Magamról

Saját fotó
Veszprém, Veszprém, Hungary
"Igazságot Magyarországnak!!!" - "Justice for Hungary!!!" - "Egy út van én ebben hiszek,a mindent elsöprö Szeretet,a rossz felett gyözni fog a Jóóó..." - "...a szándék meleg,A Kevés is Több lesz ha a SZÍVED adod vele..." - "Hiszek egy Istenben,Hiszek egy Hazában,Hiszek egy Isteni Örök Igazságban,Hiszek Nagy-Magyarország feltámadásában!!!" - "Egy az Isten,egy a NEMZET,bármily sebzett,bármily gyenge!!!" - "Érted élünk Drága Hon,VESSZEN,VESSZEN TRIANON!!!"

2013. február 27., szerda

Egy kisgyerek szemével.

Tear-.Kampány az eltünt gyermekekért

"Mi voltunk az egyetlen család az étteremben. Eriket beraktam egy etetőszékbe, és megjegyeztem magamnak, milyen csendben eszik minden vendég. Néhányan halkan beszélgettek.
Erik hirtelen örömteli kiáltást hallatott...
„Szia!" – mondta, miközben pufók kezeivel a szék tálcáját püfölte.


Szemei az izgatottságtól kikerekedve, száján azzal az imádnivaló fogatlan mosollyal, hevesen integetett.
Próbáltam megtalálni hirtelen örömének forrását. Sikerült. Egy koszos, szakadt kabátot viselő öregember volt. Nadrágja gyűrötten lógott rajta, cipzárja félig lecsúszva, egyik cipőjéből kikandikáltak a lábujjai, erekkel telerajzolt orra, olyan volt, mint egy térkép.
Túl messze voltunk ahhoz, hogy szagokat érezzünk, de biztos voltam benne, hogy büdös. Ő is integetett.

„Szia, kicsi baba! Szia, nagyfiú! Kukucs!" – mondta Eriknek. Összenéztünk a férjemmel. „Most mit csináljunk?"
Meghozták az ebédünket. A férfi szakadatlanul kiabált a túloldalról.
„Ismered ezt a játékot? Kukucs! Nézd csak! Ismeri!"

Senki sem gondolta, hogy a férfi aranyos, és egyértelmű volt, hogy részeg. A férjemmel majd elsüllyedtünk szégyenünkben. Csendben ettünk, de nem úgy Erik, aki egész repertoárján végigment, az öreg pedig mindent utánacsinált.

Végre befejeztük az evést, és a kijárat felé vettük az irányt. A férjem elment fizetni azzal, hogy a kocsinál találkozunk. Az öregember pont köztem és a kijárat között ült. „Uram, segíts, hogy kijussak innen anélkül, hogy megszólítana minket!" – imádkoztam magamban.
Ahogy közeledtünk, próbáltam úgy fordulni, hogy ne érezzük a leheletét, de miközben elfordultam, Erik kitekerte magát, és az ismert „vegyél fel" babapozícióba helyezkedett.

Mielőtt bármit tehettem volna, Erik az öregember karjaiba vetette magát.
Hirtelen ott álltam, és néztem, ahogy egy nagyon büdös öregember a karjaiban tart egy boldog kisgyereket. Erik teljes bizalommal és szeretettel a férfi kopott vállára hajtotta a fejét. Az öregember becsukta a szemét, és láttam, ahogy megindulnak a könnyek. Öreg, koszos, fájdalomtól és a kemény munkától kicserzett kezei igazi gyengédséggel tartották a fiamat, miközben szeretettel a hátát simogatta.
Nem láttam még ilyen mély és ugyanakkor ennyire röpke szeretetet két emberi lény között.

Döbbenten álltam. Az öreg néhány másodpercig ölelte Eriket majd rám nézett. „Nagyon vigyázzon erre a fiúra!" – mondta szilárd meggyőződéssel.
Nagy nehezen kinyögtem, hogy „megteszem".

A férfi nem túl nagy hajlandósággal, szomorúan fejtette le magáról Eriket, mintha valóban fájdalmat okozott volna neki a mozdulat. Megfogtam a fiamat és az öregember ennyit mondott: „Isten áldja asszonyom! Ez volt a karácsonyi ajándékom."

Egy elmakogott köszönet után futva tettem meg az utat az autóig. A férjem nem értette miért sírok és miért szorítom úgy a fiamat, miközben azt mondogatom, hogy „Uram, Uram, kérlek, bocsáss meg!"
Tanúja voltam Krisztus szeretetének egy gyermek ártatlanságán keresztül, aki nem látott bűnt, és nem ítélkezett. Egy kisgyereken keresztül, aki a másik lelkét látta, és egy anyán keresztül, aki nem látott tovább az öltözéken. Keresztényként vak voltam, miközben karjaimban tartottam egy gyermeket, aki látott. Úgy éreztem, Isten azt kérdezi tőlem, „Hajlandó vagy megosztani a fiadat egy pillanatra?" mikor Ő meg nekünk adta az Övét, örökre.
A rongyos öregember eszembe juttatta, hogy „olyanokká kell lennünk, mint a kisgyermekek".


E-mail: eltuntgyerekekert@gmail.com
Mobil: 30/474-04-30
https://www.facebook.com/Tear.Kampany

2013. február 26., kedd

"Egy gyermek kérései a szüleihez!!!"



"A gyerekek nagyszerűen tudnak utánozni. Egy az egyben átérzik, átélik, mi zajlik bennünk, abból mit fejezünk ki, és mi az igazi érzésünk, gondolatunk. Légy hát olyan felnőtt, akitől nagyszerű dolgokat tudnak utánozni!
Az alábbi gyermeki kérések meglepően egyszerűek, és annál hatásosabbak...

1./ Ne kényeztess el!
Nincs mindenre szükségem, amit kérek, csak próbálkozom.

2./ Légy velem határozott!
Ezáltal érzem magam biztonságban.

3./ Ne engedd, hogy rossz szokásokat alakítsak ki!
Te vagy az, aki ezeket idejekorán észreveheti.

4./ Ne viselkedj velem úgy, mintha fiatalabb lennék, mint amilyen vagyok!
Ezzel csak azt éred el, hogy "nagy"-ként próbálok viselkedni.

5./ Ne javíts ki mások előtt!
Kettesben, csendben magyarázd el, mit hibáztam!

6./ Ne tégy úgy, mintha a hibáim bűnök lennének!
Ezzel csak megzavarod bennem az értékek megtanulását.

7./ Ne védj meg a tetteim következményétől!
Néha szükségem van arra, hogy megtapasztaljam a következményeket is.

8./ Ne vedd rossz néven, ha azt mondom, "nem szeretlek"!
Nem te vagy, akit nem szeretek, hanem a hatalmad, amivel megakadályozod, hogy a kedvem szerint cselekedjek.

9./ Ne törődj olyan sokat az apró egészségügyi panaszaimmal!
Néha csak azt szeretném elérni, hogy figyelj rám.

10./ Ne korholj állandóan!
Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, hogy süketnek tettetem magam.

11./ Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam!
Ezért tűnik úgy néha, mintha nem lennék becsületes.

12./ Ne rázz le, ha kérdezlek!
Ha nem válaszolsz, egy idő után abbahagyom a kérdezést, és mástól kérdezem meg.

13./ Légy következetes!
Ha nem vagy az, összezavarsz, és olyankor nem tudok bízni benned.

14./ Ne mondd azt, hogy a félelmeim butaságok!
Nagyon is valóságosak, és csak akkor tudsz nekem segíteni, ha megértesz.

15./ Ne tegyél úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél!
Túl nagyot fogok csalódni, ha rájövök, hogy egyik sem vagy.

16./ Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyed, ha bocsánatot kérsz tőlem!
A becsületes bocsánatkéréssel segítesz nekem jobb emberré válni.

17./ Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni!
Nyugodj bele a próbálkozásaimba, nem tudok felnőni ezek nélkül.

18./ Ne felejtsd el, hogy milyen gyorsan felnövök!
Biztos nehéz neked velem lépést tartani, de legalább próbáld meg!

19./ Ne felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet nélkül.
Ezt talán nem is kéne mondanom. Vagy mégis?...

20./ Kérlek, tartsd magad jó egészségben!
Szükségem van rád."

2013. február 25., hétfő

Korunk nagy hazugságai 2 : a Nobel-díj és a zsidók

"Ugye ismerős az a szituáció, amikor társaságban beszélgetünk az elmúlt időszak nagy gondolatairól, a világ haladásáról, a tudomány eredményeiről. És ekkor általában rövid időn belül előkerül valaki, aki elkezdi bizonygatni a zsidóság aránytalanul nagy hozzájárulását a világ tudományos teljesítményéhez, mindezt alátámasztva a zsidó Nobel-díjasok rendkívül magas számával. Ezt pedig rendszerint 'megfejeli' a lehengerlő következtetés az elsöprő zsidó intellektuáls fölényről, ami faji-alanyi jogon adott e nép tagjainak.

Hát ez az illető, szegény egy világszerte működő agymosó tevékenység áldozata, aki méghozzá elég erősen 'fertőzött', mert tapasztalataim szerint az ilyeneket igen nehéz meggyőzni arról, hogy az intelligencia, a szellem nívója nem feltétlenül a Nobel-dijak mennyiségi függvénye. Amikor pedig odáig jutok felvilágosításomban, hogy a díjak odaítélése bizony kőkemény nemzetközi politikai-hatalmi kérdés, akkor általában a teljes felháborodást szoktam learatni.

A Nobel-díj bizony azzá változott, amivé alapítója soha nem szerette volna tenni. A világ egyik legexkluzívabb faji propaganda eszközévé. Még napjainkabn is erre szolgál, bár ezt senki sem ismeri el.

A Nobel-díjak története a politikai-hatalmi befolyásolás története. Nemcsak a cionisták befolyásolták odaítélését, hanem szinte minden nemzet megpróbálkozott vele a maga szintjén. Jelentős nyomást gyakorolt a kiválasztásra a wilhelmiánus és a hitleri Németország (ez bizonyos mértékig látszik is az adott időszak dijazottjain), kevesebb sikerrel a Habsburg Birodalom, váltakozó sikerrel Franciaország és Anglia, továbbá (érthető okokból) meglepően sikeresen a skandináv államok.

De a befolyásolásban a zsidókhoz hasonló sikereket még megközelítőleg sem tudott senki elérni.

Mindjárt az elején szögezzük le: a Nobel-díj odaítéléséhez igenis komoly tudományos eredményt kell produkálni, a látszat, vagy hamisított eredmények nem csúszhatnak át a szűrőn. Csakhát a mai innovációs és tudományos iparban ilyen eredmény sok ezer születik minden évben, és ezek között választani bizony nagyon sok szubjektív elemet érvényesítő foglalkozás. És mint látni fogjuk a szubjektivitás bizony nem véletlenszerű.

Az elmúlt 110 év alatt (2010-ig) összesen 543 Nobel-díjat ítéltek oda 817 személynek és 23 szervezetnek. Ezek közül legalább 181 (21,5%) díjazott volt zsidó, és legfeljebb 659 nem zsidó. Minthogy a világ népességének 99,8%-a nem zsidó, és csak 0,2%-a zsidó, ebből kiszámítható, hogy ez világviszonylatban a zsidók 107-szeres felülreprezentáltságát jelenti Nobel-díjak eloszlásában.

A zsidó Nobel-díjasok statisztikai adatai, 1901-2010.
-Kémia (31 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 20%-a)
-Közgazdaságtan (28 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 42%-a)
-Irodalom (13 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 12%)
-Béke-díj (9 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 9%-a)
-Fizika (47 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 25%-a)
-Élettan illetve orvostudomány (53 kitüntetett, a világ összes kitüntetettjének 27%-a)

Azt mindenkinek éreznie kell, hogy ez egy olyan képtelenség, amit semmivel nem lehet megmagyarázni.

Ez nem egy, hanem több, mint két nagyságrendnyi intellektuális különbséget jelentene egy nép számára, ami bizony egy külön fajt jelentene a bolygón. (Persze csak annak, aki ezt elhiszi.)

Ráadásul az olyan szellemi versengésekben, ahol az objektív teljesítmény érvényesül, nem a szavazás, meg a bizottságosdi, mint például a sakk, szellemi olimpiák, tanulmányi versenyek stb., egyáltalán nem látszik ez az elsöprő zsidó fölény, sőt a zsidóság képviselői ezeken a megmérettetéseken bizony általában a középmezőnyben szoktak végezni.

A zsidó díjazottak számát és arányát rengeteg különböző zsidó propaganda weboldal kíséri figyelemmel. Ezeknek a web oldalaknak a célja, ahogy mondják, hogy olyan on-line forrást biztosítsanak, amely pontosan bemutatja a zsidók hozzájárulását a világ kulturális, tudományos és műszaki fejlődéséhez.

Kettő példa:
http://zsido.com/cikkek/dan_shechtman_kapta_a_kemiai_nobel_dijat/10/2758
http://miertcion.blogspot.com/2011/10/nobel-dijas-zsidok-szama-szazhetve...

Fontos körülmény az is, hogy a zsidó Nobel-díjak aránya a II. világháború után csaknem két és félszeresére növekedett, ezáltal is tükrözve a megnövekedett világhatalmi súlyukat. A világban betöltött pozíció és a díjak száma közötti összefüggés az amerikai adatokban is tetten érhető. Az összesen 299 amerikai kitüntetett nagyon magas szám, és az ebből 108 zsidó díjazott pedig még elképesztőbb.

2011-ben az odaítélés során már elvesztettek minden józan mértéket. A 7 díjazottból 5 volt zsidó, miközben egy sor jelentős tudományos eredményt figyelmen kívül hagytak.

Ez a világ számos pontján elég hangos zúgolódást váltott ki, a 'propagandisták' talán egy kicsit majd visszafogják magukat ezentúl, hiszen valószínűleg nem érdekük, hogy egy észak-koreai típusú választási bohózattá silányuljon az egész.

2011-ben azonban egy kisebbfajta lázadás tört ki az egyik Nobel-díj jelölő 'műhelyben', a stockholmi Károly Intézetben. A lázadás részleteiről egyelőre keveset tudni, ami tudható, hogy a jelölő bizottság egyik tudósánál Jan Biro endokrinológusnál és egy meg nem nevezett társánál betelt a pohár. Sajtónyilatkozatokat adtak ki a disznóságokról, ami természetesen nem jelenhetett meg sehol, majd Jan Biro egy kisebb dolgozatot állított össze
ebben a témában a 'Nobel-díj zsidó részrehajlása' címmel.
Honlap: www.janbiro.com A dolgozat magyar nyelven itt elérhető:
www.janbiro.com/files/BIRO_A_Nobel-dij_zsido_reszrehajlasa.doc

A befolyásolás módszerei ugyanazok, mint a világ más tájain érzékeny ügyekben szokásos. Az egyéni megvesztegetéstől, pénzügyi vagy erkölcsi zsarolástól kezdve a szervezeti megfélemlítésig, hatalmi visszaélésekig minden előfordul. Jan Biro dolgozatában kiválóan megvilágítja a díjak odaítélésével kapcsolatos svéd attitűdöt, nevezetesen, hogy jórészt sikerült elfogadtatni azt az elképesztő elvet a Nobel közgyűléssel és a Bizottsággal, hogy "egy díjat egy zsidónak, és egy díjat egy nem zsidónak".

Nyilván szerepet játszik a dolgok ilyetén alakulásában a Nobel Alapítvány alapvetően zsidó jellege is. A szerző szerint a Nobel-díjak odaítélésének jogát már régóta el kellene venni a svédektől és egy sokkal kevésbé befolyásolható nemzetközi szervezetre kellene bízni. Jan Biro egy igen érdekes esettanulmánnyal is megajándékoz bennünket, amelyben leírja a 2002. évi élettani Nobel-díj odaítélésének történetét, amelyben a Human Genom program 2 nagyágyújának vetélkedése ellenére a nevető harmadik, egy zsidó szerzőpár lett a befutó, egy sokkal kevésbé jelentős projekttel.

Ugyanebben a dolgozatban az érdeklődők megtalálják a jelölési és odaítélési folyama gyakorlati leírását, nagyon jó példákkal szinesítve.

Egyébként Czeizel Endre nevű médiakedvenc 'ál-genetikusunk' - akinek köze nincs semmiféle komolyabb tudományhoz - a következőképpen vélekedik: „nem véletlen, hogy sok köztük a zsidó származású, hiszen a zsidó kultúrában különösen nagy hangsúlyt fektetnek az oktatásra, arra, hogy a gyermekekből kihozzák a maximumot. Ismerek példákat arra, hogy zsidó családban nevelkedett roma gyerekek is kiváló tálentumokká váltak” - mondta.
(http://hvg.hu/Tudomany/20110523_czeizel_nobel_dij)

No comment, ha sokáig képes tartani ezt a színvonalat, ő is kapni fog valami díjat. Kerestem ezeket a zsidók nevelte roma gyerekeket egy darabig, de aztán feladtam...

Egy évben a világon minden témakörben több ezer jelentős tudományos eredmény születik. Ez egy iparággá változott napjainkra. Ezek közül kiválasztani a legjelentősebbeket, már önmagában is rendkívüli feladatot jelent. Nincs semmiféle objektív mérce, ami alapján meg lehetne adni a tényleges súlyokat. Egy elért tudományos eredmény önmagában semmit sem jelent - legyen az mégoly jelentős is - ha nem menedzselik megfelelően a nagy cél felé. Természetesen ennek ellenére az új ismeret hasznosul, de díjat nem fog kapni. A legnagyobb találmányok többsége semmiféle díjat sem kapott soha és az inverze is igaz, hogy azért vannak kevésbé megérdemelt díjak is, sőt olyanok is amelyek esetében utólag kiderült, hogy a tudomány egy zsákutcája volt, de az adott pillanatban komoly eredménynek tűnt. Valószínűleg nem fog meglepetést kelteni, ha leszögezzük, hogy a zsidó díjazottak ebben is meglehetősen felülreprezentáltak.

Az irodalmi és béke Nobel-díjakkal kevesebbet foglalkoznék, mert ezek politikai meghatározottsága közismert. Ezekben a kategóriákban manapság díjat szinte kizárólag olyan személyiségek kapnak, akik jelentős
politikai szolgálatot tesznek a nyugati világnak (azon belül is elsősorban az USA-nak).

Mindenképpen külön bekezdést érdemel Kertész Imre története. Ő bizony egy középszerűnél is gyengébb író, egy igazi harmadosztályú írogató, ennek megállapításához nem kell irodalomkritikusnak lenni. Őt egy óceán választja el az igazi nagyságoktól Gárdonyitól, Tormay Cecile-től vagy Németh Lászlótól és mégis ő kapta a világ legjelentősebb irodalmi elismerését. A Sorstalanságot a 70-es évekbeli megjelenése idején pár száz példányban adták ki és a 90-es évek elején ezen példányok fele még raktáron volt. Aki elolvassa, érzékelheti a harsány stílus ellenére
a kifejezésmód erőtlenségét, a magyartalan gondolatok és nyelvtani szerkezetek százait, egy alapjában véve középszerű irodalmi ötlet igen gyenge megvalósítását. Kertész nyilván maga is érzékeli társadalmi
méretű elutasítottságát, amit a holokauszt-tudat hiányával és a származásával indokol. De akkor mitől olyan népszerű Radnóti Miklós költészete? *, **

Kertész rendkívüli sértődöttsége minden megnyilvánulásában tetten érhető, de eléggé árulkodó, hogy vagdalkozásában sosem szakmai vagy intellektuális érvek, hanem mindig származási és hatalmi érvek szerepelnek.

Természetesen a magyar zsidó Nobel-díjasok ennél azért sokkal nagyobb mértékben rászolgáltak kitüntetésükre. Azért ne akarjuk visszavenni a díjakat Wigner Jenőtől, Szilárd Leótól, Pojányi Jánostól vagy a többiektől, mert jelentős tudósok voltak. De azt tegyük hozzá, hogy a szóbajöhető kb. 30-35 zsidó számazásúból 7-8 megkapta a díjat, továbbá 3 sváb (az említett wilhelmiánus és hitleri időszakban) és néhány meghatározhatatlan
származású. Míg a szóbajöhető 200-250 magyarból senki!

Egyébként ki tudná megmondani, hogy melyik a jelentősebb tudományos eredmény:
- a C-vitamin és az izom-oxidációs folyamatok biológiájának megvilágítása (a félig zsidó Szentgyörgyi Albert Nobel-díjat kapott érte)
vagy
- a villanymozdony feltalálása (a magyar Kandó Kálmán) nemhogy díjat nem kapott, de még a jelölés közelébe sem került. A XX. század egyik legnagyobb elektromérnökének legfőbb díja a Horthy Miklós által alapított Corvin-díj odaitélése volt, amit ne becsüljünk le, de azért még nemzetközi ismertséget sem jelent.

A propaganda egy másik eszköze a vegyes származású tudósok teljes zsidósítása. Az előző századforduló korszaka a zsidó asszimiláció korszaka is volt egyben. A beolvadni kívánó családok esetében rengeteg volt a vegyesházasság, ami Nobel-díjasaink esetében is így volt. Ha megnézzük családfáikat, a legtöbb helyen azért bőven látunk nemcsak magyar, hanem mindenféle egyéb közép-európai hangzású neveket is. Érdekes megnézni a már említett Szentgyörgyi Albert családfáját (kis hibákkal még a wikipédia is közli). Az apai ág magyar
dominanciája jól látható, de még az anyai ágon is találhatók gyanús nevek.

Természetesen a családfa kutatás egy másik tudomány, ebbe ne merüljünk most mélyebbre. (A néhány eset során, amit megvizsgáltam többször találkoztam még egymásnak ellentmondó önéletrajzokkal is ugyanattól a személytől.) A Pojányi familia származására is teljesen ellentmondó adatok találhatók az interneten.

A lagnagyobbak talán legnagyobbja, Neumann János például soha nem kapott Nobel-díjat, pedig ő hármat is érdemelt volna. A legendával ellentétben természetesen ő sem teljes zsidó, sőt valószínűleg nagyrészt nem az.
(Apja féligmeddig az, anyja egy elszegényedett magyar bárói származék, akit utólag természetesen megpróbálnak zsidósítani.) Az ő pályafutását vizsgálva egyébként nem is érezhető olyan erősen a nemzetközi lobbi támogatása. Talán azért, mert nem anyai ágon volt zsidó származású, azaz nem volt igazi közülük való? Nem tudhatjuk.

Foglalkoznunk kell még egy legendával, a "menekült tudósok" történetével. A tudósokat a 20-as években még sehol sem fizették meg rendesen. Az első ország, amelyik rájött arra, hogy a tudósok megvásárlásával állandó előnyhöz lehet jutni az innovációban - az USA volt. És Amerika anyagilag egyre inkább meg is tehette ezt, így a huszas évek végétől egyre fokozódó lendülettel beindult a "brain drain", az agyelszívás, ami gyakorlatilag napjainkban is folyik. Nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg a tudós világelit 50-60%-a folyamatosan az
Egyesült Államokban tartózkodik.

A harmincas évek tudós-migrációjának nagy része esetében szó sincs arról, hogy politikai okokból kellett volna elmenekülniük bárhonnan. Egyrészt egyik állam sem engedhette meg magának, hogy ilyen szintű tudósokat üldözzön el, másrészt igen csekély számuk miatt még ellenséges beállítottság esetén sem jelentettek semmiféle politikai kockázatot. Egy-két igazi bajkeverő kivételével nem is esett baja szinte egyetlen jelentős tudósnak sem ebben az időben, sehol Európában.

A legendás menekülések és szívszorító históriák jórészt utólag kreaált legendák. Wigner Jenő távozására legalább hatféle történetet ismerek. Az egyik szerint a hamburgi kikötőből álbajusszal és szakállal átkelt Angliába, ahol - mivel nem ismert senkit - betért az első pubba és elmondta a csaposnak a láncreakció lényegét. A csapos az elmélet
zsenialitásától elbűvölve, azonnal beprotezsálta őt az angol titkosszolgálathoz, akik végre oltalmat nyújtottak a kegyetlen Horthy-fasizmus elől menekülő tudósunknak. A másik szerint vatikáni ügynökök segítségével jutott keresztül a Mussolini-féle Olaszországon, ami után Marsielles-ben angol tengeralattjáróra szállva vette útját Anglia felé. Gibraltár után azonban náci tengeralattjárók vették üldözőbe stb...stb...

Különösen óva intem az olvasót az olyan anekdotázó, bulvár "tudománytörténeti" könyvektől, mint például a Marx György féle Marslakók érkezése. Az igazságtartalmuk a 20%-ot sem éri el, de elismerem, helyenként nagyon szórakoztatóak tudnak lenni.

A korabeli tudósok többségének a pályafutása (és itt nemcsak a magyarokról beszélek) elég hasonló volt. A diploma megszerzése és a doktorátus után Németországban gyűltek össze, mert Európában ott volt a legmegfelelőbb
a szakmai és anyagi támogatás, majd akit ezután hívtak a tengerentúlról, az hajóra ült és szépen elment. Mindenféle dráma nélkül, a saját útlevelével.

De a nagyrésze nem ment sehová. Szépen ottmaradtak Németországban és részt vettek előbb a civil, majd a háborús programokban. Aki elvakultság nélkül szemléli a náci Németország háború alatti tudományos tevékenységét, az tudja, hogy a korabeli tudományos csúcsteljesítmények túlnyomó része ott realizálódott. Ez nyilván nem lett volna lehetséges akkor, ha - mint ahogy a legenda szól - mindenki elmenekült volna. Persze volt olyan tudós, aki már akkor elmenekült Hitler elől, amikor az még hatalomra se került. Az ilyen és hasonló vicces történeteket nyugodtan ignorálhatjuk.

Bizonyításképp ismét vegyük elő kedvencünk Szentgyörgyi Albert életregényét néhány mondat erejéig. Ő ugyebár végig itthon maradt, és bár köztudott volt zsidónak minősülő származása (már egy nagyszülő is elég volt ehhez), sőt kommunista-szimpatizáns érzelmeit sem rejtette soha véka alá - ennek ellenére soha egyetlen hajszála sem görbült. (Legalábbis a magyarok és a németek által nem.) Sőt háborítatlanul dolgozhatott tovább a szegedi egyetemen kutatásain, különféle vezető tisztségeket is betöltve. Politikai megbízást is kapott a Kállay-kormánytól, ez volt az angolszászokkal való isztambuli kapcsolatfelvétel, de ezt most hosszú lenne...

1943-ban aztán kitudódtak a kommunista párttal történt kapcsolatfelvételei, ami miatt vezető tisztségeiről le kellett mondania, ám kutatásait ezután is végezhette, és magántanári tevékenységét sem korlátozták. Így érkezett el 1944 szeptembere, a szovjet hadsereg bevonult Szegedre. Ekkor úgy érezte eljött számára az aranykor, a megszállók kinevezték az egyetem rektorának és politikai feladatokat is kapott. De ekkor egy újabb drámai fordulat
következett be életében. Egyik éjszaka fosztogató-erőszakoskodó szovjet katonák törtek be villájába, a házat kirabolták, feleségét pedig a szeme láttára megerőszakolták. Ettől hősünknek természetesen megszűnt minden vonzalma a kommunizmus iránt és a frontvonalakat átlépve a nyilasok uralta Budapestre szökik.

A nyilasok természetesen kihasználják a professzor megjelenése adta propaganda lehetőségeket és a Magyar Futártól kezdve az összes akkori jelentős újság nagy cikkekben számol be viszontagságairól. A nyilas kormány teljes támogatását élvezi! Következő képkockánk 1945. február 13. Budapest elfoglalása, ahol az ostrom utolsó napjait a svéd követségen vészeli át. A szovjet csapatokkal újra találkozva elmeséli "csodával határos megmenekülését a nyilasok karmaiból", majd az Ideiglenes Kormány által adott megbízással hozzákezd a tudományos élet teljes újjászervezéséhez.

De ekkor újabb drámai fordulat következik. Az itthon levő megmaradt tudományos elit gyanús üzelmei miatt semmiféle együttműködésre nem hajlandó vele, így elkezd szervezni egy független természettudományos akadémiát. Ezt a kommunista párt leállítja és parancsszóval akarja megtenni az MTA elnökének. A kiújuló ellenállást érzékelve, az elnöki tisztet Kodály Zoltánra testálva 1947-ben nyugatra távozik. Mindenféle dráma nélkül, de természetesen a "kommunizmus által üldözötten". Nos így néztek ki azok a bizonyos tudósüldözések!

Alább következik egy rövidebb felsorolás a magyar világklasszis tudósok névsorából, akik semmiféle komolyabb elismerést nem kaptak, bár teljesítényük semmivel sem volt kisebb, mint díjazottjainké. Ajánlom ezt a névsort annak a csekély agy-felszereltségű honfitársunknak, aki azt találta mondani: "hogy ha a magyar kultúrából kivonnánk a zsidó részt, akkor csak a bő gatya és a fütyülős barack maradna".

Asbóth Sándor, Bánki Dónát, Barnóthy Jenő, Eötvös József, báró Eötvös Loránd, Bay Zoltán, Bíró László, Bodó Zsófia, Bólyai testvérek, Bródy Imre, Csonka János, Dallos József, Dékáni Árpád, Déri Miksa, Dorogi István, Döme Lajos, Galamb József, Greguss Pál, Haraszty Ágoston, Irinyi János, Jedlik Ányos, Jendrassik György, Kandó Kálmán, Kaposy Mór, Kemény János, Kertész Andor, Kliegl József, Körösi Csoma Sándor, Kruspér István, Luppis János, Markovits Mária, Mechwart András, Mihály Dénes, P.Fényi Gyula, Pattantyús Ábrahám Géza, Pávlics Ferenc, Pázmándi Kempelen Farkas, Pécsi Eszter, Puskás Tivadar, Richter Gedeon, Rózsa Miklós, Rubik Ernő, Schick Béla, Simonyi Károly, Szilvay Kornél, Tihanyi Kálmán, Zipernowsky Károly

Ez csak egy rendkívül felületes gyors névsor, percek alatt bárki még ötször ennyi magyar nagyágyút ide tudna varázsolni egy egyszerű Google kereséssel.

Összefoglalva tehát leszögezhetjük az alábbi néhány záró megállapításunkat a témában:

- a Nobel-díj erős nemzetközi presztizs jellege mindig nagy csábító erőt jelentett a különböző nemzetek számára
- a díjak odaítélésének befolyásolását a különböző zsidó érdekcsoportok végezték messze a legnagyobb hatékonysággal
- sikereik okaként számos külső, belső tényezőt soroltunk fel és leírtuk a befolyásolás gátlástalan, mindenen átlépő eszközrendszerét
- a megszerzett Nobel-díjak népszerűsítésére hatalmas nemzetközi propaganda-hálózat épült fel
- ez a propaganda hivatott bizonyítani és sugallni a tájékozatlan közvélemény számára a teljes zsidó intellektuális fölény létét, amit nyíltan kimondani természetesen nem szabad, hiszen az fajelméletnek minősülne.
- az így kialakított fölény-propagandát egy nagyméretű legenda-projektbe csomagolják, ami által a társadalom minden rétege számára könnyen emészthetővé válik, és történelmi keretet ad a tudományos történéseknek. Legfontosabb elemei az állandó üldözöttség, a kirekesztettség hangsúlyozása, kombinálva a tudományos heroizmus gigászi erőfeszítéseivel, és végső soron a jó győzelmével a rossz felett. És mindezt természetesen kizárólag zsidó főszereplőkkel.

Hatalmas megtévesztő gépezet ez, amely igénybeveszi a világ teljes cionista kézben levő médiarendszerét. De mint minden megtévesztés néhány évtizednél tovább ez sem tud elmenekülni a leleplezés elől. És talán éppen most jött el ez az idő.

Kocsis Márk - 2012. március

* Apropó Radnóti... Vele is problémák adódtak, mert ugye kiderült, hogy kikeresztelkedett zsidóként a munkaszolgálatban megkülönböztető fehér karszalagot viseltettek vele zsidó sorstársai. A kikeresztelkedettek afféle árulóknak számítottak az ő soraikban, és bárki következények nélkül bántalmazhatta őket. Egyre erősebb a gyanú, hogy a költő a vándorlás során azért érkezett olyan gyalázatos állapotban végzete színhelye, Abda határába, mert sorstársai számtalanszor bántalmazták.
** A fehér karszalag története még élő feleségétől Gyarmati Fannitól származik. De ez egy másik történet...

(Szent Korona Rádió)"

Korunk Nagy Hazugságai 1 !!! A II világháború

"Korunk nagy hazugságai: A II. világháború fikciói
Sun, 2012/07/01 - 15:25
Kategóriák: Publicisztika II. világháború Kocsis Márk

A kölni dóm

A II. világháború témaköre lerágott csontnak tűnik a történelmi érdeklődésű, de érdektelen emberek számára is. A többség csak a hollywoodi filmek által felvetett kérdésekkel találkozik, amely szinte kizárólag a 'gonosz nácik' zsidóság elleni atrocitásaira redukálja a háború történéseit.

Pedig a 2. világháborúval szemben nemigen szabadna érdektelenné válni, hiszen ez alakította ki a világ mai arculatát. A háború után kialakult hatalmi viszonyok és ideológia mai is erős hatást fejt ki a politikára, és nem utolsósorban érvényben van a háború utáni békerendszer is. Ez a nagy háború közvetlenül beleszólt a kisemberek egyéni sorsának alakulásába, családok létrejöttébe, illetve sajnos pusztulásába is – mindezt sokmilliós nagyságrendben. Hatása a nemzetek, de a családok szintjén is a mai napig erősen érezhető, sőt olykor meghatározó.

Ebben az írásban nehezen magyarázható tényeket és kérdéseket szeretnék felvetni, amelyek egy kicsit rávilágíthatnak arra, hogy bár a 2. nagy háború közvetlen történéseinek javát ismerjük,a látható-látványos politikai forgószínpad eseményeit több-ezerszeresen feldolgozták, mégis a háború történetének igazi összefüggéseiről, a tényleges stratégiai-hatalmi történésekről még csak manapság kezdenek halvány sejtések megfogalmazódni. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a 2. világháború történetét nem ismerjük, és nem is fogjuk megismerni addig, amíg a résztvevő felek az érzékenyebb dokumentumaikat nyilvánosságra nem hozzák, de főleg addig, amíg a liberális háttérhatalom nagy bankárdinasztiáinak iratszéfjei meg nem nyílnak a nyilvánosság számára.

Első fontos megállapításunk tehát: A II. Világháború teljes történetét leíró művek még nem készültek el. Bármilyen hihetetlen is ez egy olyan eseménylánccal kapcsolatban, melyről már könyvek százezreit írták meg.

A 2. világháború történeti feldolgozásának alapvetően négy verziója létezik:

1./ Egy nyugati liberális rózsaszín meseváltozat: ebben a mélyen demokratikus, talpig becsületes, gáláns lovag elviszi a szabadságot rossz útra tévelyedett európai testvéreinek. Közben melléküzemágban pedig elpusztítja az ok nélkül előbukkanó gonoszt, a világtörténelem eddigi legsötétebb erejét, melynek győzelme pokollá változtatná a földet. Mindezt pedig úgy tudja megtenni, hogy közben a keze is alig lesz piszkos. Tisztán jött, tisztán megy, alig vannak veszteségei. Gyönyörű történet. Ma is ez ihleti a nyugati irodalmat és Hollywoodot is. (Ugye, hogy még a Csillagok háborúja forgatókönyvének fő vonulatát is erre szabták?) Természetesen ahhoz, hogy egy ilyen szépséges változatot kapjunk, tények ezreit kell megváltoztatnunk, eltüntetnünk, kozmetikáznunk. Magyarán szólva a hazugságok tengerén billeg ez az egész. Bár mostanában már elég nagy repedések jelentek meg rajta, egyelőre még működik ez a dolog.

2./ Ugyan a Szovjetunió azóta már jobblétre szenderült, a főleg a szovjet diplomácia és hadtörténet által folyamatosan szült könyvekből összeállt egy kommunista változat, melynek leglényegesebb elemei változatlanul forgalomban vannak. Csak a sztálinista ideológiai túlzásokat faragták le belőlük. Történeti értéke még a liberális változatot is alulmúlja, mivel a tényeket még inkább meghamisítja, sőt teljesen összezavarja, és annyira bántóan erős benne az ideológiai szál, hogy nyugodtan kijelenthetjük, használható adatot alig-alig tartalmaz.

Fő műve: " A nagy honvédő háború története" című, egy hruscsovista kollektíva által összeállított iszonyat, mégis a legszebb ékkövei ennek, a szovjet hadvezérek memoárjai, (Zsukov, Konyev, Csujkov, Malinovszkij stb..) melyeknek különböző kiadásai még a szerzők halála után is jelentős változásokon estek át. A kommunista háborús filmek infantilizmusa (Ballada a katonáról, Leningrád ostroma stb..) pedig még a mostani 10 éveseket is sokkolná, ha megnéznék. (de ez szerencsére eszük ágában sincs).

Ez a verzió ideológiailag erősen bírálja ugyan a liberális változatot, de fő vonulataiban azért
illeszkedik hozzá. Ellentétben a liberális változattal, amely részigazságokra húz fel egy hamis
felépítményt, itt még részigazságokról sem lehet szó. Itt csak ideológiailag determinált kisebb,
vagy nagyobb, esetleg ordító hazugságok léteznek.

3./ A legyőzött országok önsanyargató, agymosott, mazochista háborús irodalma. Ez a leggyomorforgatóbb és legmocskosabb verzió. A vereséget szenvedett népekre kényszerített agymosó, önmegtagadó meakulpázás olyan eredményeket ért el, ami elgondolkodásra kell, hogy késztesse még az emberi psziché kutatóit is. A saját magukat mocskoló, apáikat, rokonaikat, nemzeti hőseiket megtagadó vazallus írásműveket egy önérzetes ember nehezen tudja végigolvasni. Ha mégis valami egyéb ok miatt végigerőltetjük magunkat egy ilyenen, akkor a Rajk-per juthat eszünkbe erről. A kommunista-globalista világlátás ad talán valami olyan pluszt, ami a lelket is ki tudja préselni a feláldozandó egyénből, vagy közösségből. A legyőzöttek verziója világnézettől függően szolgalelkűen és teljes alázatossággal illeszkedik a fentebb tárgyalt változatokhoz. Léteznek olyan szélsőséges művei, melyek már az elmebetegség jeleit mutatják. (Paulus és más tábornokok 'megtérése', magyar partizánok csudálatos kalandjai, egyes japán szerzők, akikbe a gonosz ki-be költözött stb...)

4./ Interneten, radikális weboldalakon, szamizdat csoportokban terjedő, részben a történelmi revizionizmus fő vonulatait követő, suttogó irodalom. Erősödőben van, de ahhoz még gyenge, hogy komoly tömeghatása legyen. Erős kételyeket fogalmaz meg a hivatalos történetírással szemben, jól rátapint a hazugságokra, de megfelelő mennyiségű és minőségű forrásanyag híján nehezen tud egy konzisztens saját változatot kidolgozni. Állításait a hivatalos történészek, és a politika, összeesküvés-elméleteknek minősíti.

Kezdjük talán azzal, hogy sokan az első világháború közvetlen folytatásaként értelmezik a másodikat. Ez tetszetős magyarázat, mivel jól illeszkedik a vesztesek megalázottságához és az első világháborút lezáró békerendszer igazságtalanságaihoz. Egy nagy hibája azonban van ennek a magyarázatnak. Nevezetesen az, hogy eltereli a figyelmet a közben felemelkedő nagy bankárdinasztiák egyre meghatározóbbá váló szerepéről, majd a háború kirobbantásában és irányításában betöltött szerepéről. A 2. nagy háború céljai sem ugyanazok már, mint az elsőé.

Az első háború javarészt még tényleg egy befolyási területeken és erőforrásokon történő marakodás, a második háború esetében viszont ehhez már hozzáadódik két kialakulóban levő világgazdasági szisztéma küzdelme, amely nem férhetett meg egy planétán békésen egymás mellett. Az egyik szisztéma az új bankároligarchia által erőltetett hitel és kamatos kamat-alapú liberalizált pénz és árumozgást kívánó új pénzkapitalizmus volt. Ennek, még az akkor általános nemesfém alapú pénzrendszerek is útjában voltak. Győzelme után ez a szisztéma továbbfejlődve, majd a világpénz státuszt is megszerezve a 80-as évekre egy teljesen liberalizált és monetarizált gazdasági rendszert tett uralkodóvá a nyugati féltekén. (Jelenleg éppen ez van összeomlóban, de ez már egy másik történet.)

A másik gazdálkodási szisztéma teljesen más elven működött. A hitleri Németország alakította ki alapelveit, és mivel életképesnek bizonyult, számos európai ország átvette és részben működtette. Ez nem a pénzen, hanem a termelésen alapult. A belföldi, vagy nemzetközi résztvevői tényleges teljesítményeket cseréltek el egymással, (nem értékpapírokat, hanem váltókat). A pénznek ebben a rendszerben csak elszámoló szerepe van. A cserék először bilaterális, később már multilaterális alapon történtek, az erre szakosodott bankokban történő kölcsönös jóváírásokkal. Tulajdonképpen egy sokoldalúan működő nemzetközi klíringrendszer körvonalai bontakoztak ki. Németország ezzel a rendszerrel olyan gyors fejlődést produkált, ami ma is zavarba ejti a korszakot tanulmányozókat.

Nem is illik erről beszélni liberális berkekben. Ha szóba kerül, azzal intézik el, hogy a fellendülés a fegyverkezésnek volt köszönhető, ami egy hatalmas hazugság. (Gondoljunk csak arra, mit tett a fegyverkezés a Rákosi korszak Magyarországával).

Németország 1933-tól hat év alatt a világgazdaság 40. hely körüli pozíciójából, és sok millió
munkanélkülivel nekivágva 1939-re a világgazdaság egyik éllovasa lett, az egy főre jutó mutatók többségében az Egyesült Államokat is megelőzve. Mindmáig az egyetlen kapitalista ország a történelemben, ahol teljesen megszűnt a munkanélküliség, még ún. szerkezeti munkanélküliség sem létezett. És mindezt teljes nyugati bojkott mellett! (Ismerjük ugye a hitleri autópályák még itt-ott létező zötyögős szakaszait, ahol az utat betonlapokból rakták össze, mivel az olajembargó miatt aszfaltot nem tudtak előállítani.)

A német fellendülés mértéke a mai korszak kínai adatait is messze felülmúlta! A fellendülés fontos tényezője volt egy kissé naiv, de őszinte lelkesedésen alapuló össztársadalmi összefogás. A korszak filmdokumentumait nézve ezt még a legelvakultabb ellenfelek sem tagadhatják le.

A mai kor még mindig nem engedi ezeknek a kérdéseknek a tárgyilagos elemzését. Amit a nemzetiszocialisták csináltak, az csak rossz és szégyenletes lehet, ez a mai kor üzenete.

Óriási tabu erről beszélni manapság, hiszen azonnal nácivá minősül az, aki megpróbálna őszintén beszélni az akkori tényleges német viszonyokról. Megkockáztatom, hogy a holokauszt után az egyik legérzékenyebb témáról van szó. És egyre inkább azzá válik, hiszen a végsőkig monetarizált kapitalizmus alternatívájaként egyre többeknek jut eszébe, hogy úgy is lehetne csinálni a dolgokat.

Ebben a rendszerben nem lehet végsőkig eladósodni, ennek megfelelően politikai és gazdasági nyomás alatt sem lehet tartani országokat. Nincs szerencsejáték-szerű értékpapír rendszer, és nincsenek pénzügyi derivátumok. Csak jól látható munka és teljesítmény, ami mellett egyáltalán nem tud létrejönni egyetlen háttérhatalmi szisztéma sem. A háttérhatalmi stratégia nem engedhetett kibontakozni egy ilyen szisztémát! A saját rendszere pusztult volna el tőle! (Ez megérne egy külön írást, de térjünk vissza eredeti vezérfonalunkhoz.)

A bankárdinasztiák felemelkedése és megerősödése 1913-tól datálható, amikor egy bankkonzorcium megszerzi az USA jegybanki jogkörét és létrejön a FED, a Szövetségi Tartalék Rendszer. (Az alapító történelmi családok nevei érdekesek, de nyilván semmi újdonságot nem jelentenek: Rotschild, Rockefeller, Morgan, Kuhn, Loeb, Warburg). A megszerzett kulcspozíció hamarosan országos, később nemzetközi politikai hatalomhoz juttatja őket, és a későbbiekben a köreikhez csatlakozókat. Az első világháborút még jobbára nyerészkedésre használták, bár jelentős szerepük volt Amerika hadba-lépésében, a háború után egy-két évtizeddel azonban már jelentős nemzetközi pozíciókat is kiépítettek. Ne feledjük azonban, hogy a dollár itt még nem világpénz, a nagy nemzetközi cégek még nem hódoltak be a bankárhatalomnak. Pozíciójuk erős és egyre erősödőben van, de még korántsem világhatalmi.

Hiba lenne azt feltételezni, hogy a bankárhatalom egy kész, kiválóan megalkotott tervvel vágott neki a II.világháborúnak, és az csaknem száz százalékban meg is valósult. Szó sincs erről. De léteznie kellett egy Háttérhatalmi Stratégiának, - az események erre utalnak - amely kisebb nagyobb buktatókkal haladt a célja felé, ami kétségtelenül a nemzetiszocializmus megsemmisítése és azon túl, világhatalmi pozíciók megszerzése volt.

Ezt a stratégiát dominánssá tudták tenni az amerikai politikában és egyeztették a későbbi szövetségeseikkel. Itt azonban már sűrű köd ereszkedik le a történeti látómezőre és hiteles források hiányában csak nagyon óvatos következtetéseket tehetünk. Az USA kezdettől fogva komoly anyagi segítséget adott Németország ellenfeleinek, elsősorban Angliának, és mindezt a semlegesség korszakában. Már ez elég sokat elmond, hiszen a végtelen óvatos diplomácián keresztülnyomni a hadiszállításokat egy hadban álló országnak, nos ehhez komoly belső nyomás kellett.

A Szovjetunióhoz való tényleges viszony is egy talány, az sokat mond, hogy a fejlett világból az USA töri meg a szovjet elszigeteltséget, és veszi fel a diplomáciai kapcsolatot a kommunista országgal. Azt azonban, hogy a kapcsolat mikor vált sokkal szorosabbá, és tette lehetővé a szinte korlátlan hadianyag-szállításokat a Szovjetuniónak, nem tudjuk megmondani. Azt is érdekes lenne tudni, hogy a szorosabb, titkos kapcsolatok vajon a Molotov-Ribbentrop paktum előtt köttettek, vagy utána. Amennyiben előtte, akkor egyértelműen Hitler tőrbecsalásáról és kijátszásáról van szó, ha később,
akkor viszont jó nagy külpolitikai kanyarokat írt le az USA, és azon belül a Háttérhatalmi Stratégia. Itt most kanyarodjunk kicsit el a bankárhatalomtól - amely mint látjuk igen erős, de nem döntő pozíciókat szerzett a világháború kezdetére - és vessünk néhány pillantást a háború más aspektusaira is.

Bár agyonrágott csont, azért néhány szót szóljunk a német-zsidó viszony megromlásának okairól is. A jelenkori liberális és vazallus történetírás sugallata szerint a német nép veleszületett irracionális gyűlölettel viseltetett a zsidók iránt és csak arra várt, hogy egy eljövendő vezérrel az élen megkezdhesse a leszámolást ezzel a kisebbséggel. Hatalmas félrevezetéssel állunk itt szemben!

A viszony megromlásának egyik oka az első világháborúban gyökerezik. Arról van szó, hogy a háború az Antant számára válságossá vált szakaszában a német cionista körök felkeresték angol kollégáikat azzal, hogy segítenek beléptetni az USA-t a háborúba Németország ellen, amennyiben a háború után azok hozzásegítik a zsidóságot Palesztina megszerzéséhez. Ezt a mai történetírás a 'Dolchstoss' (tőrdöfés) legendának minősíti, amit a nemzetiszocialisták találtak ki. Egy baj van ezzel: az, hogy annak idején az újságok ezt teljesen nyíltan megírták, és cionista politikusok névvel, fényképpel ezt fel is vállalták a sajtóban. A párizsi béketárgyalásokon meg is jelent a Zsidó Világkongresszus több mint száz képviselője Benjamin Baruch vezetésével és nyíltan követelni kezdte - a Balfour nyilatkozat alapján - jussát, Palesztínát.

Ez komoly meggondolatlanság volt részükről, igyekeznek is visszamenőleg eltüntetni a nyomait, amit csak lehet: fényképek retusálása a történelemkönyvekben, újságok eltűntetése, de ebben csak részleges sikereket lehet elérni, mindig marad valami, vagy valaki, aki/ami ismeri a tényeket.

Az ellentétek megjelenésének másik fő oka már az első háború után, a húszas évek derekára tehető. Ekkor a jóvátételek alatt megroppant és hiperinflációt átélő németek érdekes látogatókat kapnak főleg a tengerentúlról. Jórészt zsidó származású befektetők és spekulánsok népes csapata érkezik az országba és a dollárjaikért óriási felvásárlásokba kezdenek a teljesen padlóra került német piacon. Ezek voltak az úgynevezett "pár dolláros hajók", ami arra célzott, hogy Németországban pár dollárért szinte mindent meg lehetett szerezni. Óriási ingatlan-portfóliók kerültek a kezükbe, a nagyobb német városokat szinte szórakoztató központokká változtatták. Megjelentek az Európában még sosem látott kabarék, sztriptíz- és buzibárok, ennek a kornak a találmánya a buzifelvonulás is.

A teljesen elszegényedett német családok tömegei lökték a prostitúció karjaiba leányaikat.Nem tudni, mennyire reális adat, de számos, a kort vizsgáló írás a fiatal német nők egyötödére, egyhatodára teszi a prostitúció mértékét. (Szegény német nők! A háború végén majd a szovjet katonák kezdenek el 'udvarolni' nekik 'igen hevesen'. Ez a női generáció emberfeletti áldozatokat vállalt a túlélésért, de még megértést sem kapott soha.) Még a kábítószer is megjelent a német hétköznapokban. El lehet képzelni, hogy milyen indulatokat váltott ki mindez, egy addig puritán, evangélikus többségű társadalomban! Hát ennyit az ok nélküli ellentétekről!

A nemzetiszocialisták és a kereszténység rossz viszonya a következő hatalmas hazugság, amit a jelenkor történészei mindenképpen tudatosítani szeretnének a közvéleményben. Ez egyáltalán nem igaz. A nacionalista mozgalmakhoz történelmileg hozzátartozik az egyházi szál, még az ultra-nacionalistákhoz is. Senki nem gondolhatja komolyan egy egyházi-szocialista-liberális ideológiai vonal létezését nacionalista-ellenes éllel.

Senki nem állítja, hogy ez a viszony mindig felhőtlen volt, de az ezzel kapcsolatosan leírt
konfliktusok jórészt légből kapottak. A nemzetiszocialista táborokba például kizárólag keresztény papok járhattak be, és nyilván az ő beszámolóik nyilvánosságra kerülése a liberális háttérhatalom egyik fő félelme. A papi szájhagyomány szerint léteznek ilyen beszámolók, és nyilvánosságra kerülésük hatalmas ribilliót váltana ki ideológiai frontokon.

Az, hogy a nemzetiszocialista nómenklatúra egy jelentős része a háború után Dél-Amerikába tudott jutni, jórészt vatikáni kapcsolatok és szervezés eredménye. Ezt majdnem mindenki tudja, de hivatalosan sosem ismerték el. A háború után a pápák évtizedekig nem voltak hajlandók a holokauszt eseményeivel foglalkozni, arról nyilatkozni. Csak mostanában tört meg a jég ebből a szempontból is. Gondolhatjuk, milyen nyomás hatására.

De folytassuk tovább a világháború előzményeinél és kezdeténél. A hivatalos mese szerint az agresszív nácik rárontottak a háborúra fel sem készült, államiságát csak húsz éve visszanyert békeszerető Lengyelországra, és a meglepetés erejét is felhasználva néhány hét alatt tökéletesen lerohanták. Újabb csudálatosan méretes hazugsághoz érkeztünk: bármennyire is szimpatikusak számunkra a lengyelek, azt le kell szögeznünk, hogy ezekben a dolgokban ők korántsem voltak ártatlan báránykák. Idézzük csak fel az akkori velük kapcsolatos kronológiát:

- 1938 őszén a lengyelek felszólítják Csehszlovákiát, hogy adja át nekik, Szlovákia északi lengyelek-lakta körzeteit. A szétesés szélén álló Csehszlovákia fogcsikorgatva enged a kérésnek.

- 1939 márciusában az összes későbbi hadviselő fél közül elsőnek Lengyelország teljes mozgósítást hajt végre. Később a katonák egy részét leszerelik, majd nyár végén újra behívják. Hatalmas ferdítés az, miszerint a lengyelek a konfliktus kitörésekor mozgósítottak.

- A Németországgal szembeni diplomáciai konfliktusok egyre erőteljesebbé válnak, a lengyelekhez került német területeken egyre gyakoribbak a németellenes atrocitások, amelyek végül a hírhedt brombergi mészárlásba torkollnak. A lengyelek elleni későbbi atrocitásoknak jórészt ez a hivatkozási alapja.

- És végül egy megdöbbentő sajtócikk: 1939 augusztus 6.-án Rydz-Smigly a lengyel vezérkar főnöke a brit Daily Mail-nek nyilatkozik: "Lengyelország háborút akar Németországgal, és Németország akkor sem tudja azt elkerülni, ha akarja". Hasonló nyilatkozatokat tett más brit lapoknak a külügyminiszter Josef Beck is. Hogyan lehetséges ez? Elment ezeknek minden józan eszük? Nem, csak nekünk kell a mostani ismereteinket egy kicsit elfelejteni és visszaidézni azokat az időket. A lengyel hadsereg korántsem volt olyan gyenge. Másfél milliós létszám, 1200 harckocsi, 1500 repülőgép.

De az önbizalom nagy részét nem ez adta. Hanem Anglia és Franciaország korlátlan ígérete, amely ezen országok azonnali hadbalépését ígérte bármilyen Lengyelországot érintő konfliktus esetén. Függetlenül attól, hogy a lengyelek agresszorok, vagy védekeznek, hogy igazságos, vagy igazságtalan konfliktusba keverednek. Nagyon ritka az ilyen széles spektrumú katonai szerződés, és a lengyelek korlátlanul megbíztak benne. És valószínűleg be lettek ígérve a lengyeleknek újabb német területek is. Más nemigen magyarázhatja ezt a harciasságot. Ezt az egyetlen ígéretet be is tartották a háború után. Biztosak lehetünk benne, hogy az angol-francia közbelépés elmaradása olyan pszichikai sokkot okozott Lengyelországban, ami jelentősen rontotta a lengyel ellenállás hatékonyságát.

És végül egy újabb érdekes momentum a német-lengyel konfliktus történetéhez: a hadműveletek elindulása utáni harmadik napon Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak. Két hét múlva a Szovjetunió is elindította csapatait keletről a lengyel területek annektálására. A katonai szerződés úgy szólt, hogy bárkivel keveredik is Lengyelország konfliktusba, annak automatikusan kijár az angol-francia hadüzenet. Az angolok és a franciák azonban nem üzentek hadat a Szovjetuniónak!

Itt már újra kezdhetünk gyanakodni a Háttérhatalmi Stratégiára! Magától adódik a feltételezés, hogy itt már léteznie kellett egy magasabb rendű megegyezésnek, amely felülírta az esedékes angol-francia hadüzenetet! Lengyelországot egyébként a háború végi tárgyalások során is cserbenhagyták. Nem akadályozták meg a teljes bolsevizálását, és a Sztálin által bekebelezett területeit sem kapta vissza soha. Lengyelország azóta bizony jól látható gyanakvással kezel minden nyugati ígéretet!

Igaz-e a legenda, miszerint a német hadsereg volt minőségileg a legjobb, a német hadosztályok ereje általában több ellenséges hadosztállyal is felért? A Waffen SS és az elit Wehrmact hadosztályokra ez mindenképpen igaz, de a normál Wehrmacht hadosztályok is jóval erősebbek voltak a szövetségesek átlagánál. Ennek okát természetesen nem faji, vagy egyéb misztikus felsőbbrendűségi tényezőkben kell keresni, hanem az igen hatékony militáns német nevelésben. A német ifjúsági szervezetekben már gyermekkortól megindult egy magas színvonalú poroszos katonai kiképzés, ami átfogta az egész társadalmat.

A sok évig tartó magas szintű katonai kiképzés nyilván rendkívül megemeli egy ilyen hadsereg katonai hozzáértését, színvonalát. Ezek a katonák szinte behozhatatlan előnyben voltak a 3 hónapos gyors-kiképzést kapott amerikai, angol, vagy a sokszor írástudatlan, vezényszavakat sem ismerő bolsevik harcosokkal szemben. Ezt tovább fokozta az, hogy a német hadsereg ismerte fel először a pszichikai felkészítés jelentőségét. Egy sor, a bajtársiasságot és a morált erősítő intézkedést vezettek be, melynek be nem tartását halálbüntetéssel szankcionálták.

A német ellenállás szívóssága sok helyen megdöbbentette a szövetségeseket. Az itáliai harcok során például gyakorlatilag csak néhány ejtőernyős elit egység a pár hozzá tartozó kiszolgáló alakulattal másfél évig tartó csigalassú araszolásra késztette a hússzor akkora méretű és ötvenszer annyi hadianyaggal rendelkező egyesített ármádiát. A normandiai partraszállás utáni hónapok sem voltak olyan dicsőségesek, mint amilyennek a szövetségesek beállítják.

Jókora elhallgatott momentuma az itteni előrenyomulásnak, hogy az amerikai hadvezetés megelégelve az ember-ember elleni harcokban elszenvedett hatalmas veszteségeket, taktikát változtatott és onnantól többszörös szőnyegbombázással támadta az előtte fekvő ellenséges területeket. Gyakorlatilag mindent elpusztítottak, ami az útjukba került, és csak utána indultak meg a harcoló egységek. Óriási számú francia civil pusztult el ettől a taktikától. De Gaulle tábornok barbároknak nevezte az amerikaiakat, és állítólag több ízben is puszta kézzel nekiesett amerikai kollégáinak. Az azóta is tartó francia-amerikai ellentéteknek a gyökerét valahol itt kell keresnünk. Jó néhány nyugat-franciaországi település határában ma is kint van a felirat, miszerint ide amerikai be ne tegye a lábát!

Ugyancsak egyre erősebb repedésnek látszik a liberális történetek rózsaszín falán, hogy mind nehezebb elrejteni a légi banditizmus történéseit és következményeit. Állandóan erősödő érdeklődés kíséri a szörnyű tűzviharokat átélt német városok (Drezda, Hamburg, Schweinfurt, Köln stb..) értelmetlen elpusztításának történetét. Ugyancsak egyre kevésbé tudja elfogadni a világ közvéleménye az atombombák bevetésével kapcsolatos indoklást. Mind többen érzik, hogy erre semmi szükség nem volt!

Mi volt hát az igazi oka a végső német vereségnek?

A német politika rövidlátása, és a megfelelő szövetségesek hiánya. Az, hogy a Háttérhatalmi Stratégia egy olyan politikai és gazdasági elszigeteltségbe tudta bezárni a német befolyási övezetet, amiből az óriási túlerő miatt katonai eszközökkel szabadulni nem lehetett. A német hadsereg hatalmas teljesítményekre volt képes, de a lehetetlent nem teljesíthette. 44 ország egyesített katonai erejét nem győzhette le, hiszen ezek között voltak a világ leghatalmasabb nemzetei is. Előttünk lehet egy kép, egy filmrészlet, amelyen a Reichstagban Göring olvassa fel a Németországnak újonnan hadat üzent országok névsorát. Éppen Hondurast és Costa Ricát olvassa, majd mindkettő után durván felröhög. A náci képviselők vele hahotáztak. Ez a jelenet is jól kifejezi az ostoba önteltséget és a mélyebb összefüggések meg nem értését.

Természetesen nem Costa Ricán kellett volna aggódniuk, hanem elgondolkozhattak volna azokon az összefüggéseken, amelyek még ezeket az országokat is rávették a hadüzenetre. A német diplomácia katasztrofális csődje volt ez! Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Háttérhatalmi Stratégia csapdájába a németek gyanútlanul belesétáltak. Egy Bismarck színvonalú diplomácia sohasem kezdett volna háborút ilyen gyenge pozicióból!

Térjünk át a Szovjetunióval kapcsolatos háborús kérdésekre és hazugságokra, amelyekből aztán van bőségesen. Kezdjük mindjárt a szovjet veszteségek kérdésével. 1946-ban Sztálin megbízza az ismert leningrádi közgazdászt Voznyeszenszkijt, hogy mérje fel a szovjet háborús veszteségeket. Az ő vizsgálatai 6 millió halottat (katona+civil) tártak fel és a népgazdaság 20 %-ának elpusztulását jelzik. Voznyeszenszkij hamarosan eltűnik a Ljubjanka húsdarálójában (nem emiatt) és Sztálin érzi, hogy ezek a számok valahogy túl szerények. Ő is nekilát kalkulálni, aminek eredménye a 20 milliós ember, és 40%-os gazdasági pusztulás. Ezek a számok tartják magukat a 90-es évek elejéig.

Ekkor már a jelcini érában felállítanak egy Állami Bizottságot a kérdés sokoldalú vizsgálatára. Vezetésével a háborús veteránt és történészt Dmitrij Volkogonovot bízzák meg. Ez a bizottság már valóban nagy erőkkel vizsgálja a kérdést és igen szerteágazó, részletekbe menő kutatás után először 27, később 29 millió főben adja meg a veszteségeket, melyből a katonai veszteség 20 millió. Ezt már sokallni és szégyellni kezdi az Orosz Föderáció vezetése, és leállítják a bizottságot. Volkogonov egy későbbi interjújában azt valószínűsíti, hogy a végleges adatok nagyjából 33 millió halott körül állapodtak volna meg, melyből 22-23 millió katona.

Érdekességként elmondta, hogy azt találták, miszerint az 1917 és 1924 között született férfi korosztályok mindössze 3%-a maradt életben a háborúban! Döbbenetes számok ezek! Egy olyan mészárszék-társadalmi rendszer számai, ahol az emberélet egy fikarcnyit sem ért. Ahol a társadalmi vezető réteg a széttaposott marhalepényt is nagyobb becsben tartotta alattvalói sorsánál. A gazdasági pusztulásnak volt egy érdekes utózöngéje a nürnbergi perben. Az egyik tárgyalási napon Rugyenko a szovjet főügyész elkezdte sorolni, hogy a nácik mi minden pusztítást követtek el, és hogy tízezrével hurcolták el a szovjet nemzeti vagyon elemeit. Ekkor Göring egy rövid kérdés erejéig szót kért, majd ezt kérdezte: "És ugyan mit vittünk mi el onnan?" A főügyész látható zavarba jött, a nemzetközi sajtó pedig elkezdett hangosan hahotázni. Óriási telitalálat volt. Nem lehetett rá mit mondani. Aki ismerte a szovjet állam koldus-szegénységét, és hallott a felperzselt föld taktikáról, az tudta, hogy néhány üszkös kapanyélen kívül más nemigen kerülhetett a németek kezére.

Egy dolgot rögtön le kell szögezni a szovjet események kapcsán. A liberális és kommunista beállítás az, hogy a Szovjetunió az őt ért meglepetésszerű támadás után, az első bénító csapásokat kiheverve összeszedte magát, és a földről feltápászkodva, eszközeit keletre telepítve kolosszális erőfeszítésekkel rendbe szedte haditermelését és hadseregét, majd hatalmas emberfölényét kihasználva gigantikus ellentámadásba lendült és letarolta ellenfelét. Nos, ez egy gigantikus hazugság!

Aki egy kicsit is ismeri a háború előtti időszak gazdasági erőviszonyait, az tudja, hogy a Szovjetunió minden iparosítás és emberáldozat ellenére a Nyugathoz képest egy rendkívül elmaradott állam volt. Néhány ásványi és alapanyag termelésében ugyan ott volt a világ élvonalában, de feldolgozóipara, gép és fegyvergyártása a kőkorszakot idézte. Öntöttvas és hullámpapír kombinációjából álló traktoraik, fakerekű tehergépkocsijaik jól szemléltetik a technológia ottani színvonalát. A hadsereg ugyan rendelkezett több tízezer ócskavasszerű T 26-os harckocsival, a légierő pedig számos Rata és egyéb kőkorszaki vadászgéppel (melyekkel nem lehetett 3000 m fölé emelkedni), de ezeket a német hadigépezet roncshalommá lőtte már a háború első hónapjában.

A szovjet hadigépezet és hadigazdaság még sértetlen állapotában sem volt ellenfele a németnek. A német hadigazdaságot pedig jócskán megerősítette az elfoglalt európai területek kapacitása, amelyek még jelentősebb fölényt biztosítottak a Szovjetunióval szemben.

Ráadásul a hadműveletek első hónapjai során a németek elfoglalták a Szovjetunió európai területeinek 40 %-át. Ahol szinte minden lényeges volt. És ezek után - a mese szerint - a szovjetek keletre menekítették 1500 hadiüzemüket (a 4100-ból), amiket az Ural környékén újraindítottak (a leírások szerint a szabad ég alatt, mert épületeket nem tudtak emelni) és ezek termelését felfuttatva később mindinkább a fasiszta hadigépezet fölé nőttek.

Az 1941 június 22.-i német támadás hatalmas szovjet katonai katasztrófák sorozatát indítja el. A szovjet összeomlás dimenziói apokaliptikusak. A későbbi sztálingrádi katlan méreteit 5-6 szorosan meghaladó óriási bekerítések jönnek létre, melyeknek veszteségadatait ma sem ismerjük pontosan. A szovjetek tendenciózusan és jelentősen kisebbítették a számokat, de az valószínű, hogy csak a Vjazma-Brjanszki hatalmas ikerkatlanban legalább 2,5-3 millió ember került bekerítésbe. Szinte az egész szovjet Nyugati Frontot bekerítették itt, és csak nagyon kevesen tudtak kitörni ebből. Ugyancsak hatalmas katlanok jönnek létre Minszknél, Kijevnél, Orelnél.

A szovjet gazdaság az elszenvedett területi, nyersanyag és emberveszteségek következtében gyakorlatilag összeomlott. Óriási hadianyag és élelmiszerhiány lép fel, melyet csak egy ilyen szegénységben élő aszkéta nép élhetett túl hónapokig. Anglia megpróbál hadianyagot eljuttatni hajókkal az északi vizeken keresztül, de a szállítmányok 50-60%-a odaveszik, így egy idő után felhagynak a próbálkozásokkal. És ekkor furcsa dolog történik: 1941 augusztus második felében a zajló katasztrófa kellős közepén a szovjetek kivesznek a frontból 3 összfegyvernemi hadsereget és elindulnak vele, hogy segítsenek az angoloknak elfoglalni Iránt. Akkor, amikor Kijev körül már majdnem bezárult a gyűrű. Amikor a moszkvai irányban a németek Jelnyánál állnak, 260 km-re Moszkvától. Nagyon fontos dolognak kell ennek lennie, hogy ezt megtegyék. Az is. A szövetségesek kitalálták, hogy a Perzsa-öblön és Iránon keresztül fogják ellátni, és életben tartani a szovjet frontot. És hamarosan elkezd özönleni a hadianyag ezen az úton keresztül. (Hogy Irán szuverenitását durván és ok nélkül letiporták közben? Ugyan már, ne kukacoskodjunk!)

Hogy mi és mennyi háborús anyag mozgott itt, nos ez a mai napig nem világos. Mindenesetre biztos, hogy nagyságrendekkel több, mint a híres Landlease kölcsönbérleti egyezmény keretében szállított mennyiségek. Szinte biztos, hogy a Háttérhatalmi Stratégia nyitott ekkor a szovjetek számára egy korlátlan számlát, amivel teljes egészében fedezhették háborús szükségleteiket. Szinte biztos, hogy csak ennek köszönheti a szovjet rendszer a fennmaradését, nem a saját, Ural-beli kohóinak és egyéb agyrémeinek.

Nagyon sokan leírják, hogy a Vörös Hadseregben szinte minden amerikai volt: a ruházat, konzervek és egyéb élelmiszerek továbbá a hadianyagok is. Akkor sem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy még a T34-es harckocsik nagy része is Amerikában készült. A Szovjetunió sem a háború előtt, sem a háború után, sem békeidőben nem tudta ellátni magát, nemhogy egy óriási anyagigényes háborúban egy hatalmas 20 milliós hadsereg minden igényét kielégíteni.

Vége az első háborús évnek, a németeket az orosz tél és az erősödő szovjet ellenállás megállítja Moszkvánál. És ekkor megint furcsa dolog történik. A második háborús évben nem folytatják a fő hadászati irányban Moszkva felé elkezdett támadásukat, hanem elindulnak dél felé. Mit akarnak vajon ott? A liberál-kommunista mesék szerint presztízs okokból el akarják foglalni Sztálin városát. és rá akarják tenni a kezüket a kaukázusi olajra. Újabb irdatlan hazugsághoz érkeztünk. A németek nem olyan ostobák, hogy ilyen felesleges dolgokkal vesződjenek. A kaukázusi olajra ugyan szükségük lenne, de tisztában vannak vele, hogy ilyen irdatlan távolságból, ilyen primitív közlekedési viszonyok között esélyük sincs az elszállítására. Sztálin ócska, szürke falanszter-városa pedig nem érdekli őket.

Pontosan tisztában vannak vele, hogy a szovjet hadigépezetet ellátó amerikai segélyútvonal délről vezet az ország belsejébe. Ezt akarják valahogy megsemmisíteni. A hadművelet kudarcot vall, a sok ezer kilométer hosszú sztyeppei és sivatagi úton a német hadsereg utánpótlása felmorzsolódik. A járművek itt már nem tudnak közlekedni, és egy idő után a lóval, szamárral történő utánpótlás is lehetetlenné válik. A perzsa utánpótlási vonalat sohasem sikerül elvágni, és fontos része lesz a német vereségben.

Ezek után a mese szerint Sztálingrádnál megsemmisül Paulus hatodik hadserege, amelyik állítólag presztízs okokból nem akart visszavonulni, és Hitler teljesen feleslegesen feláldozza ezt az elit-hadsereget. És ez a háború fordulópontjává válik. No itt aztán tobzódik a hazugság. A liberális mesék is eléggé naivak, de ezek a bolsevik állítások nagyon primitívre sikeredtek. Elég egyetlen pillantást vetni a térképre, hogy lássuk, a 6. hadsereg a Kaukázus felé indult 'A' hadseregcsoport hátát védi. Ha visszavonul, akkor az egész másfél milliós csoportosítást hátba támadják, és megsemmisítik. Ezért tart ki a 24. órán túl is a 6. hadsereg.

És el is éri célját, mivel megsemmisülése pillanataiban a kaukázusi csoportosítás utolsó katonái is visszajutnak a Rosztovnál kialakult szűk résen. A rés bezáródott, a 6. hadsereg bevégezte feladatát. 300 ezer emberélet által megmentett másfél milliót. Ez volt az értelme ennek a hatalmas áldozatnak!

És nem volt ez semmiféle fordulópont, mert bár érzékeny veszteség volt a németeknek egy ilyen megerősített hadsereg pusztulása, de az összesen 52 német hadseregből ez csak egy volt. Emlékszünk rá, a szovjetek több, hatszor-tízszer ekkora méretű katasztrófát is túléltek. Abból is látszik ez, hogy 1943 tavaszán a németek rendbe szedve déli frontjukat hatalmas ellentámadást kezdtek Harkovnál, mellyel visszafoglalták az elveszett területek jelentős részét, és délről is kialakult a kurszki ív, ahol aztán júliusban német stratégiai kezdeményezésre megkezdődik a világháború egyik legnagyobb ütközete, a kurszki csata.

A szovjet-német háború egyik agyonhallgatott epizódja is a Sztálingrád körüli időkhöz kapcsolódik. 1942 november 18-án megindul a Sztálingrád környéki ellentámadás, mely néhány nap múlva a katlan bezárulásához, azután pedig a 6. hadsereg megsemmisüléséhez vezet. 13 szovjet hadsereg vesz részt ebben az ütközetben. Eközben 1100-1200 kilométerre Sztálingrádtól északra, a Rzsev-i körzetben ugyancsak óriási szovjet ellentámadás készülődik. 28 szovjet hadsereg összpontosítása történt meg ebben a körzetben. Több, mint kétszerese a Sztálingrádnál felvonult egységeknek. A csapatok parancsnoka Zsukov, a legfelsőbb főparancsnok helyettese.

A terep rendkívül alkalmatlan a támadásra, a németek felé folyamatosan emelkedik és ráadásul több helyen éles szögben hornyolt. A támadás ennek ellenére december elején elindul és kisebb szünetekkel egészen március elejéig tart. Az emelkedők tetejéről a német védelem kényelmesen elsöprő tűz alatt tudja tartani a felfelé rohamozókat. És képzeljük el ezt a szüntelenül megújuló vérfürdőt 230 km hosszúságban. És a szovjet nem változtat a taktikán, hónapokig küldik kímélet nélkül csapataikat ebbe a húsdarálóba. A becslések szerint jóval kétmillión felül van a szovjet halottak száma ebben a körzetben. A Rzsev-szicsevkai ütközet a 2. világháború egyik legnagyobb vérfürdője. A sztálingrádi csatával egy időben zajlott, de mivel megsemmisítő vereség lett az eredménye, a szovjetek egyszerűen agyonhallgatták. A Vojenno Isztoricseszkij Zsurnal közölt néhány éve egy cikksorozatot néhány túlélővel.

A történelemkönyvek egyáltalán nem tárgyalják ezt a grandiózus ütközetet! Nem is illik a képbe, hiszen állítólag Sztálingrádnál megfordult a háború menete.... A német erők megroppanása igazából már Kurszk után, 1943 őszén történt. A hitleri hadsereg valójában ekkor kezdi meg igazi vesszőfutását, amely a teljes megsemmisülés felé vezet.

Érdekesnek tűnő adatok merültek fel a németek veszteségeivel kapcsolatban is. 1944 végéig a katonai veszteségük "csak" 3,8 millió, ami 1945 májusára 5,5 millió fölé ugrik. Ebben a szakaszban, az összeomlás időszakában pedig már igazi nagy ütközetek nincsenek, csak tömeges fogságba esések. Vagy talán valahol tömegesen irtani kezdték a német katonákat? De ez egyelőre még a gyanúnál is halványabb gondolat.

Még egy adalék a szovjet-amerikai viszony történetéhez: A háború befejezését követően az amerikaiak 1945 nyarán minden szállítást leállítanak. A szovjetek erősen zokon veszik ezt, úgy gondolják, hogy áldozataikért ez továbbra is jár nekik. Ez az egyik fő oka a háború utáni kapcsolatok gyors megromlásának.

Miért esik olyan kevés szó a Szovjetuniónak nyújtott segítség mértékéről és később a szovjettel szembeni engedékeny politikáról? Mert ez a szovjet oldalon csökkentené a katonai dicsőség nagyságát, rombolná a nemzeti közérzetet, amerikai oldalon pedig rávilágítana a meglehetősen aljas Háttér-stratégiára: mással hozatni meg a hatalmas véráldozatot az anyagi segítségnyújtás ellenében. Egy olyan tompa-agyú kolosszussal, amely habozás nélkül salakká égeti a háború kohójában állampolgárainak tízmillióit. Ez a tisztességtelen megegyezés mintapéldája! Reméljük, egyszer nyilvánosságra kerülnek a részletek!

Szovjet részen nem a hazát árulták el, hanem a haza árulta el fiainak hatalmas tömegeit. A szovjet katonánál szánalomra méltóbb, magányosabb, halálra ítéltebb ember aligha élt a földön. Nevetséges, széteső, zörgő fegyverekkel zavarják be az ütközetekbe. Ha visszavonulna, akkor az NKVD záró-osztagai tüzelnek rá. Ha fogságba esne, akkor a családját internálják, ha dezertál, akkor a SZMERS egységei vadásszák le. Egy dolgot tehet: megy előre és meghal. És meg is teszi tízmillió-szám.

A legfőbb ’gonosz’ elpusztítása után a Háttérhatalom Stratégiájának már szinte semmi sem állhat az útjába. Egyenes út vezet a teljes győzelméig, melynek következményeit ma is érezzük a bőrünkön. De ki volt itt a főgonosz?!

(K. Márk - Szent Korona Rádió)"

2013. február 20., szerda

Meghivó!!!

https://www.facebook.com/events/334795126621489/

2013. március 10.


16:00 - 20:00
Budapest, Thököly út-Izsó utca sarok
Magyarok, férfiak s asszonyok! Figyelem, mindenki részéről! Kortól, nemtől, vallástól, politikai hovatartozástól s minden egyébtől függetlenül, figyeljetek most reám!
Március 10-én Székelyföld hivatalosan is be fogja jelenteni a világ előtt, hogy szabadok, függetlenek, autonómitásukat el kell ismerni alkotmányosan is! Harangozzátok be a létező összes lehetséges módon a Székely Nemzeti Tanács felhívását, hogy 2013-tól a Székely Vértanúk Napját, március 10-ét tegyük a Székely Szabadság Napjává. Éppen ezért várunk mindenkit 2013. március 10-én 16.00 órára (15.30-tól gyülekező) a budapesti román nagykövetség elé (1146 Budapest, Thököly út 72-Izsó utca sarok), hogy tömegtámogatást nyújtsunk a keleti székely ikertestvéreink jogos követeléseinek. Ugyanakkor (Bp. 16:00 órakor), a világ minden magyarlakta országában is lesznek tüntetések a román nagykövetségek illetve konzulátusok előtt. Külföldön e gyülekezéseket a helyibeli székely-magyar nemzeti gondolkozású csoportok szervezik. Nem tudom érzitek e ennek az eseménynek a hihetetlenül magas, globális prioritását: a forradalom elkezdődött, szellemi szinten! Nem óhajtunk vérontást, nem óhajtunk gyűlölethadjáratot, a szeretet, a becsület s az igazság vezérel minket, amely diadalra fogja juttatni a küzdelmeinket! Trianon szörnyű fojtogatását revizionálhatjuk végre, óriási dolog ez, minden egyes mozdulatunk aznap történelmet fog írni! Mutassuk meg, mi magyarok, hogy merünk újra nagyok s egyek lenni, merjünk újra felemelkedni önmagunkhoz!

Kérek mindenkitől egy megosztást, világ magyarjai, egyesüljetek!

Lénylélekömlés :)

"**Tear**
EGY FIATAL LÁNY GONDOLATAI.
TUDJUK, HOGY EGY FECSKE NEM CSINÁL NYARAT, DE SZUCHY BRIGITTA ÍRÁSA ÉS GONDOLKODÁSA REMÉNYT ADOTT, HOGY VANNAK MÉG OLYAN FIATALOK, AKIKNEK IGENIS VAN NORMÁLIS ÉRTÉKRENDJÜK, ÚGY MINT NEKEM.

KÉRLEK OSSZAD!

Lénylélekömlés

Mit kezdhet az érzéseivel egy lény, aki szívében végtelen szeretetet hordoz? Boldoggá válhat valaki, aki így tud szeretni, vagy egész életében csak várja a viszonzást, melyet senki nem tud megadni neki? Talán soha!?
Elgondolkodik. –Mit kellene tennem? – megannyi közhely szól a boldogság eléréséről, de amikor az érzelmeink hálójában vagyunk, minden annyira nyomorultnak és ostobának tűnik. Ez a pici lény csupán arra vágyik, hogy szeressék - igazán, tiszta szívből -, és hogy olyan társat találjon, aki elkíséri élete végéig; akkor is, ha hibázik. Aki megbocsájt neki, s elnézi, ha olyan dolgot tesz, melyről a lelke mélyén talán ő is tudja, hogy vétek.
Legszívesebben átölelné a világot és megmutatná mindenkinek, hogy ő mit is gondol a szeretetről. Mi tagadás, nagyon sajátos a felfogása. Legalábbis a mai társadalomhoz képest. Túlságosan önzetlen. Ezzel már nem lehet olyan könnyen azonosulni, hiszen mindenki, rohan, nem törődnek semmivel, elfelejtenek érezni. Elveszítik a legfontosabb értékeket, mely hősünk szívében még benne él. Fél. Mi van akkor, ha mindezt egyetlen másik lényre zúdítja? Talál olyat, aki el tudja viselni, s be tudja fogadni mindazt a jót, amit tőle kaphat? Vagy inkább adjon mindenkinek egy picit, amitől csak újabb és újabb csalódások érik? Nincs jó válasz, nincs helyes döntés, nincs olyan jövő, melyben otthon érezhetné magát.
Aztán hirtelen megváltozik minden. Csodálatos álmot lát. Egy gyönyörű lényt, aki mosolyogva a szemébe néz és azt mondja neki: - Minden, amit eddigi életed során tettél, különleges dolog. Ajándék, amit, még ha most nem is, idővel mindenki értékelni fog. Csak maradj ilyen. Ne hagyd, hogy a világ megváltoztasson és a félelem, reményvesztettség eltörölje mindazt, ami megkülönböztet azoktól, akik nem ismerik az önzetlen szeretet és jóság fogalmát. Adj, amennyit tudsz és meg fogod találni a békédet. Hiszen, ha valakit képes vagy igazán boldoggá tenni, akkor Te magad is a világon a legboldogabbá válhatsz. Engem már sikerült. Hogy mivel? Csupán azzal, hogy létezel és a szemedbe nézhetek. Köszönöm!
Mikor felébredt, már tudta…már egészen biztos volt benne, hogy mit kell tennie. Érezte, hogy akit látott, nem csupán egy illúzió, hanem a lehető legjobb dolog, ami életében történhet vele. Így hát arra tette fel a jövőjét, hogy megtalálja. Hitte, hogy idővel sikerülni fog. Addig pedig úgy él, hogy amikor végre rálel, ne okozzon csalódást, s az álombeli lény igazán büszke lehessen rá. Ez életének újra célt adott. Segíteni és törődni másokkal, megmutatni a helyes utat, reményt adni az elveszetteknek, s megtanítani mindazt, amiben egész életében hitt; - hiszen várja valaki, aki mellett végre otthonra lelhet.

Írta: Szuchy Brigitta

E-mail: eltuntgyerekekert@gmail.com
Mobil: 30/474-04-30
www.facebook.com/tear.kampany"


2013. február 17., vasárnap

Wass Albert erdélyi magyar író és költő 1908. január 8. — 1998. február 17.

Erdélyi hitvallás

Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben,
és hiszem azt, hogy igazságos vagy,
bár emberi elmémmel megérteni nem tudom
igazságodnak szörnyű módszerét.
Hiszek jóságodban is,
bár szemem csak gonoszat lát,
amikor Erdély felé tekint.

Mint Szent Fiadat hajdani időben,
ma népemet feszítik keresztre
az istenkáromló gonoszak.
Júdások árulják el naponta,
rongyain martalócok osztozkodnak,
s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak
másfelé, hogy kínjait ne lássák.

Szeretlek, Uram-Isten, a Szentírás parancsa
és hitem kívánsága szerint,
de szeretem a népemet is, Uram,
szegény elesett erdélyi magyar népemet,
s bocsáss meg nekem, Uram,
ha népem felé ma hangosabb, fájóbb,
lelkesebb és türelmetlenebb bennem
ez a szeretet talán, mint Tefeléd.

De lám, Te hatalmas vagy, uram,
mindeneknél hatalmasabb,
míg ők szegény bús erdélyi véreim véresen
és mezítelenül fetrengnek a világod porában,
mindenkitől elhagyottan,
s bizony őnékik ma nagyobb szükségük van
az én szeretetemre, mint Teneked,
ki Minden Világok Ura vagy.

Azt is tudom, Uram,
hogy minden ember egyforma Teelőtted,
bármilyen nyelven imádkozzon is,
vagy káromoljon. Bevallom azonban,
hogy az én szívemben elfogultság lakozik,
és ma csak az testvérem
nekem ezen a földön, aki magyar,
s ez mindaddig így lészen,
míg a magyar a világmindenség
legtestvértelenebb népe,
míg minden csizma a magyart rúgja,
mindenki a magyart tapossa,
addig, Uram, bocsásd meg bűnömet,
más testvérem nekem
nem lehet ezen a földön!

Én kell pótoljam azt,
amit mások megtagadnak tőle.
Kiknek szemét kiszúrták,
azoknak én adok szemet.
Kiknek kezét béklyóba kötözték,
azoknak én adok kezet.
Kiknek nyelvét kivágták a gonoszak,
azok helyett ma én vagyok a hörgés,
a segélykiáltás, a zokogó szó, átok és imádság,
ez ma mind én vagyok!

Köszönöm, Uram, hogy kimentettél
a pokolból és szabad földre irányítottad
tévelygő lábamat.
Köszönöm jóságodat, köszönöm.
Igazi, égig fölcsengő háladalt azonban
csak akkor hallasz éntőlem, Uram,
amikor rab népemen megkönyörülsz
s Erdély földjére, magyarok földjére
rámosolygod szabadságod fölkelő napjának
áldásos fényét.

Legyen meg a Te akaratod, Uram.
De alázatos szívvel megkérlek nagyon:
legyen már egyszer a Te akaratod jó
a magyarnak, áldás, békesség,
szabadság, öröm!
S legyen már végre egyszer valóban
Tied az ország, s ne a gonoszaké,
Tied a hatalom, s ne a másokat sárba tipróké,
mert bizony, Uram, mindaddig,
amíg ez meg nem történik,
nehéz lesz elhinnünk,
hogy Tied a dicsőség, örökkön-örökké..
Ámen









2013. február 15., péntek

Súlyos büncselekményt...



Súlyos bűncselekményt követ el a bank, ha kiadja a behajtóknak személyes adatainkat
Posted on 2013/02/02 Szerző: Szabad Riport

…”A faktoring cégek is teljesen jogtalanul járnak el. Követelés kezelésére sem jogosultak…”

A 2012. január 1-én hatályba lépett, új adatvédelmi törvény számos változást hozott. Ezek között olyanok is vannak, amelyek kiváltották az Európai Unió tüzetesebb vizsgálatát.

Mégis, az összehasonlításból kiderül, hogy nem sok minden változott. Továbbra is akkor kezelhető személyes adat, ha azt a törvény közérdekből elrendeli, vagy az érintett beleegyezik az adatkezelésbe.

Több szakértő véleménye szerint, amennyiben tartozás van valamilyen szolgáltató illetve bank felé, és már egy idő eltelt nem fizetéssel, - a szolgáltató illetve bank kiadja harmadik félnek a személyes adatokat, – behajtás jogcímén. Ezzel azonban, súlyos bűncselekményt követnek el!

A személyes adatkezelésről szóló törvény szerint nem adható ki személyes adat harmadik félnek, – csak abban az esetben, ha az adóst erről levélben tájékoztatják, és beleegyezését megkapják. – A törvény 6. §.-nak 8. pontja szerint, azonban: … „(8) Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett a hozzájárulását nem adta meg.”

Abban az estben, ha adósság kezelő faktoring cégek megkeresik az adóst, hogy a nevesített szolgáltató, vagy bank kezelésébe, illetve tulajdonába adta az adósságot, felmerülhet a kérdés, hogy vajon jogában állt-e?

A szolgáltató, illetve bank nem jogosult a követelésének eladására, mert az adós a szolgáltatóval, illetve bankkal kötött szerződést és nem a faktoring céggel.

Ezek a faktoring cégek teljesen jogtalanul járnak el. Követelés kezelésére sem jogosultak csak az a cég, akivel az adós szerződést kötött.

Ennek módja a következő; a jogosult szolgáltató illetve bank kér az adós ellen fizetési meghagyást és annak alapján bírósági végrehajtást, ez a jogos eljárás.

Tehát, amennyiben zaklatja az adóst bármilyen faktoring cég, bátran követleje nála a személyes adatainak azonnali megsemmisítését. – Valamint írjon egy feljelentést a Pesti Ügyészségre, és ennek keretében kérje az ügyészséget az illető faktoring cég felszámolására.

Mindezek megkoronázásaként a szolgáltató, illetve bank ellen, aki az szigorúan titkos adatait kiadta, – kérje a kártérítési kötelezettségük megállapítását, akár az ügyészségen is!

Ha az adós valamikor mégis szóban vagy írásban beleegyezését adta ezen adatok kiadására, írjon levelet a faktoring cégnek, hogy kéri az adatai azonnali törlését, mert nem velük szerződött, hanem a jogosult szolgáltatóval vagy bankkal. Továbbá az adós írjon egy levelet a szolgáltatónak vagy a banknak és szólítsa fel, hogy úgy rendelkezik, hogy ezentúl az adatait zártan kezeljék és megtiltja az adatok harmadik félnek való kiadását.

2013. február 14., csütörtök

Danone Bojkott!!!





Az írás készült: 2013. február 14. csütörtök Szerző: Both Gábor (Szeretettel látok mindnkit a csoportunkban: http://www.facebook.com/groups/emberiseg/)



… avagy Danone kontra Magyarország? Avagy tudatváltás kontra kapitalizmus? Hogy is van ez? Reggel kaptam egy mailt egy kedves ismerősömtől, a pontos szövege így olvasható:



“Íme a továbbított üzenet: Leállt hazánkban a Pilóta-keksz gyártás. Ezek az utolsó Albert és Pilóta-kekszek, továbbá vaníliás karikák, amelyek a győri üzem gyártósorain készülnek. Szombaton a délutános műszak távozásával Győrben megszűnik a patinás, kontinens szerte jól ismert termékek előállítása. Közel száz dolgozó kénytelen új munkát keresni…

Csak az a 40 ember marad, aki a Negro-gyártósoron dolgozik majd, de azt nem tudni, meddig. A csoportos leépítés miatt kitelepült a helyszínre a munkaügyi központ, amely a többségében 50 év körüli dolgozóknak próbál most segíteni az állásszerzésben.A Danone nevű multi a közeljövőben be akarja zárni a Győri Keksz gyárat, így egy sor jól menő magyar terméktől szabadítaná meg a piacot. Ez persze nem az első eset: a francia gyártó azért vette meg a Győrit, hogy mielőbb kivonja a forgalomból.Ezt 2001-ben a daNOne elnevezésű civil bojkott akadályozta meg, egyszerűen azzal, hogy nem vettünk danone terméket valamivel több, mint két hónapig. Nem állt mögötte semmilyen párt, semmilyen nagybefolyású szervezet, ezt mi csináltuk, közönséges emberek, akiknekvolt egy csöpp eszük.Akkor sikerrel jártunk. Nem szervezett minket senki, mi szerveztük egymást.Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy NE VEGYEN DANONE TERMÉKET!

Ha valaki azt hinné, ez őt nem érinti, az egyszer csak végignézheti, hogyan teszik majd tönkre a Sopronit, a Szofit, a Bocicsokit, a Tokaji aszút, és még sorolhatnám.A Danone joghurtokból, ásványvízből meg tejtermékekből él, amit mi veszünk meg, semmi másból. Ha nem tudja őket eladni, belepusztul. Barátaim! Sokan vagyunk, csak tőlünk függ, hogy engedjük-e, hogy ezt tegyék. M. Gyula, S.R. Zrt.”

A levél biztosan jó ideje kering a világhálón, hiszen az aláírásban szereplő médium már nem létezik. Ennek ellenére, úgy gondoltam, nem árt neki egy kis megerősítés, így készítettem egy képecskét a FaceBook-ra, és megosztottam néhány helyen.



A mail-ben kapott üzenetet mellé írtam változtatás nélkül. És elindult a lavina. Először csak azt láttam, hogy egyre többen megosztják – na bumm, ilyen már máskor is történt.Aztán jöttek az érdekesebb hozzászólások is, de maradjunk a tényeknél. Este moziban voltunk, és mire kijöttünk, sms-t kaptam a cég egyik alkalmazottjától, hogy ha lehet, még ma hívjam vissza.Hoppá, ez egyre érdekesebb!

Hazaérve nem ültem azonnal géphez, gondoltam, ráér másnap – addig csak nem dől össze a világ, de a Danone biztosan nem…

Késő este mégis arra gondoltam, csak ránézek a gépre, mi történt. Jött a második és harmadik hoppá: 17.600 ezer megosztás – s mialatt e sorokat írom, már 18.158-ra ugrott a számláló.



Kaptam érdekes üzeneteket is a FaceBook-on, íme:“Kedves Gábor, mivel győri a férjem ,a lányom is ott él és dolgozik , ezért szóltam hozzá a jó “bojkott” -cikkhez. Bizony nagyon régen lebontották a Danonos cég emberei a a kekszgyárat és helyette nagy semmi. Az ipari parkban épített a cég egy cukorka (negró) üzemet. Persze, ne vegyünk Danon terméket, ezt a győri tömeg érti és alkalmazza is . További jó munkát, szép estét! (B.)”



És egy másik:

“Ezt feltenné még Ön esetleg? Mert én nem merem, de a Danone bojkott miatt, hátha Ön megteszi:“Lócsont, tetűpor és sok cukor a joghurtokbanLeszerepeltek a fogyókúrás és a gyümölcsös készítmények egy vizsgálaton • Három biotermék végzett az első helyen2008. október 15. 21:14Egészséges, könnyű és finom. Így kínálják azokat a magyar boltokban kapható gyümölcsjoghurtokat a hazai piacon, amelyekről megdöbbentő megállapításokat tett a napokban a Tudatos Vásárlók Egyesülete. Ezeknek a termékeknek egy jelentős részében állításuk szerint ló- és marhacsontból, illetve állati kötőszövetekből származó zselatint, továbbá egy élősködő tetűfaj nőstényének porítmányából kivont színezéket találtak a környezetvédők. A diétás joghurtként árult finomságok pedig a zöldek vizsgálata szerint tele vannak cukorral. Az egyik forgalmazó által felkért Tej Terméktanács későbbre ígért választ a kritikákra.Bizonyára sokan emlékeznek még arra a jelenetre, amikor Zinadine Zidane, a francia labdarúgó-válogatott csapatkapitánya mellbe fejelte Marco Materazzit, az olasz válogatott kiválóságát. Ezzel a franciák el is vesztették a világbajnokság döntőjét, hiszen a világhírű focistát kiállították a durva szabálytalanságért.Zidane persze ezek után sem maradt kenyérkereset nélkül, nemrég például vaskos díjazásért elvállalta a Danone cég „nagyköveti” posztját 2015-ig. A környezetvédők egy része szerint találó választás egy példátlan szabálytalanságról elhíresült sportolót megtenni a francia cég reklámarcának. A francia társaságot ugyanis csak Magyarországon kétszer is megbírságolták tízmillió forintra, amikor gyógyhatásúnak, illetve egészséges összetevőkben dúskálónak mutatta be az általa forgalmazott egyszerű gyümölcsjoghurtokat. Ezenkívül felmerült a Danone-nal kapcsolatban az is, hogy szabálytalanul reklámozott egészségügyi intézményekben, ásványvizében naftalint, tejtermékeiben guargumit sejtettek, de ezeket a vádakat megcáfolta a társaság.A legvérlázítóbbnak azonban azt tartották hazánkban, amit a győri kekszgyárral művelt a cég, az üzemben folytatott leépítések miatt többször bojkottra szólították fel a helyiek a vásárlókat. Hasonló akcióba kezdtek Lengyelországban is a civilek, szintén egy kekszgyár bezárása miatt. A napokban pedig a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) ugrott neki a Danone termékeinek, ahogyan kritika alá vonta több más cég joghurtjait is, miután vizsgálatnak vetette alá ezeket a finomságokat.A TVE tesztjében tizenöt gyümölcsjoghurtot vagy „annak látszó élelmiszert” értékelt. A vezető piaci márkák közül tizenhárom gyümölcsjoghurt, egy gyümölcsízű joghurt („Könnyű és finom”) és egy tejtermék (Danonino) került a civil szervezet nagyítója alá. Az egyesület három bio minősítésű és négy, fogyókúrázóknak szánt terméket is bevont a vizsgálatba.A termékeket a TVE tizenegy (környezetvédelmi, táplálkozástani és fogyasztóvédelmi) szempont alapján értékelte. A szempontok között szerepelt egyebek között, hogy a termék tartalmaz-e aromát, édesítőszert, élőflórát, mekkora a cukortartalma, feltüntették-e rajta a tápértéket, milyen messziről szállítják, milyen a csomagolása. A TVE szempontjai alapján első helyen a Zöldfarm biojoghurt, második helyen a Cserpes Műhely joghurtja, harmadik helyen pedig a német Andechser Natur biojoghurt végzett. A vizsgált termékek közül a TVE szerint a legkevésbé szerencsés választás a Zott által forgalmazott Jogobella light és a Herba által terjesztett Müller 0,1 százalékos joghurtja, illetve a Seraph 0,1 százalékos gyümölcsjoghurt, valamint a Danonino tejtermék volt.Mivel a joghurt a fogyókúrázók kedvelt terméke, a termékek szénhidráttartalmát laboratóriumi vizsgálattal mérette be a TVE. Különösebb szabálytalanságot ebből a szempontból nem találtak, de a zöldek elgondolkodtatónak tartják, hogy a magyar áruházakban a polcokra került 100 grammos, tehát nem egészen egy pohár mennyiségű termékekben átlagosan másfél teáskanál cukornak megfelelő szénhidrát található.Ezek közül egyben, a fogyókúrázóknak ajánlott Müller 0,1 százalék „diétás” joghurtban 2,1 teáskanálnyi cukrot találtak a laborban.A TVE vizsgálata megállapítja, hogy mindezek alapján ezek a termékek inkább az édességek közé illenek, s kevésbé az egészséges élelmiszerek közé. Emellett a reklámokban azt sem szeretik felsorolni, hányféle vitatott hatású élelmiszer-adalékanyag (így több esetben kármin vagy aszpartám) kerül még a joghurtos pohárba az alapanyagokkal együtt. A teszt során fény derült arra, hogy számos pirosas színű gyümölcsjoghurtban (például Müller 0,1 százalék, Activia, Könnyű és Finom) előfordul az E120-szal jelölt kármin nevű színezék. Ez az anyag, amelyet a fügekaktuszokon élősködő bíbortetű nőstényeinek porítmányából vonnak ki, allergiás reakciókat válthat ki. A gyümölcsjoghurtok azért sem olyan egészségesek, mint amilyennek a reklámokban bemutatják ezeket, mert a bennük található gyümölcsöket a hozzáadás előtt hőkezelik, így azok aroma- és vitamintartalma lecsökken. Sok gyümölcsjoghurtban pedig olyan zselatint találtak, amely a húsipar és a bőrgyártás melléktermékeként, a szarvasmarha és a ló csontjából, illetve kötőszövetéből előállított anyag.A zöldek felmérése alapján a vizsgált termékek közül a legtöbb hulladékot termelő csomagolása a Danonino tejkészítménynek volt. Azon túl, hogy 50 grammonként külön dinómintás dombornyomású pohárban árulják a terméket, még a gyerekeket célzó, fogyasztásösztönző állatfigurás műanyag jégkrémes pálcika is található a csomaghoz ragasztva, külön műanyagba csomagolva.A TVE vizsgálta a joghurtokat forgalmazó vállalatok környezetvédelmi teljesítményét is. Ez alapján kiderült, hogy számos cég elkövetett szabálytalanságokat, például szennyvízkezelési vagy zajterhelési bírságokkal sújtották ezeket a társaságokat. A forgalmazók társadalmi teljesítménye kapcsán pedig a TVE a legtöbb problémára a Danone-nal kapcsolatban bukkant. A cég ugyanis hazai és nemzetközi viszonylatban is kirívóan sok kritikát kapott a sajtótól, a hatóságoktól és civil szervezetekről egyaránt. Az egyesület megjegyzi azt is: a Danone és a Zott forgalmazóját fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartás miatt többször is megbírságolta a versenyhivatal.Lapunk több érintett forgalmazót is megkeresett az ügyben, de lapzártánkig nem érkezett reakció. Mamusits Pétertől, a Danone magyarországi kommunikációs tanácsadójaként is működő Noguchi & Peters Communications Kft. képviselőjétől megtudtuk: a forgalmazók nevében a Tej Terméktanácshoz fordultak, de „szakmailag megalapozott választ” csak későbbiekben adhat ez a szervezet.” Üdv: F.A.



Plusz ez:

“Üdv! Légyszíves vedd le a Danone bojkott képet! Ha nem tudnád, a Danone még anno 2006-ban eladta a Győri Kekszet! Nem értem, információ hiányában miért kell embereket arra buzdítani, hogy egy olyan céget bojkottáljanak, aminek köze nincs már az egészhez! (valaki)”



És ez:

“Kedves Both Gábor! A Danone bojkottra felhívó poszt kapcsán a Danone Kft. vállalati külső kapcsolatok igazgatója szeretne kapcsolatba lépni Önnel, ezúton pedig elöljáróban szeretném megosztani néhány észrevételét.Sajnálattal tapasztaltuk, hogy egy korábbi évekből származó és valótlan információkat tartalmazó szöveget osztott meg Facebook oldaladon, amely szerint a Danone be akarja zárni a Györi Keksz Kft.-t és megszűntetné a Pilóta keksz gyártását.Ahogyan arról már évekkel ezelőtt a sajtó is beszámolt, a Danone Csoport 2007-ben eladta gabona, snack és keksz üzletágát, ezen belül a Győri Keksz Kft.-t is a Kraft Foodsnak, tehát a Danone Kft. nem érintett sem e másik cég üzleti működésében, sem termékeinek gyártásában. (De köztudott, hogy továbbra is működik a Győri Keksz és a boltok polcain megtalálható az itthon gyártott Pilóta keksz.)Szeretnénk Önnel telefonon is mielőbb felvenni a kapcsolatot, hogy további információkkal tudjunk szolgálni. Ezért várjuk visszajelzését…”



És estére az Index is foglalkozni kezdett a témával:

“A magyar web egyik legnagyobb múltú lánclevele éledt újra 2001 és 2005 után 2007-ben is. A levél a Győri Kekszgyár védelmében a Danone-termékek bojkottjára szólítja a népet. Információja szerint a Danone be akarja záratni az édességgyárat, és ezzel megszünteti a nagy múltú finomságok, mint a Vaníliás Karika vagy a Pilótakeksz gyártását.A lánclevél újjáéledésének apropója, hogy a Danone júliusban eladta kekszgyártó üzletágát az amerikai Kraft édességipari cégnek. A Kraft nem tervezi a bezárást, a jól ismert kekszek továbbra is kaphatóak. Ki terjeszti, hogy be akarják zárni a gyárat? Mit tud Ön erről?

Tények, időrendben

2001: A Danone először kerül az érdeklődés középpontjába a Győri Keksz miatt, ugyanis 2001-es gyárbezárásai a győri gyárat is érintették volna. A francia vállalat akkori vezérigazgatója bejelentette, hogy 28 európai gyárából hatot bezár. Első körben két francia, egy olasz, egy holland, egy belga és a magyarországi gyár szüntette volna meg a termelést. Emiatt Magyarországon tüntetéseken tiltakoztak a tervezett bezárás ellen, és lánclevélben hívták fel a fogyasztókat arra, hogy bojkottálják a cég termékeit. A demonstrációk, tiltakozások és a kormány közbenjárásának hatására a Danone előbb haladékot kért, majd úgy döntött, hogy más megoldást keres. A gyárat nem zárták be, de elbocsátottak több mint háromszáz embert.

2005: Újabb Danone-bojkottra szólították fel egymást a kekszszeretők. Akkor az váltotta ki a tiltakozást, hogy a francia cég bejelentette, a kekszek gyártását székesfehérvári gyárába telepíti, Győrött csak a cukorkákat gyártanak majd. Így is történt, azonban a Győri keksz megmaradt, neve nem változott, ám azóta Székesfehérváron gyártják.

2007: A Danone idén júliusban jelentette be, hogy 5.3 milliárd euróért az amerikai Kraft Foodsnak adja el kekszüzletágát, vagyis a Győri Keksz Kft.-t. A francia Danone kizárólagos tárgyalásokat folytat a Krafttal, a megállapodást valószínűleg az idei utolsó negyedévben írják alá. Az előzetes megállapodásoknak megfelelően a Kraft úgy nyilatkozott, hogy a szerződés aláírásától számított legalább három évig nem tervez gyárbezárásokat Franciaországban, írta a Reuters.

A bejelentéskor az Index megkereste a Győri Keksz Kft.-t és a nagy múltú termékek iránt érdeklődött. “A felvásárlás annyiban érinti a Győri Kekszet, hogy a Kraft a teljes üzletágat tervezi megvásárolni, az összes termelőegységgel együtt. Ugyanakkor a vállalat ígéretet tett arra, hogy a kekszüzletág a jövőben is független üzleti egységként működik, a jelenlegi vezetéssel” – mondta Nagypál Judit, a Győri Keksz Kft. humán erőforrás vezetője. Az a lehetőség nem merült fel, hogy bezárnák a gyárat, mivel a Kraft Foods a teljes kekszüzletág megvásárlására tett ajánlatot, a termelőegységekkel, márkákkal, alkalmazottakkal együtt.

A tények ezek, bezárást a nyilvános információk szerint nem tervez a cég. Ha bárkinek a cég jövőbeni terveivel kapcsolatban a fentieknél több információja van, kérjük, ossza meg velünk a kommentek között.”



Forrás: http://index.hu/tech/hoax/2007/09/17/ujra_itt_a_danone_bojkott_felhivas/





Végkövetkeztetés:



Nagyon sok esetben tapasztaltam már, hogy félinformációk vagy részinformációk kezdenek terjedni a neten, amit mások átvesznek, és kész tényekként adnak tovább. Volt ez így Izland esetében, és Líbia esetében is, és még ki tudja, mennyi esetben.Maradjunk azonban a Danone-nál.A bojkott felhívás valóban régi, és a felhívás szövege is évekkel ezelőtt volt aktuális. Mit kellene ilyen esetben tenni? Levenni a bojkottra szólító képet, és azt mondani, sorry, már nem aktuális? Lehetséges, hogy van, aki ezt tenné.Ám nézzük meg, mi történt a Győri Keksz-szel azóta, illetve a Pilótával, de tekinthetünk kicsit szélesebb látószöggel is.Van még Győri Keksz? Van.Van még Pilóta? Van – csakhogy már nem Győrben, hanem állítólag Csehországban gyártják.

És itt van a kutya elásva, kérem szépen.



Rákerestem arra, mit hiszünk magyarnak, miközben nem az. Íme egy lista:- Sió (a német Eckes-Granini csoport tulajdona)- Sága (angol tulajdon)- Globus konzervek (a cseh Hamé illetve a francia Bonduelle tulajdona)- Globus ételízesítők (az angol, illetve holland Unilever tulajdona)- Győri (az amerikai Kraft Foods vállalatcsoport tulajdona)- Piros Pöttyös (a holland Friesland tulajdona)- Boci csoki (a svájci Nestlé tulajdona és Csehországban készül!)- Horváth Rozi (az osztrák Salinen tulajdona)- Vénusz (a francia Bunge csoport tulajdona)- Milli Tej (a holland Friesland tulajdona)- Pannontej (a francia Bongrain Csoport tulajdona)- Medve, Karaván, Bakony és Tihany (Bongrain Csoport)- Theodora (a svájci Nestlé tulajdona)- Törley, Hungária, Walton pezsgők (a német Henkell tulajdona)- BB bor és pezsgő (Henkell)- Delikát8 (Unilever)- Kotányi (az osztrák Kotányi GmbH tulajdona, a gyártás is Ausztriában zajlik)- Baba (az Unilever tulajdona, Csehországban és Lengyelországban készül)- Koronás Cukor (az osztrák Agrana tulajdona, de a termékek egy része itt készül)- Debreceni, Csaba Hús, Szole Meat (Penta csoport)- Sport (szelet), Kapucíner, Piros Mogyorós (az amerikai Kraft Foods tulajdona)

Ezek a márkák nem csak hogy külföldi kézben vannak, de a tulajdonosaik nagy többsége – néhánynál jeleztük is – nem itthon, hanem külhonban állítja, állíttatja elő termékeit. És még biztos jó pár kimaradt.. Mert amikor az elmúlt huszon-akárhány évben egy külföldi multi betette ide a lábát, sosem azért cselekedett így, hogy velünk jót tegyen, hanem azért, hogy a saját piacát növelje, a profitot pedig kivigye az országból… Ezért ment tönkre a mezőgazdaságunk, a feldolgozóiparunk, ezért szűnt meg több, mint egymillió munkahely… Persze az is kellett hozzá, hogy ezt hagyjuk…



A végső kérdés tehát: Illik-e bojkottra szólítani a Danone-termékekkel szemben? Az ideje múlt körlevél miatt valóban nem, ám általánosságban igen. És nem csak a Danone-nal szemben, hanem minden olyan multival szemben, amelyik csak azért van itt, hogy kivigye a hasznát, és semmi pluszt nem hoz az ország számára. Ha mérlegre tennénk az elvesztett Győri Kekszet, és megvizsgálnánk, milyen minőségűek a termékek (fentebbi részből ez sejthető), és a másik oldalra azt, mennyire jó nekünk a Danone jelenléte itt… Hát, kedves olvasó, mindenki maga döntse el, merre billen a mérleg.



Szeretettel: Both Gábor

U.i.: Mire cikkem végére értem, 19 ezer felett a megosztások száma… Feltettem a weboldalamra (www.emberiseg.hu), és összeomlott a szerver... :-) Hajrá Magyarország, bár ilyen egyszerű lenne kiebrudalni innen a multikat. Hátha egyszer újra Győrben készül majd a Pilóta…

Szeretettel látok mindnkit a csoportunkban: http://www.facebook.com/groups/emberiseg/

"Az írás készült: 2013. február 14. csütörtök Szerző: Both Gábor (Szeretettel látok mindnkit a csoportunkban: http://www.facebook.com/groups/emberiseg/)



… avagy Danone kontra Magyarország? Avagy tudatváltás kontra kapitalizmus? Hogy is van ez? Reggel kaptam egy mailt egy kedves ismerősömtől, a pontos szövege így olvasható:



“Íme a továbbított üzenet: Leállt hazánkban a Pilóta-keksz gyártás. Ezek az utolsó Albert és Pilóta-kekszek, továbbá vaníliás karikák, amelyek a győri üzem gyártósorain készülnek. Szombaton a délutános műszak távozásával Győrben megszűnik a patinás, kontinens szerte jól ismert termékek előállítása. Közel száz dolgozó kénytelen új munkát keresni…

Csak az a 40 ember marad, aki a Negro-gyártósoron dolgozik majd, de azt nem tudni, meddig. A csoportos leépítés miatt kitelepült a helyszínre a munkaügyi központ, amely a többségében 50 év körüli dolgozóknak próbál most segíteni az állásszerzésben.A Danone nevű multi a közeljövőben be akarja zárni a Győri Keksz gyárat, így egy sor jól menő magyar terméktől szabadítaná meg a piacot. Ez persze nem az első eset: a francia gyártó azért vette meg a Győrit, hogy mielőbb kivonja a forgalomból.Ezt 2001-ben a daNOne elnevezésű civil bojkott akadályozta meg, egyszerűen azzal, hogy nem vettünk danone terméket valamivel több, mint két hónapig. Nem állt mögötte semmilyen párt, semmilyen nagybefolyású szervezet, ezt mi csináltuk, közönséges emberek, akiknekvolt egy csöpp eszük.Akkor sikerrel jártunk. Nem szervezett minket senki, mi szerveztük egymást.Tisztelettel megkérek mindenkit, hogy NE VEGYEN DANONE TERMÉKET!

Ha valaki azt hinné, ez őt nem érinti, az egyszer csak végignézheti, hogyan teszik majd tönkre a Sopronit, a Szofit, a Bocicsokit, a Tokaji aszút, és még sorolhatnám.A Danone joghurtokból, ásványvízből meg tejtermékekből él, amit mi veszünk meg, semmi másból. Ha nem tudja őket eladni, belepusztul. Barátaim! Sokan vagyunk, csak tőlünk függ, hogy engedjük-e, hogy ezt tegyék. M. Gyula, S.R. Zrt.”

A levél biztosan jó ideje kering a világhálón, hiszen az aláírásban szereplő médium már nem létezik. Ennek ellenére, úgy gondoltam, nem árt neki egy kis megerősítés, így készítettem egy képecskét a FaceBook-ra, és megosztottam néhány helyen.



A mail-ben kapott üzenetet mellé írtam változtatás nélkül. És elindult a lavina. Először csak azt láttam, hogy egyre többen megosztják – na bumm, ilyen már máskor is történt.Aztán jöttek az érdekesebb hozzászólások is, de maradjunk a tényeknél. Este moziban voltunk, és mire kijöttünk, sms-t kaptam a cég egyik alkalmazottjától, hogy ha lehet, még ma hívjam vissza.Hoppá, ez egyre érdekesebb!

Hazaérve nem ültem azonnal géphez, gondoltam, ráér másnap – addig csak nem dől össze a világ, de a Danone biztosan nem…

Késő este mégis arra gondoltam, csak ránézek a gépre, mi történt. Jött a második és harmadik hoppá: 17.600 ezer megosztás – s mialatt e sorokat írom, már 18.158-ra ugrott a számláló.



Kaptam érdekes üzeneteket is a FaceBook-on, íme:“Kedves Gábor, mivel győri a férjem ,a lányom is ott él és dolgozik , ezért szóltam hozzá a jó “bojkott” -cikkhez. Bizony nagyon régen lebontották a Danonos cég emberei a a kekszgyárat és helyette nagy semmi. Az ipari parkban épített a cég egy cukorka (negró) üzemet. Persze, ne vegyünk Danon terméket, ezt a győri tömeg érti és alkalmazza is . További jó munkát, szép estét! (B.)”



És egy másik:

“Ezt feltenné még Ön esetleg? Mert én nem merem, de a Danone bojkott miatt, hátha Ön megteszi:“Lócsont, tetűpor és sok cukor a joghurtokbanLeszerepeltek a fogyókúrás és a gyümölcsös készítmények egy vizsgálaton • Három biotermék végzett az első helyen2008. október 15. 21:14Egészséges, könnyű és finom. Így kínálják azokat a magyar boltokban kapható gyümölcsjoghurtokat a hazai piacon, amelyekről megdöbbentő megállapításokat tett a napokban a Tudatos Vásárlók Egyesülete. Ezeknek a termékeknek egy jelentős részében állításuk szerint ló- és marhacsontból, illetve állati kötőszövetekből származó zselatint, továbbá egy élősködő tetűfaj nőstényének porítmányából kivont színezéket találtak a környezetvédők. A diétás joghurtként árult finomságok pedig a zöldek vizsgálata szerint tele vannak cukorral. Az egyik forgalmazó által felkért Tej Terméktanács későbbre ígért választ a kritikákra.Bizonyára sokan emlékeznek még arra a jelenetre, amikor Zinadine Zidane, a francia labdarúgó-válogatott csapatkapitánya mellbe fejelte Marco Materazzit, az olasz válogatott kiválóságát. Ezzel a franciák el is vesztették a világbajnokság döntőjét, hiszen a világhírű focistát kiállították a durva szabálytalanságért.Zidane persze ezek után sem maradt kenyérkereset nélkül, nemrég például vaskos díjazásért elvállalta a Danone cég „nagyköveti” posztját 2015-ig. A környezetvédők egy része szerint találó választás egy példátlan szabálytalanságról elhíresült sportolót megtenni a francia cég reklámarcának. A francia társaságot ugyanis csak Magyarországon kétszer is megbírságolták tízmillió forintra, amikor gyógyhatásúnak, illetve egészséges összetevőkben dúskálónak mutatta be az általa forgalmazott egyszerű gyümölcsjoghurtokat. Ezenkívül felmerült a Danone-nal kapcsolatban az is, hogy szabálytalanul reklámozott egészségügyi intézményekben, ásványvizében naftalint, tejtermékeiben guargumit sejtettek, de ezeket a vádakat megcáfolta a társaság.A legvérlázítóbbnak azonban azt tartották hazánkban, amit a győri kekszgyárral művelt a cég, az üzemben folytatott leépítések miatt többször bojkottra szólították fel a helyiek a vásárlókat. Hasonló akcióba kezdtek Lengyelországban is a civilek, szintén egy kekszgyár bezárása miatt. A napokban pedig a Tudatos Vásárlók Egyesülete (TVE) ugrott neki a Danone termékeinek, ahogyan kritika alá vonta több más cég joghurtjait is, miután vizsgálatnak vetette alá ezeket a finomságokat.A TVE tesztjében tizenöt gyümölcsjoghurtot vagy „annak látszó élelmiszert” értékelt. A vezető piaci márkák közül tizenhárom gyümölcsjoghurt, egy gyümölcsízű joghurt („Könnyű és finom”) és egy tejtermék (Danonino) került a civil szervezet nagyítója alá. Az egyesület három bio minősítésű és négy, fogyókúrázóknak szánt terméket is bevont a vizsgálatba.A termékeket a TVE tizenegy (környezetvédelmi, táplálkozástani és fogyasztóvédelmi) szempont alapján értékelte. A szempontok között szerepelt egyebek között, hogy a termék tartalmaz-e aromát, édesítőszert, élőflórát, mekkora a cukortartalma, feltüntették-e rajta a tápértéket, milyen messziről szállítják, milyen a csomagolása. A TVE szempontjai alapján első helyen a Zöldfarm biojoghurt, második helyen a Cserpes Műhely joghurtja, harmadik helyen pedig a német Andechser Natur biojoghurt végzett. A vizsgált termékek közül a TVE szerint a legkevésbé szerencsés választás a Zott által forgalmazott Jogobella light és a Herba által terjesztett Müller 0,1 százalékos joghurtja, illetve a Seraph 0,1 százalékos gyümölcsjoghurt, valamint a Danonino tejtermék volt.Mivel a joghurt a fogyókúrázók kedvelt terméke, a termékek szénhidráttartalmát laboratóriumi vizsgálattal mérette be a TVE. Különösebb szabálytalanságot ebből a szempontból nem találtak, de a zöldek elgondolkodtatónak tartják, hogy a magyar áruházakban a polcokra került 100 grammos, tehát nem egészen egy pohár mennyiségű termékekben átlagosan másfél teáskanál cukornak megfelelő szénhidrát található.Ezek közül egyben, a fogyókúrázóknak ajánlott Müller 0,1 százalék „diétás” joghurtban 2,1 teáskanálnyi cukrot találtak a laborban.A TVE vizsgálata megállapítja, hogy mindezek alapján ezek a termékek inkább az édességek közé illenek, s kevésbé az egészséges élelmiszerek közé. Emellett a reklámokban azt sem szeretik felsorolni, hányféle vitatott hatású élelmiszer-adalékanyag (így több esetben kármin vagy aszpartám) kerül még a joghurtos pohárba az alapanyagokkal együtt. A teszt során fény derült arra, hogy számos pirosas színű gyümölcsjoghurtban (például Müller 0,1 százalék, Activia, Könnyű és Finom) előfordul az E120-szal jelölt kármin nevű színezék. Ez az anyag, amelyet a fügekaktuszokon élősködő bíbortetű nőstényeinek porítmányából vonnak ki, allergiás reakciókat válthat ki. A gyümölcsjoghurtok azért sem olyan egészségesek, mint amilyennek a reklámokban bemutatják ezeket, mert a bennük található gyümölcsöket a hozzáadás előtt hőkezelik, így azok aroma- és vitamintartalma lecsökken. Sok gyümölcsjoghurtban pedig olyan zselatint találtak, amely a húsipar és a bőrgyártás melléktermékeként, a szarvasmarha és a ló csontjából, illetve kötőszövetéből előállított anyag.A zöldek felmérése alapján a vizsgált termékek közül a legtöbb hulladékot termelő csomagolása a Danonino tejkészítménynek volt. Azon túl, hogy 50 grammonként külön dinómintás dombornyomású pohárban árulják a terméket, még a gyerekeket célzó, fogyasztásösztönző állatfigurás műanyag jégkrémes pálcika is található a csomaghoz ragasztva, külön műanyagba csomagolva.A TVE vizsgálta a joghurtokat forgalmazó vállalatok környezetvédelmi teljesítményét is. Ez alapján kiderült, hogy számos cég elkövetett szabálytalanságokat, például szennyvízkezelési vagy zajterhelési bírságokkal sújtották ezeket a társaságokat. A forgalmazók társadalmi teljesítménye kapcsán pedig a TVE a legtöbb problémára a Danone-nal kapcsolatban bukkant. A cég ugyanis hazai és nemzetközi viszonylatban is kirívóan sok kritikát kapott a sajtótól, a hatóságoktól és civil szervezetekről egyaránt. Az egyesület megjegyzi azt is: a Danone és a Zott forgalmazóját fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartás miatt többször is megbírságolta a versenyhivatal.Lapunk több érintett forgalmazót is megkeresett az ügyben, de lapzártánkig nem érkezett reakció. Mamusits Pétertől, a Danone magyarországi kommunikációs tanácsadójaként is működő Noguchi & Peters Communications Kft. képviselőjétől megtudtuk: a forgalmazók nevében a Tej Terméktanácshoz fordultak, de „szakmailag megalapozott választ” csak későbbiekben adhat ez a szervezet.” Üdv: F.A.



Plusz ez:

“Üdv! Légyszíves vedd le a Danone bojkott képet! Ha nem tudnád, a Danone még anno 2006-ban eladta a Győri Kekszet! Nem értem, információ hiányában miért kell embereket arra buzdítani, hogy egy olyan céget bojkottáljanak, aminek köze nincs már az egészhez! (valaki)”



És ez:

“Kedves Both Gábor! A Danone bojkottra felhívó poszt kapcsán a Danone Kft. vállalati külső kapcsolatok igazgatója szeretne kapcsolatba lépni Önnel, ezúton pedig elöljáróban szeretném megosztani néhány észrevételét.Sajnálattal tapasztaltuk, hogy egy korábbi évekből származó és valótlan információkat tartalmazó szöveget osztott meg Facebook oldaladon, amely szerint a Danone be akarja zárni a Györi Keksz Kft.-t és megszűntetné a Pilóta keksz gyártását.Ahogyan arról már évekkel ezelőtt a sajtó is beszámolt, a Danone Csoport 2007-ben eladta gabona, snack és keksz üzletágát, ezen belül a Győri Keksz Kft.-t is a Kraft Foodsnak, tehát a Danone Kft. nem érintett sem e másik cég üzleti működésében, sem termékeinek gyártásában. (De köztudott, hogy továbbra is működik a Győri Keksz és a boltok polcain megtalálható az itthon gyártott Pilóta keksz.)Szeretnénk Önnel telefonon is mielőbb felvenni a kapcsolatot, hogy további információkkal tudjunk szolgálni. Ezért várjuk visszajelzését…”



És estére az Index is foglalkozni kezdett a témával:

“A magyar web egyik legnagyobb múltú lánclevele éledt újra 2001 és 2005 után 2007-ben is. A levél a Győri Kekszgyár védelmében a Danone-termékek bojkottjára szólítja a népet. Információja szerint a Danone be akarja záratni az édességgyárat, és ezzel megszünteti a nagy múltú finomságok, mint a Vaníliás Karika vagy a Pilótakeksz gyártását.A lánclevél újjáéledésének apropója, hogy a Danone júliusban eladta kekszgyártó üzletágát az amerikai Kraft édességipari cégnek. A Kraft nem tervezi a bezárást, a jól ismert kekszek továbbra is kaphatóak. Ki terjeszti, hogy be akarják zárni a gyárat? Mit tud Ön erről?

Tények, időrendben

2001: A Danone először kerül az érdeklődés középpontjába a Győri Keksz miatt, ugyanis 2001-es gyárbezárásai a győri gyárat is érintették volna. A francia vállalat akkori vezérigazgatója bejelentette, hogy 28 európai gyárából hatot bezár. Első körben két francia, egy olasz, egy holland, egy belga és a magyarországi gyár szüntette volna meg a termelést. Emiatt Magyarországon tüntetéseken tiltakoztak a tervezett bezárás ellen, és lánclevélben hívták fel a fogyasztókat arra, hogy bojkottálják a cég termékeit. A demonstrációk, tiltakozások és a kormány közbenjárásának hatására a Danone előbb haladékot kért, majd úgy döntött, hogy más megoldást keres. A gyárat nem zárták be, de elbocsátottak több mint háromszáz embert.

2005: Újabb Danone-bojkottra szólították fel egymást a kekszszeretők. Akkor az váltotta ki a tiltakozást, hogy a francia cég bejelentette, a kekszek gyártását székesfehérvári gyárába telepíti, Győrött csak a cukorkákat gyártanak majd. Így is történt, azonban a Győri keksz megmaradt, neve nem változott, ám azóta Székesfehérváron gyártják.

2007: A Danone idén júliusban jelentette be, hogy 5.3 milliárd euróért az amerikai Kraft Foodsnak adja el kekszüzletágát, vagyis a Győri Keksz Kft.-t. A francia Danone kizárólagos tárgyalásokat folytat a Krafttal, a megállapodást valószínűleg az idei utolsó negyedévben írják alá. Az előzetes megállapodásoknak megfelelően a Kraft úgy nyilatkozott, hogy a szerződés aláírásától számított legalább három évig nem tervez gyárbezárásokat Franciaországban, írta a Reuters.

A bejelentéskor az Index megkereste a Győri Keksz Kft.-t és a nagy múltú termékek iránt érdeklődött. “A felvásárlás annyiban érinti a Győri Kekszet, hogy a Kraft a teljes üzletágat tervezi megvásárolni, az összes termelőegységgel együtt. Ugyanakkor a vállalat ígéretet tett arra, hogy a kekszüzletág a jövőben is független üzleti egységként működik, a jelenlegi vezetéssel” – mondta Nagypál Judit, a Győri Keksz Kft. humán erőforrás vezetője. Az a lehetőség nem merült fel, hogy bezárnák a gyárat, mivel a Kraft Foods a teljes kekszüzletág megvásárlására tett ajánlatot, a termelőegységekkel, márkákkal, alkalmazottakkal együtt.

A tények ezek, bezárást a nyilvános információk szerint nem tervez a cég. Ha bárkinek a cég jövőbeni terveivel kapcsolatban a fentieknél több információja van, kérjük, ossza meg velünk a kommentek között.”



Forrás: http://index.hu/tech/hoax/2007/09/17/ujra_itt_a_danone_bojkott_felhivas/





Végkövetkeztetés:



Nagyon sok esetben tapasztaltam már, hogy félinformációk vagy részinformációk kezdenek terjedni a neten, amit mások átvesznek, és kész tényekként adnak tovább. Volt ez így Izland esetében, és Líbia esetében is, és még ki tudja, mennyi esetben.Maradjunk azonban a Danone-nál.A bojkott felhívás valóban régi, és a felhívás szövege is évekkel ezelőtt volt aktuális. Mit kellene ilyen esetben tenni? Levenni a bojkottra szólító képet, és azt mondani, sorry, már nem aktuális? Lehetséges, hogy van, aki ezt tenné.Ám nézzük meg, mi történt a Győri Keksz-szel azóta, illetve a Pilótával, de tekinthetünk kicsit szélesebb látószöggel is.Van még Győri Keksz? Van.Van még Pilóta? Van – csakhogy már nem Győrben, hanem állítólag Csehországban gyártják.

És itt van a kutya elásva, kérem szépen.



Rákerestem arra, mit hiszünk magyarnak, miközben nem az. Íme egy lista:- Sió (a német Eckes-Granini csoport tulajdona)- Sága (angol tulajdon)- Globus konzervek (a cseh Hamé illetve a francia Bonduelle tulajdona)- Globus ételízesítők (az angol, illetve holland Unilever tulajdona)- Győri (az amerikai Kraft Foods vállalatcsoport tulajdona)- Piros Pöttyös (a holland Friesland tulajdona)- Boci csoki (a svájci Nestlé tulajdona és Csehországban készül!)- Horváth Rozi (az osztrák Salinen tulajdona)- Vénusz (a francia Bunge csoport tulajdona)- Milli Tej (a holland Friesland tulajdona)- Pannontej (a francia Bongrain Csoport tulajdona)- Medve, Karaván, Bakony és Tihany (Bongrain Csoport)- Theodora (a svájci Nestlé tulajdona)- Törley, Hungária, Walton pezsgők (a német Henkell tulajdona)- BB bor és pezsgő (Henkell)- Delikát8 (Unilever)- Kotányi (az osztrák Kotányi GmbH tulajdona, a gyártás is Ausztriában zajlik)- Baba (az Unilever tulajdona, Csehországban és Lengyelországban készül)- Koronás Cukor (az osztrák Agrana tulajdona, de a termékek egy része itt készül)- Debreceni, Csaba Hús, Szole Meat (Penta csoport)- Sport (szelet), Kapucíner, Piros Mogyorós (az amerikai Kraft Foods tulajdona)

Ezek a márkák nem csak hogy külföldi kézben vannak, de a tulajdonosaik nagy többsége – néhánynál jeleztük is – nem itthon, hanem külhonban állítja, állíttatja elő termékeit. És még biztos jó pár kimaradt.. Mert amikor az elmúlt huszon-akárhány évben egy külföldi multi betette ide a lábát, sosem azért cselekedett így, hogy velünk jót tegyen, hanem azért, hogy a saját piacát növelje, a profitot pedig kivigye az országból… Ezért ment tönkre a mezőgazdaságunk, a feldolgozóiparunk, ezért szűnt meg több, mint egymillió munkahely… Persze az is kellett hozzá, hogy ezt hagyjuk…



A végső kérdés tehát: Illik-e bojkottra szólítani a Danone-termékekkel szemben? Az ideje múlt körlevél miatt valóban nem, ám általánosságban igen. És nem csak a Danone-nal szemben, hanem minden olyan multival szemben, amelyik csak azért van itt, hogy kivigye a hasznát, és semmi pluszt nem hoz az ország számára. Ha mérlegre tennénk az elvesztett Győri Kekszet, és megvizsgálnánk, milyen minőségűek a termékek (fentebbi részből ez sejthető), és a másik oldalra azt, mennyire jó nekünk a Danone jelenléte itt… Hát, kedves olvasó, mindenki maga döntse el, merre billen a mérleg.



Szeretettel: Both Gábor

U.i.: Mire cikkem végére értem, 19 ezer felett a megosztások száma… Feltettem a weboldalamra (www.emberiseg.hu), és összeomlott a szerver... :-) Hajrá Magyarország, bár ilyen egyszerű lenne kiebrudalni innen a multikat. Hátha egyszer újra Győrben készül majd a Pilóta…

Szeretettel látok mindnkit a csoportunkban: http://www.facebook.com/groups/emberiseg/"