Magamról

Saját fotó
Veszprém, Veszprém, Hungary
"Igazságot Magyarországnak!!!" - "Justice for Hungary!!!" - "Egy út van én ebben hiszek,a mindent elsöprö Szeretet,a rossz felett gyözni fog a Jóóó..." - "...a szándék meleg,A Kevés is Több lesz ha a SZÍVED adod vele..." - "Hiszek egy Istenben,Hiszek egy Hazában,Hiszek egy Isteni Örök Igazságban,Hiszek Nagy-Magyarország feltámadásában!!!" - "Egy az Isten,egy a NEMZET,bármily sebzett,bármily gyenge!!!" - "Érted élünk Drága Hon,VESSZEN,VESSZEN TRIANON!!!"

2012. március 20., kedd

"Élet Menete Alapitvány!":(





Az Élet Menete Alapítvány szervezésében a veszprémi vasútállomásra érkezett a Holokauszt Vándorkiállítás vagon-tárlata.



A Novák Ilona múzeumpedagógus által megálmodott mozgó kiállítás 2004-ben készült el, és 2007 óta járja az országot, azóta közel 88 000 látogató tekintette meg. A korabeli marhavagonban berendezett tárlat személyes sorsokon keresztül mutatja be a holokauszt borzalmait. A vagon falain látható fotók, magyarázó feliratok, idézetek, a padlójára festett lábnyomok, a vasúti kocsi előtt egymásra hányt bőröndök a végső utazás körülményeit és a koncentrációs táborok világát idézik meg. A március 19-i, szerda délelőtti ünnepélyes veszprémi megnyitó előtt a Jobbik Magyarországért Mozgalom Veszprémi Alapszervezete tüntetést szervezett a vasútállomás épülete elé.


Porga Gyula

A megnyitón Porga Gyula, Veszprém polgármestere azt hangsúlyozta, hogy nem válhatunk érzéketlenné a szenvedés iránt, a holokauszt nem válhat kiüresedett emlékké. A mostani kiállítás a halottak végeláthatatlan menetére emlékezik – szimbolikusan és egyben valóságosan. – Nem engedhetjük meg, hogy bárki fenyegetve érezze magát ma Magyarországon, mindent meg kell tennünk, hogy a holokauszt borzalmai soha ne ismétlődhessenek meg – mondta Veszprém polgármestere.


Zoltai Gusztáv

Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója megemlékező gondolataiban először a veszprémi zsidóság történetét foglalta össze, majd a holokauszthoz vezető útról szólt az jelenlévőknek: – A zsidók tömeges deportálását a náci megszállók az akkori magyar hatóságok tevőleges közreműködésével hajtották végre – vezető politikusok jóváhagyásával. A tömeggyilkosságban való bűnsegédlethez a talajt a Horthy-rendszer negyedszázados antiszemita közszelleme és a meghozott zsidótörvények teremtették meg. A többségi magyar társadalom nézőpontjából a magyar zsidók megsemmisítésére való visszaemlékezés nagyon nehéz feladat; a nemzeti önismeret próbaköve. A múlt ismerete nélkül nem lehet a jelent úgy formálni, hogy a jövőben is elfogadható legyen. Az energiát a tanításba kell fektetni, tudatosítani kell a gyermekekben, hogy az ember mit tehet embertársa ellen. A kiállítás segíthet abban, hogy a halál és a gyűlölködés helyett az élet és a szelíd szolidaritás rendje maradjon meg normának Magyarországon – emelte ki Zoltai Gusztáv.


Forgács János

Az ünnepélyes szónoklatok után személyessé vált a megnyitó hangulata, amikor Forgács János holokauszt túlélő röviden felelevenítette emlékeit a borzalmas utazásról és a lágeréletről. Forgács Jánost 16 éves korában Gödöllőről deportálták, megjárta Birkenaut, Auschwitzot, Dachaut, és egész családját elvesztette. Története kísértetiesen hasonlít Kertész Imre Köves Gyurijának sorsához, és szóhasználatában is „idézte” Nobel-díjas írónk regényét: „naivan álltunk az események sodrában, fogalmunk sem volt, mi történik velünk”.


Ilan Mor

– Az iskolában is tudást kapnak a gyerekek, és ezen a kiállításon is tudást lehet szerezni – mondta Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete, aki a tárlat megnyitója előtt éppen a Lovassy László Gimnáziumban tartott előadást. – Küzdeni kell a közömbösség és a tudatlanság ellen, tudni kell arról, hogy a holokauszt itt, ezen a földrészen történt meg, és nem a Holdon. Minél többen látják ezt a kiállítást, annál kevésbé lesz antiszemitizmus – mutatott rá a nagykövet, és kérte, hogy minél több veszprémi diák nézze meg a vagon-kiállítást.

A megnyitó zárásaként Radnóti Zoltán rabbi az igazság szubjektivitásáról és a pápai zsinagóga tóraszentélyének szövegéről mondta el gondolatait. A rabbi szerint az igazság mindig szubjektív, de vannak objektív dolgok: ezek pedig a tények, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. – A pápai zsinagóga tóraszentélyének falába ezt a mondatot vésték: „Tudd, ki előtt állsz!” Egyrészt mindenki előtt, másrészt saját történelmünk, saját múltunk előtt, végül pedig saját magunk és gyermekeink előtt állunk – s hogy mit mesélünk, mondunk nekik, az csak rajunk múlik. Vallási felekezettől függetlenül tanulnunk kell a mártírok emlékéből, hogy hozzájuk méltók tudjunk lenni – mondta Radnóti Zoltán.

A beszédek után Novák Ilona múzeumpedagógus tartott tárlatvezetést a megjelent érdeklődőknek.

Amíg a kiállítás megnyitóján a Józan Ész Társasága tagjai „Torkig vagyunk az antiszemitizmussal!” feliratú transzparenssel a kezükben álltak, addig a vasútállomás előtt a Jobbik Magyarországért Mozgalom Veszprémi Alapszervezete a kettős mérce ellen tüntetett. Kovács Rajmund városi elnök a sajtó képviselőinek elmondta: nem kívánja kétségbe vonni, hogy minden népnek joga van a halottait gyászolni, ám úgy véli, hogy ez a holokauszt kiállítás magyarellenes propaganda.


Kovács Rajmund

– A kiállítás korábbi helyszínein diákokat vezényeltek ki a kiállítás megtekintésére. Ez ellen határozottan tiltakozunk. Remélem, Veszprémben nem kerül sor ilyenre, és az intézményvezetők rábízzák a szülőkre, hogy gyermekeik megtekintsék-e a kiállítást, avagy sem. A történelem során a magyarok ellen elkövetett bűnökre való emlékezés nem jelenik meg kellő hangsúllyal: nem emlékezünk meg méltó módon a délvidéki vérengzésről, a beneši dekrétumok még mindig érvényben vannak, Szlovákiában pedig még mindig él a nyelvtörvény. Bízom abban, hogy nemsokára egy olyan vagon is megtekinthető lesz ezen a vasútállomáson, amely bemutatja az ÁVO és az ÁVH bűneit, a recski haláltábor borzalmait, a kommunista uralom alatt működő munkatáborok mindennapjait – mondta a Jobbik városi elnöke. A kettős mércéről szólva kifejtette, meglátása szerint Izraelben állami szintre emelték a terrorizmust, a Gázai-övezet koncentrációs táboraiban közel 1,5 millió ember él. – Tiltakozunk a palesztin emberek üldöztetése, valamint az ellen, hogy ha valaki kritikával illeti Izrael államot, akkor antiszemitának bélyegzik – fogalmazott Kovács Rajmund.

Cikkeink szabadon átvehetők a forrás (vehir.hu) megjelölésével, interneten a cikkre mutató link elhelyezésével.
Hozzászólások

Tarkacsu(Boér János) ma 20:45 Válasz

Teljes mértékben egyetértek Kovács Rajmund-al!!!
"– A történelem során a magyarok ellen elkövetett bűnökre való emlékezés nem jelenik meg kellő hangsúllyal: nem emlékezünk meg méltó módon a délvidéki vérengzésről, a beneši dekrétumok még mindig érvényben vannak, Szlovákiában pedig még mindig él a nyelvtörvény. Bízom abban, hogy nemsokára egy olyan vagon is megtekinthető lesz ezen a vasútállomáson, amely bemutatja az ÁVO és az ÁVH bűneit, a recski haláltábor borzalmait, a kommunista uralom alatt működő munkatáborok mindennapjait – mondta a Jobbik városi elnöke. A kettős mércéről szólva kifejtette, meglátása szerint Izraelben állami szintre emelték a terrorizmust, a Gázai-övezet koncentrációs táboraiban közel 1,5 millió ember él. – Tiltakozunk a palesztin emberek üldöztetése, valamint az ellen, hogy ha valaki kritikával illeti Izrael államot, akkor antiszemitának bélyegzik "
Igy van,minden szava,IGAZ!!!

2012. március 17., szombat

Akik szeretnék...

"Szerény véleményem: IRD ALÁ,HA NEM MINDEGY NEKED A GYERMEKED JÖVÖJE!!!"

http://www.peticiok.com/akik_azt_szeretnek_hogy_magyarorszag_kilepjen_az_europai_uniobol

2012. február 19., vasárnap

Magyarok voltak az Apostolok ?

"Mennyire ősi a Magyar nép...

A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a Karióti Júdás, aki később árulója lett.

A nevek szerint a 12 apostol Magyar eredetű nevekkel rendelkezett, mindezt egy idegen Országban, idegen környezetben...

Felvetődik ez miért van így: Magyarok voltak? Ha igen akkor ez mindenképp alá van támasztva a Bibliai nevekkel...
Innentől érthető az is miért ellenséges a Magyar néppel több nemzet, így a zsidó nemzet is...

A Júdás az egyetlen név a fentiek közt ami nem Magyar, hanem érdekes módon zsidó eredetű... Kérdés ha ez így van, akkor évezredes bosszúhadjárat folyik, vagy Bűntudatból történnek a dolgok..

Ősi a nemzetünk, sokkal régebbi mint ahogy tanították nekünk..
Ha a neveket vesszük alapul, akkor mindenképp mi Magyarok vagyunk a kiválasztott nép, Isten népe!

Történelemhamisítások ellenére vannak tények, amit nem tudtak eltörölni, és a tényekből vannak logikus következtetések amit nem lehet megcáfolni...

Én arra jutottam, ezek alapján, hogy a Keresztény vallásnak vagy a Magyarok voltak az alapítói, vagy egy szinte 100%-os Magyar közösségben volt mindennek az eredete. Ezt persze valószínűleg meg akarják cáfolni majd mindenképp, de az Apostolok neveivel nem fognak tudni mit kezdeni, hiszen azok mind Magyar keresztnevek... Tehát Magyar szülők gyermekei voltak az apostolok...

A Magyar nagyon dicső múlt népe, nagyon ősi eredettel, ezt mindenki tartsa észben, és ne dőljön be a történelemhamisításoknak, a nemzetünket mindenáron el akarják törölni!

Büszke vagyok rá, hogy a Magyar nemzet tagja vagyok!"

2012. február 5., vasárnap

"Démonkrácia!!!"

"Démonkrácia



…..azaz, a Démon kreációja vagyis a Gonosz Szellem alkotása. Legnagyobb eredményeként sikeresen elérte az emberiség tudatában, hogy azt higgyék róla: „Ő” – mármint a Gonosz Szellem - nem is létezik.



Pedig igen! Ő a bárány(arcú)bőrbe bújt farkas.



Mit is adott nekünk ez a rendszer? Választhattunk. Szabadon. Szabadon, vagy csak az elénk kínált lehetőségek között? Valóban szabad az a választás, ahol megmondják, hogy kire szavazhatsz, és a választási lehetőség a patkány, vagy a dögevő hiéna, vagyis a démon valamelyik gyermeke? Valóban a választó akarata érvényesül ebben a parlamenti démonkráciában, amikor az egyik kutya, másik eb, és ugyanazon az egy pórázon lógnak? A választások másnapján mégis milyen lehetőségünk marad „képviselőink” megrendszabályozására, akkor, amikor az orrunk előtt rabolják ki, és idegen érdekből fosztogatják Hazánkat?



(A TEMPO párt nyilvánosan hangoztatott és bizonyítékokkal alátámasztva azt állítják, Gyurcsány vagyona minimum 14 Milliárd Dollár! Veres János egykori pénzügyész, 450 millió EURO-t lopott el egy tételben! Orbán Viktor és Pintér Sándor ügyeiről is komoly adatbázissal rendelkeznek.)



Jól megmondhatjuk nekik a véleményünket. (büntetlenül lassan már azt sem) És? Ha egyáltalán meghallják a panasz hangját, jó magasról lesza…vazzák.



A nemzetek érdekei felett álló pénzügyi hatalmasok utasításainak szolga módjára eleget tevő, hazaáruló „képviselőink” tevékenysége közben, hazánkban a megélhetési létminimum alá sodródott a dolgozni szeretők java része. Nincs számot tevő mezőgazdaság, nincs feldolgozó élelmiszeripar. Aprópénzért cserébe kivágatták gyümölcsfáinkat, ellehetetlenítették szőlős, bortermő vidékeinket. Meghatározták, mennyi termőföldet művelhetünk meg, és mit vethetünk benne, természetesen ügyelve arra, hogy a szükségleteinket saját erőből megteremteni ne tudjuk. Természetesen arra is van gondjuk, hogy a támogatási rendszer protekCIONIZMUSával, a megművelhető területeinken se lehessünk versenyképesek a nyugati „elithez” képest.



Behozatalra kényszerülünk, gyakorlatilag mindenből, egy olyan ország területén, ahol háromszor annyi embernek lehetne előállítani egészséges élelmiszert, mint ahányan vagyunk. Ugyanakkor munkánk nincs, a terheinket adó, és egyéb rafinált sarc formájában a megfizethetetlenség magasságába emelik folyamatosan. A fenti okok miatt törvényszerűen bekövetkező eladósodásunk eredménye kapcsán, otthonaink is a szabad rablás tárgyává, a pórázt tartók könnyű prédájává vált.



Mondanám, hogy rabszolgák vagyunk saját hazánkban, de ez az állításom kimerítené a költői túlzás fogalmát, amit ezen képességeim hiányában nem engedhetek meg magamnak. Nézetem szerint ugyanis egy rabszolgának van a feje felett biztos fedél. Meg van neki a napi étele, itala. Ha betegnek látszik, ránéznek legalább, hogy mi baja, miért nem tud dolgozni. Nevelhet a jövőben vetett bizalommal gyermekeket, mert a rabszolgatartónak elemi érdeke az ingyen munkaerőt fizikai képességének legjobb állapotában tartani, a létfolytonosság feltételeit biztosítani.



Vajon hányan, hány MILLIÓAN(!) nem mondhatják el magukról Kishazánkban azt, hogy biztos fedél van a fejük felett? Hányan nem állíthatják, hogy biztosított a mindennapi megélhetésük, és nem fáj a fejük a gyerekeik jövője miatt? Orvosi ellátás…. (Talán ránéznek a betegre mi baja, csak azért, hogy felírhassák a vegyigyárak orvosságnak hívott méregdrága termékét.)



Ha mindez meg is lenne, ez az életszínvonal még mindig csak a rabszolgák szintje!



Eljutottunk odáig, amikor az érintettek többsége már csak ezért az életmódért is hálás lenne „jósorsáért”.



Pedig hol vagyunk még attól a polgárinak mondott életszínvonaltól, amikor megengedheti magának egy család, hogy egészséges, tápláló ételeket fogyasszon – nem multi szemetet –, és elmehet családostól egy hónapban legalább egyszer moziba, színházba, koncertre, sporteseményre, vagy ahová kedve tartja szórakozni? Hol vagyunk még attól, hogy elmehetnek egy évben egyszer (Uram bocsá’, kétszer) gondtalanul, nekik tetsző helyre nyaralni, pihenni? Esetleg három-négyévente autójukat biztonságos üzemeltetésűre kicserélni? Gyerekeiket, azok képességeinek megfelelő módon – elviselhetetlen mértékű anyagi teher nélkül – taníttatni?



Jelen állás szerint, pont olyan messze vagyunk ettől a világtól, mint az a bizonyos Makó nevezetű vitéz Jeruzsálemtől - ahogy azt mondani szokás.



Hatalmaskodni, elvenni, leigázni, elnyomorítani, ártani, becsapni, felélni, tönkretenni, beszennyezni. Produktum nélkül, mások munkája, verejtéke, fáradsága árán jól, szükségleten felül, pazarlóan élni.



Röviden ez a neoliberálisdemokratiknyikov életszemlélet szerte a világon.



Valamiért minden aljasságuk sűrített kivonatát a magyar népre vetítve csúcsosodik ki. Valamiért nagyon útban vagyunk nekik. Mindent elkövetnek a gyors pusztulásunk érdekében. Sajnos, nagyon találékonyak és hatékonyak a módszereik. Egyre több honfitársunk vet véget önkezével az életének, az életvitelében beállt ellehetetlenülés következtében. Több esetben maga után hagyva még nagyobb szerencsétlenségben családját, sok esetben kiskorú, magukat önállóan ellátni képtelen gyermekeit.



A hátrahagyottak kiszolgáltatott, teljesen kilátástalan helyzetéről szóló hírekkel szembesül az ember, nap, mint nap. Persze nem a „hivatalos” médiából. Na, nem azért mert szégyellik, hanem azért, mert bennük van - minden látszat ellenére – a félsz, hogy elpattan a húr…



A hátramaradt, vagy önhibájukon kívül, végleg lecsúszott szerencsétlen emberek azt teszik, amit ilyenkor – munka és megélhetés hiányában – egyáltalán tehetnek. Kérnek. Már amelyik egyáltalán kérni mer. Mert a többség, még azt is röstelli, merthogy kérésével „ne hozza kellemetlen helyzetbe a másikat”. A jószívű emberek többsége – aki még megteheti – ad.



Mi sem természetesebb ebben az elkorcsosított világban, hogy a férgek, még más nyomorából is hasznot húznak, más jószívűségét is otromba aljas módon kihasználják. Ugyan hányszor fordult már elő – midőn az több ízben is napvilágra került –, hogy a begyűjtött adományokat önös célra használták fel, és a célszemélyhez, vagy csoporthoz egyáltalán nem jutott el az adomány, vagy épp csak egy csekélyke része, tessék-lássék alapon.



Lásd a kolontári milliárdos nagyságrendű segítség sorsát, aminek kapcsán luxus terepjáró, és egyéb „fontos” dolgok kerültek megvásárlásra. A megmaradt (?) pénz további sorsáról nincsenek hírek.



Az ilyen és hasonló napvilágra került aljasságok tömkelege miatt távolodott el egymástól a segítségre szoruló, és a segíteni még kész és tudó kéz.



Magyar ember, nemzettársam!



Hozzád szólok, akiben tudom, hogy még nem halt ki, mert genetikailag ott él benned a tiszta jóság, a tenni akarás. Hozzád szólok, akiben meg van még a segítő képesség és a segítségnyújtás vágya is. Hozzád szólok JÓ EMBER!



Segítenünk kell a rászorultakon! Nincs, ki másra számítson, mint ránk, jó lelkű magyarokra!

A Magyar Nemzeti Hadsereg

a nemzeti jogos önvédelem, a Nemzet érdekeinek védelme céljából szerveződött. Pontosan tudja a feladatát, de amíg nem jön el a konkrét cselekvés ideje, addig sem nézheti tétlenül magyar családok vergődését, kilátástalan – lassú, vagy éppen tragikusan gyors – haláltusáját.

A Magyar Nemzeti Hadsereg az élére áll az adományokat gyűjtő, és azt becsülettel a rendeltetési helyre juttató, remélhetőleg széles társadalmi összefogást eredményező mozgalomnak.

Keresünk az ország egész területén, annak minden településén, olyan jó szándékú tisztességes hazafit – függetlenül, hogy tagja, vagy nem tagja bármilyen meglévő szerveződésnek – aki felvállalja az adományok begyűjtését, tárolását. E célból létrehozunk egy országos adatbázist azokból a földi javakból, amit az emberek felajánlanak.

A felajánlásod bármi lehet. Ha egy megunt ezertonnás gőzmozdonyt takargatsz a hálószobádban, akkor akár az is. Minden bizonnyal akad egy másik elvetemült az országban, aki pont egy ilyenre vágyik, és hajlandó némi pénzt is áldozni érte. Eladjuk. Ha több érdeklődő van rá, akkor árverést szervezünk. A befolyt összeget az arra rászorulók megsegítésére használjuk fel.

A pénzt elsősorban magyar termelőktől származó élelemre, tüzelőre, a közvetlenül szükséges megélhetésre fordítjuk. Segélyszerűen, a pillanatnyi bajt elhárítva, de nem megélhetésszerűen.

Nem fizetünk belőle segítség gyanánt, sárga csekkeket, adót, hiteltörlesztő részletet. Nem gyarapítjuk az adomány összegével az ellenség amúgy is feleslegesen felduzzasztott bankszámláját. A legkevésbé sem rendezünk le belőle tartozást az uzsorás a behajtó, vagy a végrehajtó felé. Velük más a terv.

Természetesen nem segélyezzük a Nemzet szándékán, és akaratán kívül eltartott, egyik típusú élősködőt sem!

Nemzet Testvér!

Amennyiben felvállalod ezt a nemes feladatot, a Magyar Nemzeti Hadsereg katonája leszel. Eskütétel után megkapod karszalagod, rendfokozatod, és majdan katonai igazolványodat is. Ennek megfelelően tejes felelősséggel tartozol munkádért, amiért nem jár más „csak” megbecsülés, és köszönet. Ha mégis előfordulna olyan nem várt esemény, hogy patyolattiszta kezdeményezésünk, a te tevékenységedből fakadóan besározódik, becsületén folt esik, akkor számíthatsz rá, hogy mélyen a szemedbe nézünk!

Bajtársnak ezért erre a tevékenységre kizárólag csak névvel, leellenőrizhető állandó lakcímmel rendelkezőt, (férfit és nőt, fiatalt és idősebbet) fogadunk el. Egyébiránt semmi más nem számít, mint a Nemzet iránti elkötelezettséged, a jó szándékod, a becsületed, a jószíved.

Vissza kell adnunk, meg kell erősítenünk az egymásba vetett bizalmat, és azt a tudatot, hogy a rászoruló számíthat mindenkor EMBERtársára.

Tehát olyanok közreműködését keressük, akikben meg van a segítőszándék, a tenni akarás, és nem csak ellobbanó szalmalángként, hanem kitartóan, hosszú távon. Olyan valakiket, akiknek lehetősége van az adományokat tárolni, rendszerezni, arról információt adni, és az adományt megfelelő egyeztetés után a szállítónak kiadni. Fontos dolog, hogy az adomány útja – honnan, hová – figyelemmel kísérhető legyen. Adományozni lehet a saját név felvállalásával, és becenév alapján is. Nevesíteni mindenképpen kell, hogy valóban látható legyen, mondjuk a „Marcsi néni” becenév alatt beadott, kanapé formájában megtestesülő adomány, vagy az abból származó pénzösszeg végpontja.

Az információáramlás, és az adatbázis kezelése, az erre a célra megvalósuló internetes oldalon lesz nyomon követhető. Az adatbázis alkalmas lehet akár munkaerő kereslet-kínálat közvetítésére is.

Ez az elképzelés, ha a segítségetekkel megvalósul, lehetőséget teremt olyan helyi közösségi bázisok kialakulására, amik nagyobb, (összetettebb!) feladatok megvalósítására is alkalmasak lehetnek a jövőben.

Mik is ezek a nagyobb eladatok?

Megteremteni egy olyan társadalmi berendezkedést, ahol senki nem szorul segítségre, hanem MINDENKI (!) becsületes munkából él, és jól, a jövőtől való aggódás nélkül.

Mi kell ehhez?

Egy olyan erkölcsi értéken alapuló ország irányítás, ahol a benne résztvevők nem a 6(66)alom alárendeltségi, hűbér viszonyai alapján, hanem az Úr-alom, egymás mellé rendelő, egymást kisegítő, kiegészítő elve alapján működtetik az országot.

A kör közepét hagyd üresen, mert az Istené”

Aki a kör közepére kívánkozik, az ettől a gondolatvilágtól eltér, így eleve nem alkalmas, hogy az ország vezetésében bármilyen részt vállaljon!

Mi az eszköze? A Nemzeti Minimum. Mindösszesen három pont, csupán azért ennyi, hogy ne vesszünk el a részletekben. (Ne az épület alapozásának megkezdése előtt vitatkozzunk azon, milyen függöny kerüljön majdan a nappaliba, mert az ellehetetleníti az egész építkezést)

Mi tehát a három pont?

Magyarországon, igaz magyar emberek, a magyar Nemzet érdekeinek megfelelő – nem EU, IMF és egyebek – törvények alapján vezessék a népet.

Minden, amit eloroztak tőlünk, az visszajár. Ennek eszköze a Szent Korona ősi Alkotmánya, miszerint minden a Koronáé, ami a föld alatt, földön, és a föld felett tálható a Kárpát-haza területén (természetesen a saját pénz kibocsájtás joga is beleértendő).
A mindenkori ellenállási joggal megerősített, osztott hatalmi berendezkedés. Oly képpen, ahol az irányítás, a végrehajtás, és az ellenőrzés jól látható módon elkülönül egymástól. Olyan rendszer, ahol a választott vezetők döntéseikért teljes felelősséget vállalnak, és bármikor visszahívhatók, ha nem a megbízásuknak megfelelően végzik feladatukat.

Ennek megvalósításához kell a szervezettség, az egymás megsegítése minden élethelyzetben!

Most a bajba jutottakért tegyünk közösen! Ha másért teszel, magadért teszel! Csak azt kaphatod vissza, amit egyszer odaadtál!!!

Jelentkezni a feladatra Magyar Nemzeti Hadsereg Zászlósánál az alábbi elérhetőségen lehet:

mnh.zaszlos@gmail.com

Ezúton megragadom az alkalmat, hogy elsőként tehessek felajánlást.

Adomány céljára felajánlok 100 példány 001-től - 100-ig sorszámozott, William Sexpeare, névre szóló dedikálásával ellátott könyvet, melynek címe: én és ÉN.

Előzetes a könyv tartalmáról megtekinthető: www.sexpeare.hu oldalon, ahol néhányan - a könyvet már ismerők – véleményt is alkottak róla.

A könyv ára: 2.500.- Ft + 300 Ft postai költség. (A könyvnek csak a legalacsonyabb árát adom meg. Adományról lévén szó, felső korlátja nincs.) Megrendelhető a fentebb lévő email címen, vagy a honlapon található egyéb elérhetőségen.

Reményeim szerint ez a 100 példány mihamarabb gazdára lel, és az érte befolyó legkevesebb 250.000.- Ft-tal néhány rászorulót még időben megsegíthetünk.

Magyar! Te, ki itt Kárpát szent bércei között születtél! Lehet, most úgy érzed Hazád elhagyott és e pillanatban azt sem tudja ki vagy, de neked mindig tudnod kell, ki Ő!

Kiskunlacháza, 2012. január 31.

Magyar testvéri szeretettel: Orosházi Ferenc a Zászlós: a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje"

2012. február 3., péntek

"KÉRDÉS!!!"

"Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hnek maradni,ű
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
... senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?"

"Talán Rólunk is szólhatna!"

Talán rólunk is szólhatna.....
"Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem. Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egé...szet."Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötévesforma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett. Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: "Nagyi, biztos
vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?"Az idős hölgy ezt felelte: " Tudod te is: nincs elég pénzed hogy
megvedd ezt a babát, kedveském"Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ő elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát? "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki." Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ő van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak,amikor odamegy. "
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez
hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról,amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem: "És meg azt is akarom,hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal
legyen." Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
"De ő mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." Pár perc múlva az idős hölgy
visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből.
Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja? Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt.Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott.Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.
És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle!!!"