volt. De az biztosra vehető, hogy SÖTÉT SZÍNŰ ÚJSZERŰ AUDI!!!

Amely a VÖRÖSKERESZT utcában várakozott pontosan a gyilkosság időpontjában, amikor a KATA hazafelé igyekezett a SZÓRAKOZÓ HELYRŐL a buliból...

Ezt az AUDI gépkocsit a BÓBITA óvoda kameráinak látni kellett. Ugyanis a BÓBITA kamerái belátják az útszakaszt, és azt látni kellette a kamerának, hogy az AUDI befordul a VÖRÖSKERESZT utcába... illetve onnan kifordul...
Ennek a KAMERÁNAK A FELVÉTELEIT be kell kérni, felszólítjuk PÉNTEK LÁSZLÓ ügyvédjét arra, hogy KÉRJE BE ENNEK A KAMERÁNAK a felvételeit, a BÍRÓSÁGOT pedig arra kéri a lakosság (amelyik az adóforintjaiból fent tartja az intézményt ), hogy a BÍRÓSÁG a lakosság, és a MÉDIA nyilvánossága számára tegye közzé ezt a FELVÉTELT....

A gyilkosság egész konstrukciója egy csaknem 300 méter sugarú körben történt meg. Ami azt jelenti, hogy Bándy Katát egy AUDI gépkocsiba berántották ( nyilván több elkövetőről van szó )... és a VÖRÖSKERESZT utcából a CSILLAG utca – CSILLAG köz – ben lévő LAKÁSBA vitték.
Ahol megkínozták, és megölték. A megkínzásra azért volt szükség, hogy KÉNYSZER VALLATÁSSAL MEGTUDJA A CIGÁNY – MAFFIA vállalkozó, hogy a PÉCSI MAFFIA ÜGYEKRŐL milyen dolgokat tudott meg a KATA.

A KATA a rendőrségnél dolgozott, a PÉCS VÁROS rendőrsége éppen olyan korrupt, mint BÁCS – KISKUN megye rendőrkapitánysága... ahol mint ismeretes a legnagyobb PINTÉR – ORBÁN MAFFIA projektek működtek, többek között az OLAJSZŐKÍTÉSEK!!! Ebben az ügyben az egyik legnagyobb maffiózó Dr. Téglás Péter MOSSAD ügyész, aki nem is titkolja IZRAEL – hez fűződő lojalitását... nem véletlenül lobogtat mosolyogva a kezében IZRAELI ZÁSZLÓT...

Visszatérve a gyilkosságra... a VÖRÖSKERESZT utcából... a néhai Bándy Katát ezzel az AUDI gépkocsival... a CSILLAG utca – CSILLAG köz – ben lévő ingatlanba szállították... ahol az egykori kurva futtató, kábítószer elosztó jelenleg INGATLAN ÜGYEKBEN utazó CIGÁNY MAFFIÓZÓNAK is van lakása.... hiszen ő építette az egészet, és a gyermekeinek fent tartott benne több ingatlant, amit nem adott el, nem értékesített...

Egy PÉCSI RENDŐR elmondta, hogy az IGAZSÁGÜGYI ORVOSSZAKÉRTŐ talált Bándy Kata testén GÉPKOCSI KÁRPIT maradványokat... ez is azt bizonyítja, hogy nem lehetett a BŰNCSELEKMÉNY ELKÖVETŐJE Péntek László...

Ahogy több helybeli ( azaz PÉCSI ) lakos is elmondta, hogy ez a CIGÁNY származású maffiózó vállalkozó kezében tartja az egész PÉCSIRENDŐRSÉGET. Terrorral, és PÉNZEL mindenkit arra kényszerít, hogy senki ne csináljon semmit...

Kéz kezet mos elven működnek a dolgok... a NAGY PÉNZEKÉRT, és egyéb juttatásokért a RENDŐRSÉG elnéz ennek a maffiózónak mindent... de a RENDŐRSÉG IS DOLGOZTATJA ezt a maffiózót ha kell...
Jelen esetben ez történt... a PÉCSI RENDŐRSÉGNEK útban volt Bándy Kata mert becsületes, tisztességes, és nem megvesztegethető volt... ezért féltek tőle,hogy BESZÉLNI FOG... és megbuknak, lelepleződnek a PÉCSI RENDŐRSÉGI, és BARANYA MEGYEI RENDŐRSÉGI maffia kapcsolatok... ezért MEG KELLETTÉK ÖLNI...

Erre a megbízásra kérték fel ezt a MAFFIA – INGATLANOS vállalkozót, akinek szintén elemi érdeke volt a BÁNDY KATA halála, hiszen a PÉCSI RENDŐRSÉGGEL szoros kapcsolatban, bűnszövetségben követték el a bűncselekményeket...
A maffia vállalkozónak épen annyira elemi érdeke volt a KATA elhallgattatása, mint amennyire a PÉCSI rendőrségnek... hiszen erről a vállalkozóról és a rendőrség közötti kapcsolatokról ( is ) tudott meg fontos információkat a KATA!!!
A BŰNSZERVEZET TOVÁBBI FOLYAMATOS, ÉS ZAVARTALAN MŰKÖDÉSÉNEK ÉRDEKÉBEN MEG KELLETT ÖLNI A KATÁT, hogy ne legyen zavaró tényező...

Az is érdekes az ügyben, hogy PÉNTEK LÁSZLÓ vádlottnak volt egy korábbi ügye, de az még BÁCS – KISKUN megyében... abban az ügyben a KISKUNHALASI bíróság volt az eljáró hatóság.
A gyilkosság idejében kellett volna egy másik bűncselekmény miatt Péntek László vádlottnak bevonulni a büntetés végrehajtási intézetbe, ezt nem tette meg, elszökött ez elől a büntetés elől PÉCS – re. Mivel nem tett eleget a bírósági végzésnek a PÉNTEK LÁSZLÓ, ezért a bíróság újból elő vette az ügyet, és éppen a BÁNDY KATA gyilkosságnak az időpontjában került a MOSSAD ügyész kezébe a PÉNTEK ügy... Dr. Téglás Péter volt ebben az ügyben az eljáró hatóság hivatali személye.
Így lett meg a balek akivel elakarták vitetni a balhét...

Azt tudni kell... hogy a BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁSON a tanú minőségében BEIDÉZETT és KIHALLGATOTT személy a rendőrség besúgója. A 37. - számú tanú KÁBÍTÓSZER ÁRUS, azaz driler... pitiáner bűnöző, aki régóta a rendőrség látókörében van... és a rendőrség igényeinek megfelelően ha kell, akkor HAMIS TANÚZÁSRA rávehető VÁDALKÚVAL...
A 37. - es tanú a Péntek László bírósági tárgyalásán hamisan tanúzott.... miután kiszolgálta a RENDŐR MAFFIA igényeket, pár nappal később egy másik ügy miatt BEVONULT A BÜNTETÉS VÉGREHAJTÁSI INTÉZETBE letölteni a büntetését … amelyet egy korábbi KÁBÍTÓSZER ügy miatt szabott ki rá a hatóság...
Ez nem érdekelte a PÉNTEK LÁSZLÓ ügyében eljáró bíróságot, és a bírót sem...

Ahogy azt is figyelmen kívül hagyták, hogy ennek a 37 – es HAMIS tanúnak a nevelt gyermekei találták meg BÁNDY KATA holttestét a LEDINA étterem mögött a szakadékban...
Miután a korábbi hamis tanúzást megcsináltatták a 37 – es tanúval, hirtelen eltűnt... azt hazudta a rendőrség, és a média is, hogy a félelmében költöztek el a környékről... EZ NEM IGAZ, A 37 – es TANÚ a börtönbe vonult be a büntetését letölteni...

A Bándy Kata lakása ( Dugonics utca ), és ahol berángatták Katát az AUDI – ba ( Vöröskereszt utca ), illetve ahol megkínozták, és megölték ( CSILLAG utca – Csillag köz ), és ahol kidobták, és megtaláltatták a RENDŐRSÉGI BESÚGÚ KÁBÍTÓSZER árussal ( LEDINA ) ezek a helyek 300 méteres körzetben helyezkednek el egymástól...

Azt is el kell mondani, hogy az OKNYOMOZÁSUNK ideje alatt folyamatosan MAFFIA GÉPKOCSIK, és RENDŐRSÉGI JÁRMŰVEK követtek bennünket, és lépten – nyomon beléjük botlottunk...

Milyen érdekes dolgok ezek...

Ez volt a …. NEM ( esti mese ) egy szörnyű gyilkosságról.... ezért nem lehet azt mondani, hogy … hol volt.... hol nem volt...

Ennek a dokumentumnak a tartalma NEMZETKÖZI HATÓSÁGOKHOZ, illetve nemzetközi titkosszolgálatokhoz is eljuttatásra kerül. Ezúton is felhívom a fenyegető bűnözők, állami bűnözők figyelmét, hogy DÉL – AMERIKÁTÓL – EURÓPÁN – át..... EURÁZSIA nagyhatalmai – ig bezárólag mindenhova elküldésre kerül a dokumentum, nem eltussolható... továbbá ha fenyegetés érkezik, azzal is ezen módon járunk el. MINDEN NYILVÁNOSSÁGRA KERÜL. Ezúton is felhívom a MAGYARORSZÁGI ÁLLAMVEZETÉS FIGYELMÉT, hogy senkihez nem ajánlatos hozzá nyúlni az ismeretségi körünkben, mert azonnali lebukás, összeomlás a következménye... az INDÍTÉK NEM LEPLEZHETŐ, AZ INDÍTÉK NYILVÁNOS...

Felelős szerkesztő .: Titán Soós József

Kelt.: Brazília ( baráti ország ) 2013. 04. 04.



Összefüggések,tények,cigánymaffia

IGENIS, ÉL és VIRUL MAGYARORSZÁGON a CIGÁNYBŰNÖZÉS, ennek valós táptalaja a CIGÁNY MAFFIA!!!

EZEK A FÉRGEK SZABAD LÁBON VANNAK, BÁRMIKOR ÖLHETNEK, ELEMI ÉRDEKE MINDEN MAGYAR NEMZET TESTVÉRNEK, HOGY EZEK NE ÁRTHASSANAK
" kötelező megosztani, publikálni "

Megtámadták PÁVA ZSOLT Pécs város polgármesterének lányát

A mai nap folyamán értesültem arról, hogy " megverték " PÁVA ZSOLT Pécs város polgármesterének a leányát. Nagyon sajnálatos dolog ez, és kívánom a kislánynak, hogy minél előbb épüljön fel mind lelkileg, mind fizikálisan. Ez a szörnyű MAFFIA bűncselekmény is rámutat arra, hogy amíg a BÁNDY KATA gyilkosai nincsenek törvény elé állítva az általuk elkövetett súlyos bűncselekmény ( bűncselekmények ) miatt, addig ezek a dolgok nem fognak megszűnni...
Igen! Pont erről beszéltem és publikáltam egy dokumentumot néhány nappal korábban, amelyben több neves ügyvédet megkértem arra, hogy PÉNTEK LÁSZLÓ vádlott ügyét fogadja el, és vegye kézbe a dolgokat... Továbbá ebben a levélben diplomatikusan megkértem a GYŐR - MOSON - SOPRON megyei rendőrkapitányságokat, többek között a lakóhely szerint illetékes KAPUVÁR VÁROS rendőrkapitányságát, hogy a TITÁN SOÓS JÓZSEF családjának az ÉLET és VAGYON védelmét minden körülmények között biztosítsa. Ahogy ebben a levélben ugyanezzel a kéréssel fordultam Dr.Forizs Eszter asszony családjának az élet és vagyonvédelme vonatkozásában a hatóságokhoz ( Budapest 12. - kerületi rendőrséghez ). Ebben a dokumentumban is megteszem, nyomatékosítva a dolgokat, a helyzet súlyosságára való tekintettel. A lakcím szerint illetékes hatóságok, és TITKOSSZOLGÁLATOK nagyon jól tudják, hogy mekkora súllyal bír ez a dolog, és nem lenne kívánatos egy újabb atrocitás... pláne nem azokkal az emberjogvédőkkel összefüggésben, akik civil életvédőként,keresztény emberjogvédőkként az IGAZSÁGOT KERESIK... és a BÁNDY KATA gyilkosság megoldásában a hatóságoknak segítenek... teszik ezt önként, saját akaratukból, bérmentve .... ingyen!!!
Visszatérve a PÁVA ZSOLT úr esetére, amely bizonyította, hogy TITÁN Soós József amikor a családjára kért életvédelmet, akkor tudta, hogy mekkora a baj... a POLGÁRMESTER úr leányát megverték... de nem véletlenül tette ezt a PÉCS VÁROS MAFFIA, pontosabban országos szinten működő BARANYA MEGYEI maffia, és azok érdekeltségi körei...
Ugyanis PÁVA ZSOLT polgármester felesége a BÍRÓSÁGON DOLGOZIK " felelős beosztásban. Azon a BÍRÓSÁGON, amelyen " véletlenül " PÉNTEK LÁSZLÓ ügyét is tárgyalják a BÁNDY KATA gyilkosság vonatkozásában...
Nem nehéz az összefüggéseket meglátni! A polgármester úrra, és feleségére NYOMÁST AKARNAK GYAKOROLNI azok a MAFFIA körök, akik a BÁNDY KATÁT megölték!!!
Azt akarják " kikényszeríteni " a hatóságokból, hogy ezt a "bizonyos " maffia kört VÉDJÉK MEG, BŰNPÁRTOLJÁK... ennek érdekében a MAFFIA mindent elkövet, minden követ megmozgat... ahogy látható volt a Páva Zsolt úr esetében, ténylegesen komolyan gondolják és nem viccelnek. Bármikor bevállalnak egy újabb gyilkosságot, és akkor már KETTŐ ÁRTATLAN EMBER lesz az áldozat. Ezt a hatóságok NEM TŰRHETIK, NEM ENGEDHETIK MEG!!! Nem lehetséges azt megengedni, hogy az ÁLLAM GÉPEZETET A MAFFIA ÉRDEK IRÁNYÍTSA!!! Mert ha ez megtörténik, akkor a MAGYAR ÁLLAM ÖSSZEOMLOTT MEGSZŰNT LÉTEZNI... Nagy a tét, és ezt önök, akik az IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSBAN dolgoznak, nagyon jól tudják...
Mint ahogy azt is, hogy a MAFFIA nem felejt, csak tűr, és ha MOST megvédik, bevédik a MAFFIÁT akkor nagy a kockázata annak, hogy BOSSZÚT ÁLL. Igen MEG FOGJA BOSSZULNI önöknek a sok álmatlan éjszakát amit okoztak nekik!!! Ebben kétségük, kételyük ne legyen! Kizárólag jó tanácsot adok önöknek, az ÉLET VÉDELMÉNEK A MEGÓVÁSA ELSŐDLEGES. Ez mindaddig nincs biztosítva, amíg a GYILKOSOK szabad lábon élvezik az életet! Ezt önök is tudják...
Azt tudni kell, hogy a MAFFIA indítéka a polgármester leányának a megverésére a BÍRÓSÁG BEFOLYÁSOLÁSA, a bíróságra gyakorolt nyomásgyakorlás, illetve egy másik komoly dolog!
A másik nyomós érv a maffiának a " leány verésre " a VIDEÓ FELVÉTELEK miatt következett be... ugyanis az az ÉTTEREM amely előtt elsétált a KATA... és az ÉTTEREM VIDEÓ KAMERÁI FELVETTÉK a POLGÁRMESTER úr tulajdonában van. Igen az éttermet PÁVA ZSOLT üzemelteti, és a KAMERA FELVÉTELEK is megvannak neki a BÁNDY KATA ügyről... ahogy KATA ott elsétál...
Ezért verték meg a polgármester úr " huszonéves leányát "...
Záró közleményként! Úgy hallottam a mai napon.... Magyarországi barátaink tájékoztattak arról, hogy a TISZTELT BÍRÓSÁG említést tett egy FÉRFIRÓL AKI BRAZÍLIÁBAN ÉL, ÉS DOKUMENTUMOKAT KÜLD A MAGYAR HATÓSÁGOKNAK, MÉG A MINISZTÉRIUMOKNAK IS!!! ... azokban az anyagokban pedig a MŰHOLD VIDEÓ FELVÉTELEK KIADÁSÁT kéri, amely a BÍRÓSÁG MUNKÁJÁT nagyon leegyszerűsíti, és az ügy megoldásában ELSŐ SZÁMÚ BIZONYÍTÉKNAK használható, amely HITELESSÉGE 100 %, totálisan 100 százalékos...
Igen én vagyok TITÁN SOÓS JÓZSEF, nem titok a nevem, ki lehet mondani! Sőt!!! NEM tiltom meg azt sem, hogy az általam készített dokumentumokat NYILVÁNOSSÁGRA HOZZÁK, nevemet, fényképemet pedig leközöljék a lakosság számára a televízión és más médián keresztül!!!
Nem vagyok " anonimus ", valós személy vagyok, és nem félek NEVEM, ARCOM vállalni. Mert amit teszek - teszünk a társaimmal az NEMES CSELEKEDET, KERESZTÉNYI, ÉS HAZAFIAS tett, amely a nemzet, és a társadalom javát szolgálja, hasznára válik. Emberjogvédők, életvédők, oknyomozók vagyunk, keresztény hitben élünk.
Azt pedig minden dokumentumban elmondom, hogy ezek az anyagok NEMZETKÖZI SZERVEKHEZ eljuttatásra kerülnek, továbbá számos helyen adathordozón tárolva vannak, többek között általam is, illetve sok más hivatali, és magánszemély által. A dokumentumok nyilvánosak, az EMBERJOGVÉDELEM, ÉLETVÉDELEM közös ügy, társadalmi ügy! Nem kezelhető államtitok minőségben, nem elhallgatható. Éppen ezért ebben a szellemben gondolkodva számos KÖZÖSSÉGI OLDALON többek között a FACEBOOK oldalon is publikálásra kerülnek, és a tisztelt olvasók megosztják, továbbítják... annak érdekében, hogy egyre több ember, egyre szélesebb körben olvassa, és ismerje... belföldön, és NEMZETKÖZI vonatkozásban egyaránt...
Az általam elkészített DOKUMENTUMOK, számos országba, és azok állami szerveihez, titkosszolgálataihoz továbbításra kerülnek, a figyelmet felhívom, és minden alkalommal elmondom, hogy az EURÓPAI UNIÓN kívüli országokba is kézbesítésre kerülnek, ahogy láthatták és tapasztalhatták több e - mail címről, több IP - címről! NEM TITOK MÉG A CÍMZETTEK EGY JELENTŐS RÉSZE SEM, a címzettek menüpont hozzáférhető, látható, és nem csak a titkosszolgálatok számára tettem hozzáférhetővé!

Felelős szerkesztő.: TITÁN Soós József
Kelt.: Brazília 2013. 04. 05




2013. március 27., szerda

Ahogy én látom - pár gondolat a cigány és a zsidókérdés terén

Kardos Ildikó, Veszprém
Szerkesztette: admin
2013. március 26. kedd, 21:14
Drága Magyar testvéreim, ébresztő! Akik ma itt megjelentek, megtiszteltek jelenlétükkel virtuálisan.
Kedves Magyarok!

Nemes szándék vezérelt, nem a gyűlöletkeltés, nem a hangos és értelmetlen vita gerjesztése. Megoldásért, tettekért, amolyan emberi megnyilvánulásként ragadok virtuális tollat ennyi esetben. Nem csak Magyar társaimhoz, társaimért, hanem bizony azokért is irkát fogok, akik sajnos saját fajtáik miatt vannak minősítve, elítélve, megítélve még akkor is, ha többen közülük bizony szégyenlik táraik tettét. Mert tudunk róluk, hogy bizony köztük is van, aki nap, mint nap azért imádkozik, ha szörnyűség, gyalázat üti fel fejét médiának köszönhetően legtöbb esetben, hogy csak megint ne Kisebbség legyen az esetleges elkövető. Már amikor média nem tusol épp, vagy nem ferdít. Nagyon sokan vagyunk, akik ezt tudjuk és tisztában vagyunk azzal is hányan közülük tesznek is azért, hogy magukról mossák a rájuk tett terhet, azonosítás terhét. Továbbá hányan vagyunk mi magyarok, akik összefogásra hívjuk fel a figyelmet, hol vers formában, hol cikk formájában. Viszont most nem Rólunk beszélnék, írnék első sorban. Az elmúlt évtizedek megcsonkított családok, ártatlan áldozatok miatt állok érthetetlen itt…
Igen. Megrendülve, sokszor tehetetlenül, de mégis megoldást keresve. Mert ez muszáj, hogy mindenkinek fontos legyen. Akár anya, akár apa az illető, akár csak egyszerűen élni, akaró-kívánó Magyar emberekről, állampolgárokról beszélek. Nagyon fontos téma ez, hisz sajnos ezzel a problémával foglalkozni kell, megoldás kell rá, embereknek tudniuk kell, hogy sajnos, ha már fennáll ez az óriási probléma, ha már sok esetben a biztonságunk bizonyos rendeletek miatt nem lehet biztonság sem, mi összefogással, összetartással egymásra odafigyeléssel próbáljuk kicsit visszaszorítani a már-már visszaszoríthatatlant is akár. Nagyon fontos, hogy Magyar, a Magyart segítse, védje és odafigyeljünk végre egymásra, Magyar-magyar farkasa ne lehessen tovább!

Ellenzékhez, moderátorhoz szólnék pár mondatot és tovább is haladnék...

Gyengébbek kedvéért, konkrétan:
…bal liberális médiumok, kormánypárti politikusok, cigány jogvédők, Kolompár, Orbán, Rigófüttyös Dániel és társai kijelentem, hogy nem a cigányság ellen vagyok, firkálok. De nem is a zsidóság ellen, mint faj. Hanem a cigány bűnözés megállításáért, továbbá a zsidó önkényuralom ellen!
Nem ugyanaz a kettő!

A gárda nevében is szólok pár sort én, mint laikus, hisz nem vagyok sem Gárdista, sem Hungarista, épp csak magyar próbálok maradni szűkké vált otthonomban, édes hazám árnyékában.
Az a baj, hogy Magyar emberek közt is sokan félnek és felhorkantanak, sajnos nincsenek tisztában sem azzal, mit képvisel az az ember, aki büszkén vállalva, felvállalja a Magyarok bánatát, és tenni is képes értük.
A média egy csodaszer, csak épp nem pozitív irányban teszi a csodáit, hanem nagyon sok esetben ellenünk dolgozik, sokunk tudjuk is mire megy ki az ilyen "játék" is.

(Szerkesztőségi megjegyzés: A kedves olvasó szíves figyelmét felhívjuk arra a tényre, hogy a Kárpáti Harsona a Magyar Nemzet lapja, amely teljes egészében mentes a mindenkori háttérhatalomtól, azok csicskás bérenceitől és a begyepesedett kommunista ivadékoktól – ezt a lapot, a MEDIAREK Corporation – mediális, reklám és kiadói tevékenységekkel foglalkozó cég adja ki, szerkeszti és üzemelteti.)

Csak figyelem elterelés, vagy teljes figyelem megvonás pont a lényegről. Ez miért is működik ennyire frappánsul?
Halkan jegyzem...azért, mert a magyar még alszik, vagy vak, vagy csak megtört és meggyötört a végletekig kifacsart lelkileg és minden téren. A Gárdát életre hívó Jobbik rend párti. Én kérem, csupán rendet szeretnék látni, így nem horkanok fel, ha Gárdistát látok. Halkan jegyzem meg, hogy jogkövető, törvénytisztelő lakosság megvédése mindenfajta bűnözőtől, így a hazánk nagy területeit rettegésben tartó kisebbség bűnözői hordáktól szemben is az állam feladata lenne!!! De kérdem én!! Ellátja-e ezt a funkcióját a Magyar Köztársaság? Nem minden esetben képes rá, hisz az Ő keze, kezük is kötött:), képzeletbeli szamár létránkon láthatjuk legfelsőbb szinten kik állnak és kik mozgatják jó marionett bábuként a többit, velük aztán minket is sajnos. Kit így, kit úgy, de lássuk be ez így van. Irányítva vagyunk, ami nem is lenne gond, ha a legfelsőbb fokon álló személynek az lenne a fontos, hogy magyarnak jó legyen. Hogy a magyarnak joga maradjon. Joga maradjon élni, lélegezni tisztességben gyermeket nevelni, családot eltartani. No de kérdem én hányan is képesek ezt az alapvető dolgot ellátni köztünk is magyarok? És ha nem vagyunk már rá képesek itthon becsületben, tisztességben az hány év kitartó munkája volt és mi volt ezzel a célja a "magasságosoknak"? Ez nem minden esetben csak az Ő, mi szégyenük!
Tovább megyek, hisz kissé elkanyarodtam a témámtól. A szervek ellátják, rendben feladatukat?
Itthon kérem, nincs ugye cigány bűnözés??? Bizony, hogy van!
Ha nem lenne, akkor, még ma is élne Szögi Lajos tanár úr.
Amíg ilyen eseteknek kell történni - gyalázatos mód, ADDIG GYALÁZATOS MÓD fogunk is beszélni róla....SOHA TÖBBÉ OLASZLISZKÁT sem, Bándy Kata ügyet sem, soha többé egyet sem! Hány sportolónak kell még meghalni és hány ártatlan gyermek lesz még agyon szúrva???
Csupán ezért írok és - ezért írunk.
Nem azért, mert nincs jobb dolgom, dolgunk!!!...
Soha többé család anyák, apák meggyilkolását, gyermekeink megölését!
Soha többé magukat megvédeni nem tudó idős emberek kirablását és agyonverését, tanárok felpofozását, a fejük falba verését a diákjaik szeme láttára.
Soha többé nem akarunk hiába ontott vért! Szégyen és gyalázat, ha fejet hajtva elhaladunk a baj forrása mellett.
Magyar országon csak néhány év börtön ÉS NEM HALÁL a büntetése annak, aki megerőszakol, benzinnel lelocsol, majd felgyújt és így szörnyű kínokat okozva gyilkol meg egy Magyart????
MI EZ, HA NEM USZÍTÁS A RENDSZER ELLEN???
Vagy bármilyen eszközzel ont is vért, olt életet..Itt már bármit lehet annak, aki nem magyar????

Kis érdekesség...
A Jobbik a Btk. szigorítását követeli! Többek közt a Jobbik Magyar országért Mozgalom áttörte a média hallgatásának falát, és több év kitartó munkájával és szemüket, fülüket nyitogató állampolgároknak köszönhetően, a közbeszéd szintjére emelte, emelkedhetett, hogy ez a probléma létezik!
Legyen súlyos büntetés (minősített esetben, halálbüntetés!) Bándy Kata ügye tán pont az i-re lehet sajnos. Vagy azok az esetek, mikor közismert személy válik áldozatul, hisz ha én, vagy Te - ma esetleg áldozat leszel - esetleg a szomszédod sápítozik egy nagyot......
Visszatartó erő lehet minden bűnt elkövetni szándékozó számára - én nagyon bízom ebben - tán utolsó mentsvár lehetne!
A kisebbség bűnözés létezésének tényét mára már bárkinek is nehéz lenne tagadnia. És ne is akarjuk tovább tagadni, mert már borzasztóan sok gyalázat született és vitt halálba sajnos Embereket - itt Magyarföldön..
Muszáj, hogy kidolgozzunk, kidolgozzanak végre egy új kisebbség programot, amelyet meg kell ismertetnünk és el kell fogadtatnunk a társadalommal. Mert bizony, ha közösen nem teszünk semmit, láthatjuk az áldozatok száma napról-napra nőni fog, és mi magunk is kisebbséggé válunk, mert igen csak elfogyunk és még egyelőre kurtítva sajnos a Magyar van, a Magyar van kitéve a mindennapos atrocitásoknak is...
Hogy a szerencsésebb esetet is kiemeljem, ami nem végződik halállal szerencsére. Hatékonyságra lenne szükség, hatékony, működtetető, elfogadott jogszabályra, melynek nem betartása következményekkel jár!
Alapvető jogunk - nem félni saját hazánkban.
Alapvető jogom - életben hazavárnom gyermekemet!
Alapvető jogom - vagyonom, tisztességem, becsületem, tisztaságom megmaradása.

Meg kell szüntetni a romák, zsidók pozitív diszkriminációját, velük szembeni bánásmódját. Ezeket a jogszabályokat el kell törölni, meg kell semmisíteni minden olyan törvényt, jogszabályt vagy rendeletet, amely demokráciában megengedhetetlen módon a cigányságot és zsidóságot hazánk nem cigány és nem zsidó állampolgáraival szemben kivételezett helyzetbe tolja!
Ha nem mondjuk ki a baj forrását, ha nem adunk hangot a baj nevének elfedjük a bajunkat. Aki pedig így tesz, fokozza a bajt. Kezeskedik Nekik. És a már meglévő áldozatokat gyalázza vele! Lássuk be. Kisebbség is tisztában van azzal a ténnyel, hogy az Ő törvényeik írott, - íratlan törvényeikre gondolván, szöges ellentétben állnak európai normával szemben. Közösségeik nagy része, többsége nem is hajlandó beilleszkedni, vagy olyan viselkedési formát követni, ami akár az egymás mellett élést lehetővé tenné. És ez magában is elég nagy probléma. Az, hogy kontroll nélkül segélyeken élnek közülük nagyon sokan, már nem is említeném inkább.

Aki ingyen akar élni, más kárára - az haladjon el másfelé.

És az is haladjon haza, aki ma itt kárpótlásból akar élni és él is, mikor a saját nagyszülőink télen megfagynak saját házukban, holott Ők végig robotolták BECSÜLETBEN az életüket!!!!
Nagyon szépen kérjük mindenkit, aki nem Magyar és a mi kárunkra lebzsel itt, az menjen haza!
Mert bizony, a bűnözések rengetek alapja a pénzvágy, majd jönnek az egyéb aberrált megnyilvánulások velünk szemben. Tisztelet a kivételnek, ismét kihangsúlyozom!
Viszont elodázhatatlannak vélem többedmagammal egy új kisebbségpolitika kidolgozását.
Lássuk be, itt az ideje.
Nagyon jó friss alap lehetne ez is a kisebbségi bűnözés visszafogásához. Szeretném, ha világossá válna, ha a Magyar-cigány, avagy Magyar-zsidó etnikai feszültségek fennmaradjanak, az meleg ágya a mai fennálló gondnak, ami miatt épp itt ülök jelen pillanatban ismét és írok..

Etnikai gyújtogatókra nincs szükség!
Nincs szükség olyan egyedekre, akik torzítva tálalnak elénk tényeket.
Magyarok!
Élhető hazát akarjunk végre-valahára!
A mai Államunk, nem annyira - az így - ebben a formában. Megalkuvás, félelemmentes tiszta élhető életet szeretnék kívánni minden Igaz és tisztességes Magyar társamnak, állampolgárnak! Semmi mást nem kívánok ebben a pillanatban sem, minthogy:

Magyar, a magyarnak farkasa ne legyen. Összefogást vágyom és szebb jelen után áhítozom, imádkozom, írok.
Köszönöm a figyelmet...

Veszprém, 2013. március 26.

Kardos Ildikó
Kárpáti Harsona munkatársa

2013. március 17., vasárnap

Isteni közbeavatkozás!!!

"Az Úristen megelégelte a magyarok egymás elleni acsarkodását, és magához kéretett egy magyart. Az angyalok nem sokat találtak, mert mindegyik készülődött március 15-ére. (A pokolban lett volna kit kérdezni, de ott nem olyan magyarok múlatták napjaikat, akiknek szívügyük lett volna a magyar nemzet sorsa.) Gábriel arkangyal csupán egyet talált, aki nem csinált semmit. Egy lépcsőn ült kardjára támaszkodva, és nézte a mennyei táblagépét, amelyen valami parlamenti közvetítés volt Pest-Budából. De kapcsolták Brüsszelt is, ahol magyarok beszéltek. Vagy inkább csak magyarul beszéltek, Magyarország ellen. A magyar pedig ült ott, s a fejét csóválta egyfolytában.
- A ruhádról ítélve te magyar vagy – szólt neki Gábriel, mire az felnézett és igennel válaszolt.
- Hogy hívnak?
- Zrínyi Miklósnak. Költő vagyok, Gábriel. Már megtanulhattad volna ötszáz év alatt, hiszen mindennap találkozunk.
- Jó, jó, tényleg. De most gyere velem, mert vár az Úr, beszélni akar veled. A magyarok nem férnek a bőrükbe odalenn a Földön. Valamit tenni kellene.
- Megyek – volt a rövid válasz, majd feltápászkodott a lépcsőről, s elindult Gábriel mellett a trónterem felé.
- Hívattál Uram – hajolt meg Zrínyi az Úr előtt. Parancsolj velem!
- Én már a magyarnak nem parancsolok. Úgyis hiába. Csak kérdeznék valamit. Milliószámra vannak, akik odalentről kérik, hogy segítsek a népeden, de a másik milliók rám sem hederítenek. Gyűlölnek, pedig nem bántottam őket soha. Akik hozzám imádkoznak, azok is úgy utálják egymást sokszor, mint a kutya meg a macska. A pártokról nem is beszélek. Valahogy azért meg kellene mentenem ezt a népet, mert olyan szépen tudnak fohászkodni.
- Igen Uram, de gondolkodj csak! Mikor fohászkodtak Hozzád ezek a magyarok?
- No, várj csak, várj! Például akkor, amikor Te feljöttél ide és a török aprította a népet. Meg akkor is, amikor 1849-ben elindult a bosszúhadjárat. Meg akkor is, amikor Kun Béla meg az a Pokolra való Sámueli végiggyilkolták Magyarországot. Meg akkor is, amikor Trianonban - mérgemben - megengedtem, hogy felosszák Magyarországot, mert elüldözték a királyukat, akit a Szent Koronával illettem.
- Esedeztek-e ezek a magyarok, Uram, amikor jól ment a soruk?
- Nem. Valóban nem!
- Akkor mire vársz? Nézd meg, mit csinálnak ma is! Külországban ócsárolják egymást mások előtt, amit még a cigány sem tesz, ha összevész a feleségével. Bent az országban lázítják az ifjúságot, s úgy készülnek a nemzeti ünnepükre is, hogy tüzet okádnak egymásra. Mutasd meg nekik Uram, hogy miként lehet összetartaniuk! Küldj rájuk valami megpróbáltatást! S meglátod, igazam volt, amikor azt írtam egyik versemben, hogy "jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskedjék". Ha bajban van, ha bántják, akkor bizony összetart.

Az Úr elgondolkodott Zrínyi szavain és igazat adott neki. "Hát lám, mit tesz ma, ha baj éri?!" - gondolta az Úr, s elindította a hófelhőket. Amikor a szél kezdte keverni az utakon, először úgy szidták a Fennvalót, ahogy a szájukon kifért. Amikor rájuk sötétedett, és a szél még erősebben tépte őket, a telefonjuk lemerült, az üzemanyag pedig egyre csak fogyott, ahogy fűtöttek az autóban, halkabb lett a szitkozódás. Később elhangzott az első "Istenem, Istenem!" is. Még később "Édes, jó Istenem! Csak most segíts!" Éjfélkor már eszébe jutott sokaknak a "Miatyánk" is. És eljött az ünnep napja, március 15-e. A hó és a szél még mindig tombolt, s mert annak idején 1848-ban is ostoba gyűlölködés volt a magyarok részéről az osztrákok irányába, az Úr még megmutatta, hogy akit gyűlölünk, hát pont az segít ki a bajból. Osztrák hókotrók jelentek meg az autópályán, s később mentőautók is érkeztek. A magyarok pedig imádkoztak, fohászkodtak, és senki sem gondolt arra, ami ezen a napon az ünnepi beszédekben központi téma lett volna: Az Osztrák mint történelmi ellenség.

Az Úr ismét magához kérette Zrínyit.
– Igazad volt Zrínyi Miklós. Ma a magyarok ünnepén volt zsíros kenyér, szállás, forró tea, várandós édesanya mozdonyban utaztatása a szülészetre, összetartás és segítség. Nem kérdezte meg magyar a másik magyartól, hogy melyik párthoz tartozik, s nem vette el a poharat a másik szájától, mert annak nagy Magyarország térkép volt a kocsijára ragasztva. Igazad van, Zrínyi Miklós, a magyarnak nem szabad gondtalan életet adnom. Mert akik jól élnek, mert hazudoztak a népnek, és a balga nép a parlamentbe juttatta őket, még most sem tartják a szájukat, még most is gyűlölködnek, még ma is egymás ellen uszítják – uszítanák – a népet. De ma nem figyel rájuk senki. Mert egymáson segítenek, s nincs idejük a gyűlölködésre. Ha a sok ellenzéki, patkányviselkedésű bűnöző nem hergeti őket, akkor ez a nép, jó nép sanyargatás nélkül is. Látod, Márton püspök földjén nem esik, s nem is fúj. Mert ők megköszönik a rosszat és a jót egyaránt. Egykor hálátlanok voltak, de Trianon óta keresztet viselnek, mégis hisznek és hűek hozzám. Ők mentik majd meg ezt a mélyre csúszott és állhatatlan anyaországi nemzetet is, hidd el!
- Hogy lesz Uram eztán? Mindig szenvednie kell ennek a nemzetnek, hogy megmaradjon?
- Valahogy úgy. Hacsak meg nem érti végre, hogy a szeretet és a hit sokkal többet ér, s nagyobb biztonságot ad, mint a pénz, a hatalom, és a gyűlölség. Egyelőre azonban olykor kell neki a hó, a szél, az árvíz, a megalázatás. De ne hidd, jó Zrínyi Miklós, hogy nem sajnálom őket. Én boldogságot akarok adni nekik. Egyszer majdcsak elfogadják...

Zrínyi szomorúan elballagott a trónteremből, s megint csak a fejét csóválva mormogta: "Optimista vagy, Uram, nagyon optimista. De én már ötszáz éve tudom, hogy ez csak akkor jó nép, ha bajban van, s ha van kinek engedelmeskednie." Az Úr pedig megmosolyogta Zrínyi gondolatait, mert látta, hogy a hó és a szél sokakban nem csak erre a drámai éjszakára adta vissza a hitet!...


Stoffán György: "Zrínyi és a Fennvaló - Majdnem népmese" című esszéje alapján (rövidített változat)"


2013. március 3., vasárnap

MAG népe vagyunk!!!


                                                         

"Erdélyi Magyar"

"Szinte akaratomon kívül belecsöppentem  a "fácsén" egy skinhead-es (részben neonáci) beszélgetésbe. olyan érzésem van, hogy a srácok, akik azon a bizonyos oldalon részt vesznek, többnyire fiatalok, kevés élet-tapasztalattal mögöttük, igazából jót akarnak Magyarországnak és a magyaroknak, csak nem igazán találják a megfelelő utat. hátha segít nekik egy kicsit a tájékozodásban az alábbi írás:

Srácok, most figyeljetek jól rám: a Magyarok soha nem voltak olyan kegyetlen népség, mint a nyugat európai fehér típus (pld. latin, germán, angolszász, stb.), akik népek ezreit pusztították ki szerte a földünkön. mi, Magyarok, ennél sokkal magasztosabb népek voltunk és remélhetőleg vagyunk még mindig: a valamikori MahGar szerzetesek népe, akik az eredeti Ősi-Napkereszténység szerzetesei voltak, vagyis a Mágus papoké. a köréjük sereglett és tanításaikat átvett népekből alakult ki idővel a "Mag Népe", azaz a Magyarság. a legrégebbi írás, a Róvás, Anyahitától származik (a mi Szíriuszi Ősanyánk) és Mágus papok terjesztették el, amiből később kialakultak a többi írások is. Hunor és Magor vállvetve harcoltak és nem legyőzve egymást, mint ahogyan azt a zsidók és a nyugatiak teszik: Káin megöli Ábelt, Romulus legyőzi Remust, stb.. a Magyarok ereje mindig is a mellérendelésben rejlett: "ha mellém állsz, testvér vagy". őseinknél nem a romlott rómaiak "oszd meg és uralkodj" volt a mérvadó. a romlás nálunk akkor kezdődött, amikor a "Hazatérés" után 104 évvel, vagyis kereken 1000-ben az Államalapítás után, rendelettel betiltattak mindent, ami ősmagyar volt, elsősorban Napkeresztény hitünket és régi írásunkat. onnan kezdve kötelezték a magyarságot a hamisított és azzal együtt velejéig romlott zsidó-keresztény hit felvételére, "tüzzel, vassal, hogyha kell".
 ha valaki azt tartja magáról, hogy "igaz magyar ember", onnan kezdve eleve értelmetlen, hogy erőszakban, pláné náci elmékben gondolkozzon. "aki fegyvert ragad, fegyver által vész el". Hitler sosem rejtette véka alá, hogy a magyarok csak rabszolgának kellettek volna a Nagy Germán Birodalomban. nekünk, Magyaroknak, a spirituális, vagyis eszmei harcban kell hogy legyen minden reménységünk, mert abban vagyunk jók. fogjunk össze, és amikor 15 millió magyar együttesen Királyt követel magának, akkor megkapjuk Őt!!! az a király nem akármilyen király, a magyarok királya, Apostoli király! tudjátok Ti azt, hogy ez mit jelent? Apostoli király azt jelenti, hogy a mi királyunknak apostoli jogköre van, ami túlmutat az evilági ügyeknél! a Magyarok Királya a mindenkori pápa fölött áll, és ha úgy akarja, még a pápát is lecserélheti! hát aztán minek van nekünk "Szent Koronánk?" a Kárpát medence a Szent Korona Őfelsége fennhatósága alá esik, a Kárpát medence egy természetes határokkal rendelkező ország, több mint 1000 éve! kinek van ennyi történelme rajtunk kívül Európában? a jó hír az, hogy a Szent Korona újból müködésben van, nemsokára csodák fognak történni Magyarországon és ha mi Magyarok észnél vagyunk, Mária Szűzanyánk, Magyarország Királynője, megsegít bennünket, és újból lesz szép és nemes Nagy Magyar Hazánk!"


2013. február 27., szerda

Egy kisgyerek szemével.

Tear-.Kampány az eltünt gyermekekért

"Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe, és megjegyeztem magamnak, milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott...
„Szia!" – mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte.


Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.
Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép.
Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös. Ő is integetett.

„Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!" – mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel. „Most mit csináljunk?"
Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról.
„Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!"

Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos, és egyértelmű volt, hogy részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent utánacsinált.

Végre befejeztük az evést, és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk. Az öregember pont köztem és a kijárat között ült. „Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!" – imádkoztam magamban.
Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam, Erik kitekerte magát, és az ismert „vegyél fel" babapozícióba helyezkedett.

Mielőtt bármit tehettem volna, Erik az öregember karjaiba vetette magát.
Hirtelen ott álltam, és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember becsukta a szemét, és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.
Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között.

Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett. „Nagyon vigyázzon erre a fiúra!" – mondta szilárd meggyőződéssel.
Nagy nehezen kinyögtem, hogy „megteszem".

A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat. Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: „Isten áldja asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom."

Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy „Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!"
Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül, aki nem látott bűnt, és nem ítélkezett. Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta, és egy anyán keresztül, aki nem látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott. Úgy éreztem, Isten azt kérdezi tőlem, „Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?" mikor Ő meg nekünk adta az Övét, örökre.
A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy „olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek".


E-mail: eltuntgyerekekert@gmail.com
Mobil: 30/474-04-30
https://www.facebook.com/Tear.Kampany

2013. február 26., kedd

"Egy gyermek kérései a szüleihez!!!"



"A gyerekek nagyszerűen tudnak utánozni. Egy az egyben átérzik, átélik, mi zajlik bennünk, abból mit fejezünk ki, és mi az igazi érzésünk, gondolatunk. Légy hát olyan felnőtt, akitől nagyszerű dolgokat tudnak utánozni!
Az alábbi gyermeki kérések meglepően egyszerűek, és annál hatásosabbak...

1./ Ne kényeztess el!
Nincs mindenre szükségem, amit kérek, csak próbálkozom.

2./ Légy velem határozott!
Ezáltal érzem magam biztonságban.

3./ Ne engedd, hogy rossz szokásokat alakítsak ki!
Te vagy az, aki ezeket idejekorán észreveheti.

4./ Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen vagyok!
Ezzel csak azt éred el, hogy "nagy"-ként próbálok viselkedni.

5./ Ne javíts ki mások előtt!
Kettesben, csendben magyarázd el, mit hibáztam!

6./ Ne tégy úgy, mintha a hibáim bűnök lennének!
Ezzel csak megzavarod bennem az értékek megtanulását.

7./ Ne védj meg a tetteim következményétől!
Néha szükségem van arra, hogy megtapasztaljam a következményeket is.

8./ Ne vedd rossz néven, ha azt mondom, "nem szeretlek"!
Nem te vagy, akit nem szeretek, hanem a hatalmad, amivel megakadályozod, hogy a kedvem szerint cselekedjek.

9./ Ne törődj olyan sokat az apró egészségügyi panaszaimmal!
Néha csak azt szeretném elérni, hogy figyelj rám.

10./ Ne korholj állandóan!
Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, hogy süketnek tettetem magam.

11./ Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam!
Ezért tűnik úgy néha, mintha nem lennék becsületes.

12./ Ne rázz le, ha kérdezlek!
Ha nem válaszolsz, egy idő után abbahagyom a kérdezést, és mástól kérdezem meg.

13./ Légy következetes!
Ha nem vagy az, összezavarsz, és olyankor nem tudok bízni benned.

14./ Ne mondd azt, hogy a félelmeim butaságok!
Nagyon is valóságosak, és csak akkor tudsz nekem segíteni, ha megértesz.

15./ Ne tegyél úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél!
Túl nagyot fogok csalódni, ha rájövök, hogy egyik sem vagy.

16./ Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyed, ha bocsánatot kérsz tőlem!
A becsületes bocsánatkéréssel segítesz nekem jobb emberré válni.

17./ Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni!
Nyugodj bele a próbálkozásaimba, nem tudok felnőni ezek nélkül.

18./ Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan felnövök!
Biztos nehéz neked velem lépést tartani, de legalább próbáld meg!

19./ Ne felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet nélkül.
Ezt talán nem is kéne mondanom. Vagy mégis?...

20./ Kérlek, tartsd magad jó egészségben!
Szükségem van rád."

2013. február 25., hétfő

Korunk nagy hazugságai 2 : a Nobel-díj és a zsidók

"Ugye ismerős az a szituáció, amikor társaságban beszélgetünk az elmúlt időszak nagy gondolatairól, a világ haladásáról, a tudomány eredményeiről. És ekkor általában rövid időn belül előkerül valaki, aki elkezdi bizonygatni a zsidóság aránytalanul nagy hozzájárulását a világ tudományos teljesítményéhez, mindezt alátámasztva a zsidó Nobel-díjasok rendkívül magas számával. Ezt pedig rendszerint 'megfejeli' a lehengerlő következtetés az elsöprő zsidó intellektuáls fölényről, ami faji-alanyi jogon adott e nép tagjainak.

Hát ez az illető, szegény egy világszerte működő agymosó tevékenység áldozata, aki méghozzá elég erősen 'fertőzött', mert tapasztalataim szerint az ilyeneket igen nehéz meggyőzni arról, hogy az intelligencia, a szellem nívója nem feltétlenül a Nobel-dijak mennyiségi függvénye. Amikor pedig odáig jutok felvilágosításomban, hogy a díjak odaítélése bizony kőkemény nemzetközi politikai-hatalmi kérdés, akkor általában a teljes felháborodást szoktam learatni.

A Nobel-díj bizony azzá változott, amivé alapítója soha nem szerette volna tenni. A világ egyik legexkluzívabb faji propaganda eszközévé. Még napjainkabn is erre szolgál, bár ezt senki sem ismeri el.

A Nobel-díjak története a politikai-hatalmi befolyásolás története. Nemcsak a cionisták befolyásolták odaítélését, hanem szinte minden nemzet megpróbálkozott vele a maga szintjén. Jelentős nyomást gyakorolt a kiválasztásra a wilhelmiánus és a hitleri Németország (ez bizonyos mértékig látszik is az adott időszak dijazottjain), kevesebb sikerrel a Habsburg Birodalom, váltakozó sikerrel Franciaország és Anglia, továbbá (érthető okokból) meglepően sikeresen a skandináv államok.

De a befolyásolásban a zsidókhoz hasonló sikereket még megközelítőleg sem tudott senki elérni.

Mindjárt az elején szögezzük le: a Nobel-díj odaítéléséhez igenis komoly tudományos eredményt kell produkálni, a látszat, vagy hamisított eredmények nem csúszhatnak át a szűrőn. Csakhát a mai innovációs és tudományos iparban ilyen eredmény sok ezer születik minden évben, és ezek között választani bizony nagyon sok szubjektív elemet érvényesítő foglalkozás. És mint látni fogjuk a szubjektivitás bizony nem véletlenszerű.

Az elmúlt 110 év alatt (2010-ig) összesen 543 Nobel-díjat ítéltek oda 817 személynek és 23 szervezetnek. Ezek közül legalább 181 (21,5%) díjazott volt zsidó, és legfeljebb 659 nem zsidó. Minthogy a világ népességének 99,8%-a nem zsidó, és csak 0,2%-a zsidó, ebből kiszámítható, hogy ez világviszonylatban a zsidók 107-szeres felülreprezentáltságát jelenti Nobel-díjak eloszlásában.

A zsidó Nobel-díjasok statisztikai adatai, 1901-2010.
-Kémia (31 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 20%-a)
-Közgazdaságtan (28 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 42%-a)
-Irodalom (13 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 12%)
-Béke-díj (9 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 9%-a)
-Fizika (47 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 25%-a)
-Élettan illetve orvostudomány (53 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 27%-a)

Azt mindenkinek éreznie kell, hogy ez egy olyan képtelenség, amit semmivel nem lehet megmagyarázni.

Ez nem egy, hanem több, mint két nagyságrendnyi intellektuális különbséget jelentene egy nép számára, ami bizony egy külön fajt jelentene a bolygón. (Persze csak annak, aki ezt elhiszi.)

Ráadásul az olyan szellemi versengésekben, ahol az objektív teljesítmény érvényesül, nem a szavazás, meg a bizottságosdi, mint például a sakk, szellemi olimpiák, tanulmányi versenyek stb., egyáltalán nem látszik ez az elsöprő zsidó fölény, sőt a zsidóság képviselői ezeken a megmérettetéseken bizony általában a középmezőnyben szoktak végezni.

A zsidó díjazottak számát és arányát rengeteg különböző zsidó propaganda weboldal kíséri figyelemmel. Ezeknek a web oldalaknak a célja, ahogy mondják, hogy olyan on-line forrást biztosítsanak, amely pontosan bemutatja a zsidók hozzájárulását a világ kulturális, tudományos és műszaki fejlődéséhez.

Kettő példa:
http://zsido.com/cikkek/dan_shechtman_kapta_a_kemiai_nobel_dijat/10/2758
http://miertcion.blogspot.com/2011/10/nobel-dijas-zsidok-szama-szazhetve...

Fontos körülmény az is, hogy a zsidó Nobel-díjak aránya a II. világháború után csaknem két és félszeresére növekedett, ezáltal is tükrözve a megnövekedett világhatalmi súlyukat. A világban betöltött pozíció és a díjak száma közötti összefüggés az amerikai adatokban is tetten érhető. Az összesen 299 amerikai kitüntetett nagyon magas szám, és az ebből 108 zsidó díjazott pedig még elképesztőbb.

2011-ben az odaítélés során már elvesztettek minden józan mértéket. A 7 díjazottból 5 volt zsidó, miközben egy sor jelentős tudományos eredményt figyelmen kívül hagytak.

Ez a világ számos pontján elég hangos zúgolódást váltott ki, a 'propagandisták' talán egy kicsit majd visszafogják magukat ezentúl, hiszen valószínűleg nem érdekük, hogy egy észak-koreai típusú választási bohózattá silányuljon az egész.

2011-ben azonban egy kisebbfajta lázadás tört ki az egyik Nobel-díj jelölő 'műhelyben', a stockholmi Károly Intézetben. A lázadás részleteiről egyelőre keveset tudni, ami tudható, hogy a jelölő bizottság egyik tudósánál Jan Biro endokrinológusnál és egy meg nem nevezett társánál betelt a pohár. Sajtónyilatkozatokat adtak ki a disznóságokról, ami természetesen nem jelenhetett meg sehol, majd Jan Biro egy kisebb dolgozatot állított össze
ebben a témában a 'Nobel-díj zsidó részrehajlása' címmel.
Honlap: www.janbiro.com A dolgozat magyar nyelven itt elérhető:
www.janbiro.com/files/BIRO_A_Nobel-dij_zsido_reszrehajlasa.doc

A befolyásolás módszerei ugyanazok, mint a világ más tájain érzékeny ügyekben szokásos. Az egyéni megvesztegetéstől, pénzügyi vagy erkölcsi zsarolástól kezdve a szervezeti megfélemlítésig, hatalmi visszaélésekig minden előfordul. Jan Biro dolgozatában kiválóan megvilágítja a díjak odaítélésével kapcsolatos svéd attitűdöt, nevezetesen, hogy jórészt sikerült elfogadtatni azt az elképesztő elvet a Nobel közgyűléssel és a Bizottsággal, hogy "egy díjat egy zsidónak, és egy díjat egy nem zsidónak".

Nyilván szerepet játszik a dolgok ilyetén alakulásában a Nobel Alapítvány alapvetően zsidó jellege is. A szerző szerint a Nobel-díjak odaítélésének jogát már régóta el kellene venni a svédektől és egy sokkal kevésbé befolyásolható nemzetközi szervezetre kellene bízni. Jan Biro egy igen érdekes esettanulmánnyal is megajándékoz bennünket, amelyben leírja a 2002. évi élettani Nobel-díj odaítélésének történetét, amelyben a Human Genom program 2 nagyágyújának vetélkedése ellenére a nevető harmadik, egy zsidó szerzőpár lett a befutó, egy sokkal kevésbé jelentős projekttel.

Ugyanebben a dolgozatban az érdeklődők megtalálják a jelölési és odaítélési folyama gyakorlati leírását, nagyon jó példákkal szinesítve.

Egyébként Czeizel Endre nevű médiakedvenc 'ál-genetikusunk' - akinek köze nincs semmiféle komolyabb tudományhoz - a következőképpen vélekedik: „nem véletlen, hogy sok köztük a zsidó származású, hiszen a zsidó kultúrában különösen nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, arra, hogy a gyermekekből kihozzák a maximumot. Ismerek példákat arra, hogy zsidó családban nevelkedett roma gyerekek is kiváló tálentumokká váltak” - mondta.
(http://hvg.hu/Tudomany/20110523_czeizel_nobel_dij)

No comment, ha sokáig képes tartani ezt a színvonalat, ő is kapni fog valami díjat. Kerestem ezeket a zsidók nevelte roma gyerekeket egy darabig, de aztán feladtam...

Egy évben a világon minden témakörben több ezer jelentős tudományos eredmény születik. Ez egy iparággá változott napjainkra. Ezek közül kiválasztani a legjelentősebbeket, már önmagában is rendkívüli feladatot jelent. Nincs semmiféle objektív mérce, ami alapján meg lehetne adni a tényleges súlyokat. Egy elért tudományos eredmény önmagában semmit sem jelent - legyen az mégoly jelentős is - ha nem menedzselik megfelelően a nagy cél felé. Természetesen ennek ellenére az új ismeret hasznosul, de díjat nem fog kapni. A legnagyobb találmányok többsége semmiféle díjat sem kapott soha és az inverze is igaz, hogy azért vannak kevésbé megérdemelt díjak is, sőt olyanok is amelyek esetében utólag kiderült, hogy a tudomány egy zsákutcája volt, de az adott pillanatban komoly eredménynek tűnt. Valószínűleg nem fog meglepetést kelteni, ha leszögezzük, hogy a zsidó díjazottak ebben is meglehetősen felülreprezentáltak.

Az irodalmi és béke Nobel-díjakkal kevesebbet foglalkoznék, mert ezek politikai meghatározottsága közismert. Ezekben a kategóriákban manapság díjat szinte kizárólag olyan személyiségek kapnak, akik jelentős
politikai szolgálatot tesznek a nyugati világnak (azon belül is elsősorban az USA-nak).

Mindenképpen külön bekezdést érdemel Kertész Imre története. Ő bizony egy középszerűnél is gyengébb író, egy igazi harmadosztályú írogató, ennek megállapításához nem kell irodalomkritikusnak lenni. Őt egy óceán választja el az igazi nagyságoktól Gárdonyitól, Tormay Cecile-től vagy Németh Lászlótól és mégis ő kapta a világ legjelentősebb irodalmi elismerését. A Sorstalanságot a 70-es évekbeli megjelenése idején pár száz példányban adták ki és a 90-es évek elején ezen példányok fele még raktáron volt. Aki elolvassa, érzékelheti a harsány stílus ellenére
a kifejezésmód erőtlenségét, a magyartalan gondolatok és nyelvtani szerkezetek százait, egy alapjában véve középszerű irodalmi ötlet igen gyenge megvalósítását. Kertész nyilván maga is érzékeli társadalmi
méretű elutasítottságát, amit a holokauszt-tudat hiányával és a származásával indokol. De akkor mitől olyan népszerű Radnóti Miklós költészete? *, **

Kertész rendkívüli sértődöttsége minden megnyilvánulásában tetten érhető, de eléggé árulkodó, hogy vagdalkozásában sosem szakmai vagy intellektuális érvek, hanem mindig származási és hatalmi érvek szerepelnek.

Természetesen a magyar zsidó Nobel-díjasok ennél azért sokkal nagyobb mértékben rászolgáltak kitüntetésükre. Azért ne akarjuk visszavenni a díjakat Wigner Jenőtől, Szilárd Leótól, Pojányi Jánostól vagy a többiektől, mert jelentős tudósok voltak. De azt tegyük hozzá, hogy a szóbajöhető kb. 30-35 zsidó számazásúból 7-8 megkapta a díjat, továbbá 3 sváb (az említett wilhelmiánus és hitleri időszakban) és néhány meghatározhatatlan
származású. Míg a szóbajöhető 200-250 magyarból senki!

Egyébként ki tudná megmondani, hogy melyik a jelentősebb tudományos eredmény:
- a C-vitamin és az izom-oxidációs folyamatok biológiájának megvilágítása (a félig zsidó Szentgyörgyi Albert Nobel-díjat kapott érte)
vagy
- a villanymozdony feltalálása (a magyar Kandó Kálmán) nemhogy díjat nem kapott, de még a jelölés közelébe sem került. A XX. század egyik legnagyobb elektromérnökének legfőbb díja a Horthy Miklós által alapított Corvin-díj odaitélése volt, amit ne becsüljünk le, de azért még nemzetközi ismertséget sem jelent.

A propaganda egy másik eszköze a vegyes származású tudósok teljes zsidósítása. Az előző századforduló korszaka a zsidó asszimiláció korszaka is volt egyben. A beolvadni kívánó családok esetében rengeteg volt a vegyesházasság, ami Nobel-díjasaink esetében is így volt. Ha megnézzük családfáikat, a legtöbb helyen azért bőven látunk nemcsak magyar, hanem mindenféle egyéb közép-európai hangzású neveket is. Érdekes megnézni a már említett Szentgyörgyi Albert családfáját (kis hibákkal még a wikipédia is közli). Az apai ág magyar
dominanciája jól látható, de még az anyai ágon is találhatók gyanús nevek.

Természetesen a családfa kutatás egy másik tudomány, ebbe ne merüljünk most mélyebbre. (A néhány eset során, amit megvizsgáltam többször találkoztam még egymásnak ellentmondó önéletrajzokkal is ugyanattól a személytől.) A Pojányi familia származására is teljesen ellentmondó adatok találhatók az interneten.

A lagnagyobbak talán legnagyobbja, Neumann János például soha nem kapott Nobel-díjat, pedig ő hármat is érdemelt volna. A legendával ellentétben természetesen ő sem teljes zsidó, sőt valószínűleg nagyrészt nem az.
(Apja féligmeddig az, anyja egy elszegényedett magyar bárói származék, akit utólag természetesen megpróbálnak zsidósítani.) Az ő pályafutását vizsgálva egyébként nem is érezhető olyan erősen a nemzetközi lobbi támogatása. Talán azért, mert nem anyai ágon volt zsidó származású, azaz nem volt igazi közülük való? Nem tudhatjuk.

Foglalkoznunk kell még egy legendával, a "menekült tudósok" történetével. A tudósokat a 20-as években még sehol sem fizették meg rendesen. Az első ország, amelyik rájött arra, hogy a tudósok megvásárlásával állandó előnyhöz lehet jutni az innovációban - az USA volt. És Amerika anyagilag egyre inkább meg is tehette ezt, így a huszas évek végétől egyre fokozódó lendülettel beindult a "brain drain", az agyelszívás, ami gyakorlatilag napjainkban is folyik. Nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a tudós világelit 50-60%-a folyamatosan az
Egyesült Államokban tartózkodik.

A harmincas évek tudós-migrációjának nagy része esetében szó sincs arról, hogy politikai okokból kellett volna elmenekülniük bárhonnan. Egyrészt egyik állam sem engedhette meg magának, hogy ilyen szintű tudósokat üldözzön el, másrészt igen csekély számuk miatt még ellenséges beállítottság esetén sem jelentettek semmiféle politikai kockázatot. Egy-két igazi bajkeverő kivételével nem is esett baja szinte egyetlen jelentős tudósnak sem ebben az időben, sehol Európában.

A legendás menekülések és szívszorító históriák jórészt utólag kreaált legendák. Wigner Jenő távozására legalább hatféle történetet ismerek. Az egyik szerint a hamburgi kikötőből álbajusszal és szakállal átkelt Angliába, ahol - mivel nem ismert senkit - betért az első pubba és elmondta a csaposnak a láncreakció lényegét. A csapos az elmélet
zsenialitásától elbűvölve, azonnal beprotezsálta őt az angol titkosszolgálathoz, akik végre oltalmat nyújtottak a kegyetlen Horthy-fasizmus elől menekülő tudósunknak. A másik szerint vatikáni ügynökök segítségével jutott keresztül a Mussolini-féle Olaszországon, ami után Marsielles-ben angol tengeralattjáróra szállva vette útját Anglia felé. Gibraltár után azonban náci tengeralattjárók vették üldözőbe stb...stb...

Különösen óva intem az olvasót az olyan anekdotázó, bulvár "tudománytörténeti" könyvektől, mint például a Marx György féle Marslakók érkezése. Az igazságtartalmuk a 20%-ot sem éri el, de elismerem, helyenként nagyon szórakoztatóak tudnak lenni.

A korabeli tudósok többségének a pályafutása (és itt nemcsak a magyarokról beszélek) elég hasonló volt. A diploma megszerzése és a doktorátus után Németországban gyűltek össze, mert Európában ott volt a legmegfelelőbb
a szakmai és anyagi támogatás, majd akit ezután hívtak a tengerentúlról, az hajóra ült és szépen elment. Mindenféle dráma nélkül, a saját útlevelével.

De a nagyrésze nem ment sehová. Szépen ottmaradtak Németországban és részt vettek előbb a civil, majd a háborús programokban. Aki elvakultság nélkül szemléli a náci Németország háború alatti tudományos tevékenységét, az tudja, hogy a korabeli tudományos csúcsteljesítmények túlnyomó része ott realizálódott. Ez nyilván nem lett volna lehetséges akkor, ha - mint ahogy a legenda szól - mindenki elmenekült volna. Persze volt olyan tudós, aki már akkor elmenekült Hitler elől, amikor az még hatalomra se került. Az ilyen és hasonló vicces történeteket nyugodtan ignorálhatjuk.

Bizonyításképp ismét vegyük elő kedvencünk Szentgyörgyi Albert életregényét néhány mondat erejéig. Ő ugyebár végig itthon maradt, és bár köztudott volt zsidónak minősülő származása (már egy nagyszülő is elég volt ehhez), sőt kommunista-szimpatizáns érzelmeit sem rejtette soha véka alá - ennek ellenére soha egyetlen hajszála sem görbült. (Legalábbis a magyarok és a németek által nem.) Sőt háborítatlanul dolgozhatott tovább a szegedi egyetemen kutatásain, különféle vezető tisztségeket is betöltve. Politikai megbízást is kapott a Kállay-kormánytól, ez volt az angolszászokkal való isztambuli kapcsolatfelvétel, de ezt most hosszú lenne...

1943-ban aztán kitudódtak a kommunista párttal történt kapcsolatfelvételei, ami miatt vezető tisztségeiről le kellett mondania, ám kutatásait ezután is végezhette, és magántanári tevékenységét sem korlátozták. Így érkezett el 1944 szeptembere, a szovjet hadsereg bevonult Szegedre. Ekkor úgy érezte eljött számára az aranykor, a megszállók kinevezték az egyetem rektorának és politikai feladatokat is kapott. De ekkor egy újabb drámai fordulat
következett be életében. Egyik éjszaka fosztogató-erőszakoskodó szovjet katonák törtek be villájába, a házat kirabolták, feleségét pedig a szeme láttára megerőszakolták. Ettől hősünknek természetesen megszűnt minden vonzalma a kommunizmus iránt és a frontvonalakat átlépve a nyilasok uralta Budapestre szökik.

A nyilasok természetesen kihasználják a professzor megjelenése adta propaganda lehetőségeket és a Magyar Futártól kezdve az összes akkori jelentős újság nagy cikkekben számol be viszontagságairól. A nyilas kormány teljes támogatását élvezi! Következő képkockánk 1945. február 13. Budapest elfoglalása, ahol az ostrom utolsó napjait a svéd követségen vészeli át. A szovjet csapatokkal újra találkozva elmeséli "csodával határos megmenekülését a nyilasok karmaiból", majd az Ideiglenes Kormány által adott megbízással hozzákezd a tudományos élet teljes újjászervezéséhez.

De ekkor újabb drámai fordulat következik. Az itthon levő megmaradt tudományos elit gyanús üzelmei miatt semmiféle együttműködésre nem hajlandó vele, így elkezd szervezni egy független természettudományos akadémiát. Ezt a kommunista párt leállítja és parancsszóval akarja megtenni az MTA elnökének. A kiújuló ellenállást érzékelve, az elnöki tisztet Kodály Zoltánra testálva 1947-ben nyugatra távozik. Mindenféle dráma nélkül, de természetesen a "kommunizmus által üldözötten". Nos így néztek ki azok a bizonyos tudósüldözések!

Alább következik egy rövidebb felsorolás a magyar világklasszis tudósok névsorából, akik semmiféle komolyabb elismerést nem kaptak, bár teljesítényük semmivel sem volt kisebb, mint díjazottjainké. Ajánlom ezt a névsort annak a csekély agy-felszereltségű honfitársunknak, aki azt találta mondani: "hogy ha a magyar kultúrából kivonnánk a zsidó részt, akkor csak a bő gatya és a fütyülős barack maradna".

Asbóth Sándor, Bánki Dónát, Barnóthy Jenő, Eötvös József, báró Eötvös Loránd, Bay Zoltán, Bíró László, Bodó Zsófia, Bólyai testvérek, Bródy Imre, Csonka János, Dallos József, Dékáni Árpád, Déri Miksa, Dorogi István, Döme Lajos, Galamb József, Greguss Pál, Haraszty Ágoston, Irinyi János, Jedlik Ányos, Jendrassik György, Kandó Kálmán, Kaposy Mór, Kemény János, Kertész Andor, Kliegl József, Körösi Csoma Sándor, Kruspér István, Luppis János, Markovits Mária, Mechwart András, Mihály Dénes, P.Fényi Gyula, Pattantyús Ábrahám Géza, Pávlics Ferenc, Pázmándi Kempelen Farkas, Pécsi Eszter, Puskás Tivadar, Richter Gedeon, Rózsa Miklós, Rubik Ernő, Schick Béla, Simonyi Károly, Szilvay Kornél, Tihanyi Kálmán, Zipernowsky Károly

Ez csak egy rendkívül felületes gyors névsor, percek alatt bárki még ötször ennyi magyar nagyágyút ide tudna varázsolni egy egyszerű Google kereséssel.

Összefoglalva tehát leszögezhetjük az alábbi néhány záró megállapításunkat a témában:

- a Nobel-díj erős nemzetközi presztizs jellege mindig nagy csábító erőt jelentett a különböző nemzetek számára
- a díjak odaítélésének befolyásolását a különböző zsidó érdekcsoportok végezték messze a legnagyobb hatékonysággal
- sikereik okaként számos külső, belső tényezőt soroltunk fel és leírtuk a befolyásolás gátlástalan, mindenen átlépő eszközrendszerét
- a megszerzett Nobel-díjak népszerűsítésére hatalmas nemzetközi propaganda-hálózat épült fel
- ez a propaganda hivatott bizonyítani és sugallni a tájékozatlan közvélemény számára a teljes zsidó intellektuális fölény létét, amit nyíltan kimondani természetesen nem szabad, hiszen az fajelméletnek minősülne.
- az így kialakított fölény-propagandát egy nagyméretű legenda-projektbe csomagolják, ami által a társadalom minden rétege számára könnyen emészthetővé válik, és történelmi keretet ad a tudományos történéseknek. Legfontosabb elemei az állandó üldözöttség, a kirekesztettség hangsúlyozása, kombinálva a tudományos heroizmus gigászi erőfeszítéseivel, és végső soron a jó győzelmével a rossz felett. És mindezt természetesen kizárólag zsidó főszereplőkkel.

Hatalmas megtévesztő gépezet ez, amely igénybeveszi a világ teljes cionista kézben levő médiarendszerét. De mint minden megtévesztés néhány évtizednél tovább ez sem tud elmenekülni a leleplezés elől. És talán éppen most jött el ez az idő.

Kocsis Márk - 2012. március

* Apropó Radnóti... Vele is problémák adódtak, mert ugye kiderült, hogy kikeresztelkedett zsidóként a munkaszolgálatban megkülönböztető fehér karszalagot viseltettek vele zsidó sorstársai. A kikeresztelkedettek afféle árulóknak számítottak az ő soraikban, és bárki következények nélkül bántalmazhatta őket. Egyre erősebb a gyanú, hogy a költő a vándorlás során azért érkezett olyan gyalázatos állapotban végzete színhelye, Abda határába, mert sorstársai számtalanszor bántalmazták.
** A fehér karszalag története még élő feleségétől Gyarmati Fannitól származik. De ez egy másik történet...

(Szent Korona Rádió)"

Korunk Nagy Hazugságai 1 !!! A II világháború

"Korunk nagy hazugságai: A II. világháború fikciói
Sun, 2012/07/01 - 15:25
Kategóriák: Publicisztika II. világháború Kocsis Márk

A kölni dóm

A II. világháború témaköre lerágott csontnak tűnik a történelmi érdeklődésű, de érdektelen emberek számára is. A többség csak a hollywoodi filmek által felvetett kérdésekkel találkozik, amely szinte kizárólag a 'gonosz nácik' zsidóság elleni atrocitásaira redukálja a háború történéseit.

Pedig a 2. világháborúval szemben nemigen szabadna érdektelenné válni, hiszen ez alakította ki a világ mai arculatát. A háború után kialakult hatalmi viszonyok és ideológia mai is erős hatást fejt ki a politikára, és nem utolsósorban érvényben van a háború utáni békerendszer is. Ez a nagy háború közvetlenül beleszólt a kisemberek egyéni sorsának alakulásába, családok létrejöttébe, illetve sajnos pusztulásába is – mindezt sokmilliós nagyságrendben. Hatása a nemzetek, de a családok szintjén is a mai napig erősen érezhető, sőt olykor meghatározó.

Ebben az írásban nehezen magyarázható tényeket és kérdéseket szeretnék felvetni, amelyek egy kicsit rávilágíthatnak arra, hogy bár a 2. nagy háború közvetlen történéseinek javát ismerjük,a látható-látványos politikai forgószínpad eseményeit több-ezerszeresen feldolgozták, mégis a háború történetének igazi összefüggéseiről, a tényleges stratégiai-hatalmi történésekről még csak manapság kezdenek halvány sejtések megfogalmazódni. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a 2. világháború történetét nem ismerjük, és nem is fogjuk megismerni addig, amíg a résztvevő felek az érzékenyebb dokumentumaikat nyilvánosságra nem hozzák, de főleg addig, amíg a liberális háttérhatalom nagy bankárdinasztiáinak iratszéfjei meg nem nyílnak a nyilvánosság számára.

Első fontos megállapításunk tehát: A II. Világháború teljes történetét leíró művek még nem készültek el. Bármilyen hihetetlen is ez egy olyan eseménylánccal kapcsolatban, melyről már könyvek százezreit írták meg.

A 2. világháború történeti feldolgozásának alapvetően négy verziója létezik:

1./ Egy nyugati liberális rózsaszín meseváltozat: ebben a mélyen demokratikus, talpig becsületes, gáláns lovag elviszi a szabadságot rossz útra tévelyedett európai testvéreinek. Közben melléküzemágban pedig elpusztítja az ok nélkül előbukkanó gonoszt, a világtörténelem eddigi legsötétebb erejét, melynek győzelme pokollá változtatná a földet. Mindezt pedig úgy tudja megtenni, hogy közben a keze is alig lesz piszkos. Tisztán jött, tisztán megy, alig vannak veszteségei. Gyönyörű történet. Ma is ez ihleti a nyugati irodalmat és Hollywoodot is. (Ugye, hogy még a Csillagok háborúja forgatókönyvének fő vonulatát is erre szabták?) Természetesen ahhoz, hogy egy ilyen szépséges változatot kapjunk, tények ezreit kell megváltoztatnunk, eltüntetnünk, kozmetikáznunk. Magyarán szólva a hazugságok tengerén billeg ez az egész. Bár mostanában már elég nagy repedések jelentek meg rajta, egyelőre még működik ez a dolog.

2./ Ugyan a Szovjetunió azóta már jobblétre szenderült, a főleg a szovjet diplomácia és hadtörténet által folyamatosan szült könyvekből összeállt egy kommunista változat, melynek leglényegesebb elemei változatlanul forgalomban vannak. Csak a sztálinista ideológiai túlzásokat faragták le belőlük. Történeti értéke még a liberális változatot is alulmúlja, mivel a tényeket még inkább meghamisítja, sőt teljesen összezavarja, és annyira bántóan erős benne az ideológiai szál, hogy nyugodtan kijelenthetjük, használható adatot alig-alig tartalmaz.

Fő műve: " A nagy honvédő háború története" című, egy hruscsovista kollektíva által összeállított iszonyat, mégis a legszebb ékkövei ennek, a szovjet hadvezérek memoárjai, (Zsukov, Konyev, Csujkov, Malinovszkij stb..) melyeknek különböző kiadásai még a szerzők halála után is jelentős változásokon estek át. A kommunista háborús filmek infantilizmusa (Ballada a katonáról, Leningrád ostroma stb..) pedig még a mostani 10 éveseket is sokkolná, ha megnéznék. (de ez szerencsére eszük ágában sincs).

Ez a verzió ideológiailag erősen bírálja ugyan a liberális változatot, de fő vonulataiban azért
illeszkedik hozzá. Ellentétben a liberális változattal, amely részigazságokra húz fel egy hamis
felépítményt, itt még részigazságokról sem lehet szó. Itt csak ideológiailag determinált kisebb,
vagy nagyobb, esetleg ordító hazugságok léteznek.

3./ A legyőzött országok önsanyargató, agymosott, mazochista háborús irodalma. Ez a leggyomorforgatóbb és legmocskosabb verzió. A vereséget szenvedett népekre kényszerített agymosó, önmegtagadó meakulpázás olyan eredményeket ért el, ami elgondolkodásra kell, hogy késztesse még az emberi psziché kutatóit is. A saját magukat mocskoló, apáikat, rokonaikat, nemzeti hőseiket megtagadó vazallus írásműveket egy önérzetes ember nehezen tudja végigolvasni. Ha mégis valami egyéb ok miatt végigerőltetjük magunkat egy ilyenen, akkor a Rajk-per juthat eszünkbe erről. A kommunista-globalista világlátás ad talán valami olyan pluszt, ami a lelket is ki tudja préselni a feláldozandó egyénből, vagy közösségből. A legyőzöttek verziója világnézettől függően szolgalelkűen és teljes alázatossággal illeszkedik a fentebb tárgyalt változatokhoz. Léteznek olyan szélsőséges művei, melyek már az elmebetegség jeleit mutatják. (Paulus és más tábornokok 'megtérése', magyar partizánok csudálatos kalandjai, egyes japán szerzők, akikbe a gonosz ki-be költözött stb...)

4./ Interneten, radikális weboldalakon, szamizdat csoportokban terjedő, részben a történelmi revizionizmus fő vonulatait követő, suttogó irodalom. Erősödőben van, de ahhoz még gyenge, hogy komoly tömeghatása legyen. Erős kételyeket fogalmaz meg a hivatalos történetírással szemben, jól rátapint a hazugságokra, de megfelelő mennyiségű és minőségű forrásanyag híján nehezen tud egy konzisztens saját változatot kidolgozni. Állításait a hivatalos történészek, és a politika, összeesküvés-elméleteknek minősíti.

Kezdjük talán azzal, hogy sokan az első világháború közvetlen folytatásaként értelmezik a másodikat. Ez tetszetős magyarázat, mivel jól illeszkedik a vesztesek megalázottságához és az első világháborút lezáró békerendszer igazságtalanságaihoz. Egy nagy hibája azonban van ennek a magyarázatnak. Nevezetesen az, hogy eltereli a figyelmet a közben felemelkedő nagy bankárdinasztiák egyre meghatározóbbá váló szerepéről, majd a háború kirobbantásában és irányításában betöltött szerepéről. A 2. nagy háború céljai sem ugyanazok már, mint az elsőé.

Az első háború javarészt még tényleg egy befolyási területeken és erőforrásokon történő marakodás, a második háború esetében viszont ehhez már hozzáadódik két kialakulóban levő világgazdasági szisztéma küzdelme, amely nem férhetett meg egy planétán békésen egymás mellett. Az egyik szisztéma az új bankároligarchia által erőltetett hitel és kamatos kamat-alapú liberalizált pénz és árumozgást kívánó új pénzkapitalizmus volt. Ennek, még az akkor általános nemesfém alapú pénzrendszerek is útjában voltak. Győzelme után ez a szisztéma továbbfejlődve, majd a világpénz státuszt is megszerezve a 80-as évekre egy teljesen liberalizált és monetarizált gazdasági rendszert tett uralkodóvá a nyugati féltekén. (Jelenleg éppen ez van összeomlóban, de ez már egy másik történet.)

A másik gazdálkodási szisztéma teljesen más elven működött. A hitleri Németország alakította ki alapelveit, és mivel életképesnek bizonyult, számos európai ország átvette és részben működtette. Ez nem a pénzen, hanem a termelésen alapult. A belföldi, vagy nemzetközi résztvevői tényleges teljesítményeket cseréltek el egymással, (nem értékpapírokat, hanem váltókat). A pénznek ebben a rendszerben csak elszámoló szerepe van. A cserék először bilaterális, később már multilaterális alapon történtek, az erre szakosodott bankokban történő kölcsönös jóváírásokkal. Tulajdonképpen egy sokoldalúan működő nemzetközi klíringrendszer körvonalai bontakoztak ki. Németország ezzel a rendszerrel olyan gyors fejlődést produkált, ami ma is zavarba ejti a korszakot tanulmányozókat.

Nem is illik erről beszélni liberális berkekben. Ha szóba kerül, azzal intézik el, hogy a fellendülés a fegyverkezésnek volt köszönhető, ami egy hatalmas hazugság. (Gondoljunk csak arra, mit tett a fegyverkezés a Rákosi korszak Magyarországával).

Németország 1933-tól hat év alatt a világgazdaság 40. hely körüli pozíciójából, és sok millió
munkanélkülivel nekivágva 1939-re a világgazdaság egyik éllovasa lett, az egy főre jutó mutatók többségében az Egyesült Államokat is megelőzve. Mindmáig az egyetlen kapitalista ország a történelemben, ahol teljesen megszűnt a munkanélküliség, még ún. szerkezeti munkanélküliség sem létezett. És mindezt teljes nyugati bojkott mellett! (Ismerjük ugye a hitleri autópályák még itt-ott létező zötyögős szakaszait, ahol az utat betonlapokból rakták össze, mivel az olajembargó miatt aszfaltot nem tudtak előállítani.)

A német fellendülés mértéke a mai korszak kínai adatait is messze felülmúlta! A fellendülés fontos tényezője volt egy kissé naiv, de őszinte lelkesedésen alapuló össztársadalmi összefogás. A korszak filmdokumentumait nézve ezt még a legelvakultabb ellenfelek sem tagadhatják le.

A mai kor még mindig nem engedi ezeknek a kérdéseknek a tárgyilagos elemzését. Amit a nemzetiszocialisták csináltak, az csak rossz és szégyenletes lehet, ez a mai kor üzenete.

Óriási tabu erről beszélni manapság, hiszen azonnal nácivá minősül az, aki megpróbálna őszintén beszélni az akkori tényleges német viszonyokról. Megkockáztatom, hogy a holokauszt után az egyik legérzékenyebb témáról van szó. És egyre inkább azzá válik, hiszen a végsőkig monetarizált kapitalizmus alternatívájaként egyre többeknek jut eszébe, hogy úgy is lehetne csinálni a dolgokat.

Ebben a rendszerben nem lehet végsőkig eladósodni, ennek megfelelően politikai és gazdasági nyomás alatt sem lehet tartani országokat. Nincs szerencsejáték-szerű értékpapír rendszer, és nincsenek pénzügyi derivátumok. Csak jól látható munka és teljesítmény, ami mellett egyáltalán nem tud létrejönni egyetlen háttérhatalmi szisztéma sem. A háttérhatalmi stratégia nem engedhetett kibontakozni egy ilyen szisztémát! A saját rendszere pusztult volna el tőle! (Ez megérne egy külön írást, de térjünk vissza eredeti vezérfonalunkhoz.)

A bankárdinasztiák felemelkedése és megerősödése 1913-tól datálható, amikor egy bankkonzorcium megszerzi az USA jegybanki jogkörét és létrejön a FED, a Szövetségi Tartalék Rendszer. (Az alapító történelmi családok nevei érdekesek, de nyilván semmi újdonságot nem jelentenek: Rotschild, Rockefeller, Morgan, Kuhn, Loeb, Warburg). A megszerzett kulcspozíció hamarosan országos, később nemzetközi politikai hatalomhoz juttatja őket, és a későbbiekben a köreikhez csatlakozókat. Az első világháborút még jobbára nyerészkedésre használták, bár jelentős szerepük volt Amerika hadba-lépésében, a háború után egy-két évtizeddel azonban már jelentős nemzetközi pozíciókat is kiépítettek. Ne feledjük azonban, hogy a dollár itt még nem világpénz, a nagy nemzetközi cégek még nem hódoltak be a bankárhatalomnak. Pozíciójuk erős és egyre erősödőben van, de még korántsem világhatalmi.

Hiba lenne azt feltételezni, hogy a bankárhatalom egy kész, kiválóan megalkotott tervvel vágott neki a II.világháborúnak, és az csaknem száz százalékban meg is valósult. Szó sincs erről. De léteznie kellett egy Háttérhatalmi Stratégiának, - az események erre utalnak - amely kisebb nagyobb buktatókkal haladt a célja felé, ami kétségtelenül a nemzetiszocializmus megsemmisítése és azon túl, világhatalmi pozíciók megszerzése volt.

Ezt a stratégiát dominánssá tudták tenni az amerikai politikában és egyeztették a későbbi szövetségeseikkel. Itt azonban már sűrű köd ereszkedik le a történeti látómezőre és hiteles források hiányában csak nagyon óvatos következtetéseket tehetünk. Az USA kezdettől fogva komoly anyagi segítséget adott Németország ellenfeleinek, elsősorban Angliának, és mindezt a semlegesség korszakában. Már ez elég sokat elmond, hiszen a végtelen óvatos diplomácián keresztülnyomni a hadiszállításokat egy hadban álló országnak, nos ehhez komoly belső nyomás kellett.

A Szovjetunióhoz való tényleges viszony is egy talány, az sokat mond, hogy a fejlett világból az USA töri meg a szovjet elszigeteltséget, és veszi fel a diplomáciai kapcsolatot a kommunista országgal. Azt azonban, hogy a kapcsolat mikor vált sokkal szorosabbá, és tette lehetővé a szinte korlátlan hadianyag-szállításokat a Szovjetuniónak, nem tudjuk megmondani. Azt is érdekes lenne tudni, hogy a szorosabb, titkos kapcsolatok vajon a Molotov-Ribbentrop paktum előtt köttettek, vagy utána. Amennyiben előtte, akkor egyértelműen Hitler tőrbecsalásáról és kijátszásáról van szó, ha később,
akkor viszont jó nagy külpolitikai kanyarokat írt le az USA, és azon belül a Háttérhatalmi Stratégia. Itt most kanyarodjunk kicsit el a bankárhatalomtól - amely mint látjuk igen erős, de nem döntő pozíciókat szerzett a világháború kezdetére - és vessünk néhány pillantást a háború más aspektusaira is.

Bár agyonrágott csont, azért néhány szót szóljunk a német-zsidó viszony megromlásának okairól is. A jelenkori liberális és vazallus történetírás sugallata szerint a német nép veleszületett irracionális gyűlölettel viseltetett a zsidók iránt és csak arra várt, hogy egy eljövendő vezérrel az élen megkezdhesse a leszámolást ezzel a kisebbséggel. Hatalmas félrevezetéssel állunk itt szemben!

A viszony megromlásának egyik oka az első világháborúban gyökerezik. Arról van szó, hogy a háború az Antant számára válságossá vált szakaszában a német cionista körök felkeresték angol kollégáikat azzal, hogy segítenek beléptetni az USA-t a háborúba Németország ellen, amennyiben a háború után azok hozzásegítik a zsidóságot Palesztina megszerzéséhez. Ezt a mai történetírás a 'Dolchstoss' (tőrdöfés) legendának minősíti, amit a nemzetiszocialisták találtak ki. Egy baj van ezzel: az, hogy annak idején az újságok ezt teljesen nyíltan megírták, és cionista politikusok névvel, fényképpel ezt fel is vállalták a sajtóban. A párizsi béketárgyalásokon meg is jelent a Zsidó Világkongresszus több mint száz képviselője Benjamin Baruch vezetésével és nyíltan követelni kezdte - a Balfour nyilatkozat alapján - jussát, Palesztínát.

Ez komoly meggondolatlanság volt részükről, igyekeznek is visszamenőleg eltüntetni a nyomait, amit csak lehet: fényképek retusálása a történelemkönyvekben, újságok eltűntetése, de ebben csak részleges sikereket lehet elérni, mindig marad valami, vagy valaki, aki/ami ismeri a tényeket.

Az ellentétek megjelenésének másik fő oka már az első háború után, a húszas évek derekára tehető. Ekkor a jóvátételek alatt megroppant és hiperinflációt átélő németek érdekes látogatókat kapnak főleg a tengerentúlról. Jórészt zsidó származású befektetők és spekulánsok népes csapata érkezik az országba és a dollárjaikért óriási felvásárlásokba kezdenek a teljesen padlóra került német piacon. Ezek voltak az úgynevezett "pár dolláros hajók", ami arra célzott, hogy Németországban pár dollárért szinte mindent meg lehetett szerezni. Óriási ingatlan-portfóliók kerültek a kezükbe, a nagyobb német városokat szinte szórakoztató központokká változtatták. Megjelentek az Európában még sosem látott kabarék, sztriptíz- és buzibárok, ennek a kornak a találmánya a buzifelvonulás is.

A teljesen elszegényedett német családok tömegei lökték a prostitúció karjaiba leányaikat.Nem tudni, mennyire reális adat, de számos, a kort vizsgáló írás a fiatal német nők egyötödére, egyhatodára teszi a prostitúció mértékét. (Szegény német nők! A háború végén majd a szovjet katonák kezdenek el 'udvarolni' nekik 'igen hevesen'. Ez a női generáció emberfeletti áldozatokat vállalt a túlélésért, de még megértést sem kapott soha.) Még a kábítószer is megjelent a német hétköznapokban. El lehet képzelni, hogy milyen indulatokat váltott ki mindez, egy addig puritán, evangélikus többségű társadalomban! Hát ennyit az ok nélküli ellentétekről!

A nemzetiszocialisták és a kereszténység rossz viszonya a következő hatalmas hazugság, amit a jelenkor történészei mindenképpen tudatosítani szeretnének a közvéleményben. Ez egyáltalán nem igaz. A nacionalista mozgalmakhoz történelmileg hozzátartozik az egyházi szál, még az ultra-nacionalistákhoz is. Senki nem gondolhatja komolyan egy egyházi-szocialista-liberális ideológiai vonal létezését nacionalista-ellenes éllel.

Senki nem állítja, hogy ez a viszony mindig felhőtlen volt, de az ezzel kapcsolatosan leírt
konfliktusok jórészt légből kapottak. A nemzetiszocialista táborokba például kizárólag keresztény papok járhattak be, és nyilván az ő beszámolóik nyilvánosságra kerülése a liberális háttérhatalom egyik fő félelme. A papi szájhagyomány szerint léteznek ilyen beszámolók, és nyilvánosságra kerülésük hatalmas ribilliót váltana ki ideológiai frontokon.

Az, hogy a nemzetiszocialista nómenklatúra egy jelentős része a háború után Dél-Amerikába tudott jutni, jórészt vatikáni kapcsolatok és szervezés eredménye. Ezt majdnem mindenki tudja, de hivatalosan sosem ismerték el. A háború után a pápák évtizedekig nem voltak hajlandók a holokauszt eseményeivel foglalkozni, arról nyilatkozni. Csak mostanában tört meg a jég ebből a szempontból is. Gondolhatjuk, milyen nyomás hatására.

De folytassuk tovább a világháború előzményeinél és kezdeténél. A hivatalos mese szerint az agresszív nácik rárontottak a háborúra fel sem készült, államiságát csak húsz éve visszanyert békeszerető Lengyelországra, és a meglepetés erejét is felhasználva néhány hét alatt tökéletesen lerohanták. Újabb csudálatosan méretes hazugsághoz érkeztünk: bármennyire is szimpatikusak számunkra a lengyelek, azt le kell szögeznünk, hogy ezekben a dolgokban ők korántsem voltak ártatlan báránykák. Idézzük csak fel az akkori velük kapcsolatos kronológiát:

- 1938 őszén a lengyelek felszólítják Csehszlovákiát, hogy adja át nekik, Szlovákia északi lengyelek-lakta körzeteit. A szétesés szélén álló Csehszlovákia fogcsikorgatva enged a kérésnek.

- 1939 márciusában az összes későbbi hadviselő fél közül elsőnek Lengyelország teljes mozgósítást hajt végre. Később a katonák egy részét leszerelik, majd nyár végén újra behívják. Hatalmas ferdítés az, miszerint a lengyelek a konfliktus kitörésekor mozgósítottak.

- A Németországgal szembeni diplomáciai konfliktusok egyre erőteljesebbé válnak, a lengyelekhez került német területeken egyre gyakoribbak a németellenes atrocitások, amelyek végül a hírhedt brombergi mészárlásba torkollnak. A lengyelek elleni későbbi atrocitásoknak jórészt ez a hivatkozási alapja.

- És végül egy megdöbbentő sajtócikk: 1939 augusztus 6.-án Rydz-Smigly a lengyel vezérkar főnöke a brit Daily Mail-nek nyilatkozik: "Lengyelország háborút akar Németországgal, és Németország akkor sem tudja azt elkerülni, ha akarja". Hasonló nyilatkozatokat tett más brit lapoknak a külügyminiszter Josef Beck is. Hogyan lehetséges ez? Elment ezeknek minden józan eszük? Nem, csak nekünk kell a mostani ismereteinket egy kicsit elfelejteni és visszaidézni azokat az időket. A lengyel hadsereg korántsem volt olyan gyenge. Másfél milliós létszám, 1200 harckocsi, 1500 repülőgép.

De az önbizalom nagy részét nem ez adta. Hanem Anglia és Franciaország korlátlan ígérete, amely ezen országok azonnali hadbalépését ígérte bármilyen Lengyelországot érintő konfliktus esetén. Függetlenül attól, hogy a lengyelek agresszorok, vagy védekeznek, hogy igazságos, vagy igazságtalan konfliktusba keverednek. Nagyon ritka az ilyen széles spektrumú katonai szerződés, és a lengyelek korlátlanul megbíztak benne. És valószínűleg be lettek ígérve a lengyeleknek újabb német területek is. Más nemigen magyarázhatja ezt a harciasságot. Ezt az egyetlen ígéretet be is tartották a háború után. Biztosak lehetünk benne, hogy az angol-francia közbelépés elmaradása olyan pszichikai sokkot okozott Lengyelországban, ami jelentősen rontotta a lengyel ellenállás hatékonyságát.

És végül egy újabb érdekes momentum a német-lengyel konfliktus történetéhez: a hadműveletek elindulása utáni harmadik napon Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak. Két hét múlva a Szovjetunió is elindította csapatait keletről a lengyel területek annektálására. A katonai szerződés úgy szólt, hogy bárkivel keveredik is Lengyelország konfliktusba, annak automatikusan kijár az angol-francia hadüzenet. Az angolok és a franciák azonban nem üzentek hadat a Szovjetuniónak!

Itt már újra kezdhetünk gyanakodni a Háttérhatalmi Stratégiára! Magától adódik a feltételezés, hogy itt már léteznie kellett egy magasabb rendű megegyezésnek, amely felülírta az esedékes angol-francia hadüzenetet! Lengyelországot egyébként a háború végi tárgyalások során is cserbenhagyták. Nem akadályozták meg a teljes bolsevizálását, és a Sztálin által bekebelezett területeit sem kapta vissza soha. Lengyelország azóta bizony jól látható gyanakvással kezel minden nyugati ígéretet!

Igaz-e a legenda, miszerint a német hadsereg volt minőségileg a legjobb, a német hadosztályok ereje általában több ellenséges hadosztállyal is felért? A Waffen SS és az elit Wehrmact hadosztályokra ez mindenképpen igaz, de a normál Wehrmacht hadosztályok is jóval erősebbek voltak a szövetségesek átlagánál. Ennek okát természetesen nem faji, vagy egyéb misztikus felsőbbrendűségi tényezőkben kell keresni, hanem az igen hatékony militáns német nevelésben. A német ifjúsági szervezetekben már gyermekkortól megindult egy magas színvonalú poroszos katonai kiképzés, ami átfogta az egész társadalmat.

A sok évig tartó magas szintű katonai kiképzés nyilván rendkívül megemeli egy ilyen hadsereg katonai hozzáértését, színvonalát. Ezek a katonák szinte behozhatatlan előnyben voltak a 3 hónapos gyors-kiképzést kapott amerikai, angol, vagy a sokszor írástudatlan, vezényszavakat sem ismerő bolsevik harcosokkal szemben. Ezt tovább fokozta az, hogy a német hadsereg ismerte fel először a pszichikai felkészítés jelentőségét. Egy sor, a bajtársiasságot és a morált erősítő intézkedést vezettek be, melynek be nem tartását halálbüntetéssel szankcionálták.

A német ellenállás szívóssága sok helyen megdöbbentette a szövetségeseket. Az itáliai harcok során például gyakorlatilag csak néhány ejtőernyős elit egység a pár hozzá tartozó kiszolgáló alakulattal másfél évig tartó csigalassú araszolásra késztette a hússzor akkora méretű és ötvenszer annyi hadianyaggal rendelkező egyesített ármádiát. A normandiai partraszállás utáni hónapok sem voltak olyan dicsőségesek, mint amilyennek a szövetségesek beállítják.

Jókora elhallgatott momentuma az itteni előrenyomulásnak, hogy az amerikai hadvezetés megelégelve az ember-ember elleni harcokban elszenvedett hatalmas veszteségeket, taktikát változtatott és onnantól többszörös szőnyegbombázással támadta az előtte fekvő ellenséges területeket. Gyakorlatilag mindent elpusztítottak, ami az útjukba került, és csak utána indultak meg a harcoló egységek. Óriási számú francia civil pusztult el ettől a taktikától. De Gaulle tábornok barbároknak nevezte az amerikaiakat, és állítólag több ízben is puszta kézzel nekiesett amerikai kollégáinak. Az azóta is tartó francia-amerikai ellentéteknek a gyökerét valahol itt kell keresnünk. Jó néhány nyugat-franciaországi település határában ma is kint van a felirat, miszerint ide amerikai be ne tegye a lábát!

Ugyancsak egyre erősebb repedésnek látszik a liberális történetek rózsaszín falán, hogy mind nehezebb elrejteni a légi banditizmus történéseit és következményeit. Állandóan erősödő érdeklődés kíséri a szörnyű tűzviharokat átélt német városok (Drezda, Hamburg, Schweinfurt, Köln stb..) értelmetlen elpusztításának történetét. Ugyancsak egyre kevésbé tudja elfogadni a világ közvéleménye az atombombák bevetésével kapcsolatos indoklást. Mind többen érzik, hogy erre semmi szükség nem volt!

Mi volt hát az igazi oka a végső német vereségnek?

A német politika rövidlátása, és a megfelelő szövetségesek hiánya. Az, hogy a Háttérhatalmi Stratégia egy olyan politikai és gazdasági elszigeteltségbe tudta bezárni a német befolyási övezetet, amiből az óriási túlerő miatt katonai eszközökkel szabadulni nem lehetett. A német hadsereg hatalmas teljesítményekre volt képes, de a lehetetlent nem teljesíthette. 44 ország egyesített katonai erejét nem győzhette le, hiszen ezek között voltak a világ leghatalmasabb nemzetei is. Előttünk lehet egy kép, egy filmrészlet, amelyen a Reichstagban Göring olvassa fel a Németországnak újonnan hadat üzent országok névsorát. Éppen Hondurast és Costa Ricát olvassa, majd mindkettő után durván felröhög. A náci képviselők vele hahotáztak. Ez a jelenet is jól kifejezi az ostoba önteltséget és a mélyebb összefüggések meg nem értését.

Természetesen nem Costa Ricán kellett volna aggódniuk, hanem elgondolkozhattak volna azokon az összefüggéseken, amelyek még ezeket az országokat is rávették a hadüzenetre. A német diplomácia katasztrofális csődje volt ez! Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Háttérhatalmi Stratégia csapdájába a németek gyanútlanul belesétáltak. Egy Bismarck színvonalú diplomácia sohasem kezdett volna háborút ilyen gyenge pozicióból!

Térjünk át a Szovjetunióval kapcsolatos háborús kérdésekre és hazugságokra, amelyekből aztán van bőségesen. Kezdjük mindjárt a szovjet veszteségek kérdésével. 1946-ban Sztálin megbízza az ismert leningrádi közgazdászt Voznyeszenszkijt, hogy mérje fel a szovjet háborús veszteségeket. Az ő vizsgálatai 6 millió halottat (katona+civil) tártak fel és a népgazdaság 20 %-ának elpusztulását jelzik. Voznyeszenszkij hamarosan eltűnik a Ljubjanka húsdarálójában (nem emiatt) és Sztálin érzi, hogy ezek a számok valahogy túl szerények. Ő is nekilát kalkulálni, aminek eredménye a 20 milliós ember, és 40%-os gazdasági pusztulás. Ezek a számok tartják magukat a 90-es évek elejéig.

Ekkor már a jelcini érában felállítanak egy Állami Bizottságot a kérdés sokoldalú vizsgálatára. Vezetésével a háborús veteránt és történészt Dmitrij Volkogonovot bízzák meg. Ez a bizottság már valóban nagy erőkkel vizsgálja a kérdést és igen szerteágazó, részletekbe menő kutatás után először 27, később 29 millió főben adja meg a veszteségeket, melyből a katonai veszteség 20 millió. Ezt már sokallni és szégyellni kezdi az Orosz Föderáció vezetése, és leállítják a bizottságot. Volkogonov egy későbbi interjújában azt valószínűsíti, hogy a végleges adatok nagyjából 33 millió halott körül állapodtak volna meg, melyből 22-23 millió katona.

Érdekességként elmondta, hogy azt találták, miszerint az 1917 és 1924 között született férfi korosztályok mindössze 3%-a maradt életben a háborúban! Döbbenetes számok ezek! Egy olyan mészárszék-társadalmi rendszer számai, ahol az emberélet egy fikarcnyit sem ért. Ahol a társadalmi vezető réteg a széttaposott marhalepényt is nagyobb becsben tartotta alattvalói sorsánál. A gazdasági pusztulásnak volt egy érdekes utózöngéje a nürnbergi perben. Az egyik tárgyalási napon Rugyenko a szovjet főügyész elkezdte sorolni, hogy a nácik mi minden pusztítást követtek el, és hogy tízezrével hurcolták el a szovjet nemzeti vagyon elemeit. Ekkor Göring egy rövid kérdés erejéig szót kért, majd ezt kérdezte: "És ugyan mit vittünk mi el onnan?" A főügyész látható zavarba jött, a nemzetközi sajtó pedig elkezdett hangosan hahotázni. Óriási telitalálat volt. Nem lehetett rá mit mondani. Aki ismerte a szovjet állam koldus-szegénységét, és hallott a felperzselt föld taktikáról, az tudta, hogy néhány üszkös kapanyélen kívül más nemigen kerülhetett a németek kezére.

Egy dolgot rögtön le kell szögezni a szovjet események kapcsán. A liberális és kommunista beállítás az, hogy a Szovjetunió az őt ért meglepetésszerű támadás után, az első bénító csapásokat kiheverve összeszedte magát, és a földről feltápászkodva, eszközeit keletre telepítve kolosszális erőfeszítésekkel rendbe szedte haditermelését és hadseregét, majd hatalmas emberfölényét kihasználva gigantikus ellentámadásba lendült és letarolta ellenfelét. Nos, ez egy gigantikus hazugság!

Aki egy kicsit is ismeri a háború előtti időszak gazdasági erőviszonyait, az tudja, hogy a Szovjetunió minden iparosítás és emberáldozat ellenére a Nyugathoz képest egy rendkívül elmaradott állam volt. Néhány ásványi és alapanyag termelésében ugyan ott volt a világ élvonalában, de feldolgozóipara, gép és fegyvergyártása a kőkorszakot idézte. Öntöttvas és hullámpapír kombinációjából álló traktoraik, fakerekű tehergépkocsijaik jól szemléltetik a technológia ottani színvonalát. A hadsereg ugyan rendelkezett több tízezer ócskavasszerű T 26-os harckocsival, a légierő pedig számos Rata és egyéb kőkorszaki vadászgéppel (melyekkel nem lehetett 3000 m fölé emelkedni), de ezeket a német hadigépezet roncshalommá lőtte már a háború első hónapjában.

A szovjet hadigépezet és hadigazdaság még sértetlen állapotában sem volt ellenfele a németnek. A német hadigazdaságot pedig jócskán megerősítette az elfoglalt európai területek kapacitása, amelyek még jelentősebb fölényt biztosítottak a Szovjetunióval szemben.

Ráadásul a hadműveletek első hónapjai során a németek elfoglalták a Szovjetunió európai területeinek 40 %-át. Ahol szinte minden lényeges volt. És ezek után - a mese szerint - a szovjetek keletre menekítették 1500 hadiüzemüket (a 4100-ból), amiket az Ural környékén újraindítottak (a leírások szerint a szabad ég alatt, mert épületeket nem tudtak emelni) és ezek termelését felfuttatva később mindinkább a fasiszta hadigépezet fölé nőttek.

Az 1941 június 22.-i német támadás hatalmas szovjet katonai katasztrófák sorozatát indítja el. A szovjet összeomlás dimenziói apokaliptikusak. A későbbi sztálingrádi katlan méreteit 5-6 szorosan meghaladó óriási bekerítések jönnek létre, melyeknek veszteségadatait ma sem ismerjük pontosan. A szovjetek tendenciózusan és jelentősen kisebbítették a számokat, de az valószínű, hogy csak a Vjazma-Brjanszki hatalmas ikerkatlanban legalább 2,5-3 millió ember került bekerítésbe. Szinte az egész szovjet Nyugati Frontot bekerítették itt, és csak nagyon kevesen tudtak kitörni ebből. Ugyancsak hatalmas katlanok jönnek létre Minszknél, Kijevnél, Orelnél.

A szovjet gazdaság az elszenvedett területi, nyersanyag és emberveszteségek következtében gyakorlatilag összeomlott. Óriási hadianyag és élelmiszerhiány lép fel, melyet csak egy ilyen szegénységben élő aszkéta nép élhetett túl hónapokig. Anglia megpróbál hadianyagot eljuttatni hajókkal az északi vizeken keresztül, de a szállítmányok 50-60%-a odaveszik, így egy idő után felhagynak a próbálkozásokkal. És ekkor furcsa dolog történik: 1941 augusztus második felében a zajló katasztrófa kellős közepén a szovjetek kivesznek a frontból 3 összfegyvernemi hadsereget és elindulnak vele, hogy segítsenek az angoloknak elfoglalni Iránt. Akkor, amikor Kijev körül már majdnem bezárult a gyűrű. Amikor a moszkvai irányban a németek Jelnyánál állnak, 260 km-re Moszkvától. Nagyon fontos dolognak kell ennek lennie, hogy ezt megtegyék. Az is. A szövetségesek kitalálták, hogy a Perzsa-öblön és Iránon keresztül fogják ellátni, és életben tartani a szovjet frontot. És hamarosan elkezd özönleni a hadianyag ezen az úton keresztül. (Hogy Irán szuverenitását durván és ok nélkül letiporták közben? Ugyan már, ne kukacoskodjunk!)

Hogy mi és mennyi háborús anyag mozgott itt, nos ez a mai napig nem világos. Mindenesetre biztos, hogy nagyságrendekkel több, mint a híres Landlease kölcsönbérleti egyezmény keretében szállított mennyiségek. Szinte biztos, hogy a Háttérhatalmi Stratégia nyitott ekkor a szovjetek számára egy korlátlan számlát, amivel teljes egészében fedezhették háborús szükségleteiket. Szinte biztos, hogy csak ennek köszönheti a szovjet rendszer a fennmaradését, nem a saját, Ural-beli kohóinak és egyéb agyrémeinek.

Nagyon sokan leírják, hogy a Vörös Hadseregben szinte minden amerikai volt: a ruházat, konzervek és egyéb élelmiszerek továbbá a hadianyagok is. Akkor sem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy még a T34-es harckocsik nagy része is Amerikában készült. A Szovjetunió sem a háború előtt, sem a háború után, sem békeidőben nem tudta ellátni magát, nemhogy egy óriási anyagigényes háborúban egy hatalmas 20 milliós hadsereg minden igényét kielégíteni.

Vége az első háborús évnek, a németeket az orosz tél és az erősödő szovjet ellenállás megállítja Moszkvánál. És ekkor megint furcsa dolog történik. A második háborús évben nem folytatják a fő hadászati irányban Moszkva felé elkezdett támadásukat, hanem elindulnak dél felé. Mit akarnak vajon ott? A liberál-kommunista mesék szerint presztízs okokból el akarják foglalni Sztálin városát. és rá akarják tenni a kezüket a kaukázusi olajra. Újabb irdatlan hazugsághoz érkeztünk. A németek nem olyan ostobák, hogy ilyen felesleges dolgokkal vesződjenek. A kaukázusi olajra ugyan szükségük lenne, de tisztában vannak vele, hogy ilyen irdatlan távolságból, ilyen primitív közlekedési viszonyok között esélyük sincs az elszállítására. Sztálin ócska, szürke falanszter-városa pedig nem érdekli őket.

Pontosan tisztában vannak vele, hogy a szovjet hadigépezetet ellátó amerikai segélyútvonal délről vezet az ország belsejébe. Ezt akarják valahogy megsemmisíteni. A hadművelet kudarcot vall, a sok ezer kilométer hosszú sztyeppei és sivatagi úton a német hadsereg utánpótlása felmorzsolódik. A járművek itt már nem tudnak közlekedni, és egy idő után a lóval, szamárral történő utánpótlás is lehetetlenné válik. A perzsa utánpótlási vonalat sohasem sikerül elvágni, és fontos része lesz a német vereségben.

Ezek után a mese szerint Sztálingrádnál megsemmisül Paulus hatodik hadserege, amelyik állítólag presztízs okokból nem akart visszavonulni, és Hitler teljesen feleslegesen feláldozza ezt az elit-hadsereget. És ez a háború fordulópontjává válik. No itt aztán tobzódik a hazugság. A liberális mesék is eléggé naivak, de ezek a bolsevik állítások nagyon primitívre sikeredtek. Elég egyetlen pillantást vetni a térképre, hogy lássuk, a 6. hadsereg a Kaukázus felé indult 'A' hadseregcsoport hátát védi. Ha visszavonul, akkor az egész másfél milliós csoportosítást hátba támadják, és megsemmisítik. Ezért tart ki a 24. órán túl is a 6. hadsereg.

És el is éri célját, mivel megsemmisülése pillanataiban a kaukázusi csoportosítás utolsó katonái is visszajutnak a Rosztovnál kialakult szűk résen. A rés bezáródott, a 6. hadsereg bevégezte feladatát. 300 ezer emberélet által megmentett másfél milliót. Ez volt az értelme ennek a hatalmas áldozatnak!

És nem volt ez semmiféle fordulópont, mert bár érzékeny veszteség volt a németeknek egy ilyen megerősített hadsereg pusztulása, de az összesen 52 német hadseregből ez csak egy volt. Emlékszünk rá, a szovjetek több, hatszor-tízszer ekkora méretű katasztrófát is túléltek. Abból is látszik ez, hogy 1943 tavaszán a németek rendbe szedve déli frontjukat hatalmas ellentámadást kezdtek Harkovnál, mellyel visszafoglalták az elveszett területek jelentős részét, és délről is kialakult a kurszki ív, ahol aztán júliusban német stratégiai kezdeményezésre megkezdődik a világháború egyik legnagyobb ütközete, a kurszki csata.

A szovjet-német háború egyik agyonhallgatott epizódja is a Sztálingrád körüli időkhöz kapcsolódik. 1942 november 18-án megindul a Sztálingrád környéki ellentámadás, mely néhány nap múlva a katlan bezárulásához, azután pedig a 6. hadsereg megsemmisüléséhez vezet. 13 szovjet hadsereg vesz részt ebben az ütközetben. Eközben 1100-1200 kilométerre Sztálingrádtól északra, a Rzsev-i körzetben ugyancsak óriási szovjet ellentámadás készülődik. 28 szovjet hadsereg összpontosítása történt meg ebben a körzetben. Több, mint kétszerese a Sztálingrádnál felvonult egységeknek. A csapatok parancsnoka Zsukov, a legfelsőbb főparancsnok helyettese.

A terep rendkívül alkalmatlan a támadásra, a németek felé folyamatosan emelkedik és ráadásul több helyen éles szögben hornyolt. A támadás ennek ellenére december elején elindul és kisebb szünetekkel egészen március elejéig tart. Az emelkedők tetejéről a német védelem kényelmesen elsöprő tűz alatt tudja tartani a felfelé rohamozókat. És képzeljük el ezt a szüntelenül megújuló vérfürdőt 230 km hosszúságban. És a szovjet nem változtat a taktikán, hónapokig küldik kímélet nélkül csapataikat ebbe a húsdarálóba. A becslések szerint jóval kétmillión felül van a szovjet halottak száma ebben a körzetben. A Rzsev-szicsevkai ütközet a 2. világháború egyik legnagyobb vérfürdője. A sztálingrádi csatával egy időben zajlott, de mivel megsemmisítő vereség lett az eredménye, a szovjetek egyszerűen agyonhallgatták. A Vojenno Isztoricseszkij Zsurnal közölt néhány éve egy cikksorozatot néhány túlélővel.

A történelemkönyvek egyáltalán nem tárgyalják ezt a grandiózus ütközetet! Nem is illik a képbe, hiszen állítólag Sztálingrádnál megfordult a háború menete.... A német erők megroppanása igazából már Kurszk után, 1943 őszén történt. A hitleri hadsereg valójában ekkor kezdi meg igazi vesszőfutását, amely a teljes megsemmisülés felé vezet.

Érdekesnek tűnő adatok merültek fel a németek veszteségeivel kapcsolatban is. 1944 végéig a katonai veszteségük "csak" 3,8 millió, ami 1945 májusára 5,5 millió fölé ugrik. Ebben a szakaszban, az összeomlás időszakában pedig már igazi nagy ütközetek nincsenek, csak tömeges fogságba esések. Vagy talán valahol tömegesen irtani kezdték a német katonákat? De ez egyelőre még a gyanúnál is halványabb gondolat.

Még egy adalék a szovjet-amerikai viszony történetéhez: A háború befejezését követően az amerikaiak 1945 nyarán minden szállítást leállítanak. A szovjetek erősen zokon veszik ezt, úgy gondolják, hogy áldozataikért ez továbbra is jár nekik. Ez az egyik fő oka a háború utáni kapcsolatok gyors megromlásának.

Miért esik olyan kevés szó a Szovjetuniónak nyújtott segítség mértékéről és később a szovjettel szembeni engedékeny politikáról? Mert ez a szovjet oldalon csökkentené a katonai dicsőség nagyságát, rombolná a nemzeti közérzetet, amerikai oldalon pedig rávilágítana a meglehetősen aljas Háttér-stratégiára: mással hozatni meg a hatalmas véráldozatot az anyagi segítségnyújtás ellenében. Egy olyan tompa-agyú kolosszussal, amely habozás nélkül salakká égeti a háború kohójában állampolgárainak tízmillióit. Ez a tisztességtelen megegyezés mintapéldája! Reméljük, egyszer nyilvánosságra kerülnek a részletek!

Szovjet részen nem a hazát árulták el, hanem a haza árulta el fiainak hatalmas tömegeit. A szovjet katonánál szánalomra méltóbb, magányosabb, halálra ítéltebb ember aligha élt a földön. Nevetséges, széteső, zörgő fegyverekkel zavarják be az ütközetekbe. Ha visszavonulna, akkor az NKVD záró-osztagai tüzelnek rá. Ha fogságba esne, akkor a családját internálják, ha dezertál, akkor a SZMERS egységei vadásszák le. Egy dolgot tehet: megy előre és meghal. És meg is teszi tízmillió-szám.

A legfőbb ’gonosz’ elpusztítása után a Háttérhatalom Stratégiájának már szinte semmi sem állhat az útjába. Egyenes út vezet a teljes győzelméig, melynek következményeit ma is érezzük a bőrünkön. De ki volt itt a főgonosz?!

(K. Márk - Szent Korona Rádió)"