Nevem: ZsuzsaCsaládfám nincs, ha lenne,akkor kapanyelet csinálnékbelőle valószínűleg.1960-as években születtemBivalybasznád-Alsón.A déli harangszó általában félegykor ér el hozzánk, és asárgabusz is háromszor tankol,mire hazavisz. Egyszóval, nemvagyok paraszt, de azért elégmessze lakom a bekötőúttól.Még a T- mobile se fed le, hatérerőt akarunk, fel kellmászni a villanypóznatetejére.Anyakönyvi kivonat helyettegyből őstermelőiigazolványt kaptam.Már kicsi koromtól voltgyerekszobám, igaz tehénvolt a radiátor, és ló nézett kiaz ablakon, na meg patkányvolt a matchboxom is. Aztánjárni is megtanultam, azüstház volt a járókám.Emlékszem, amikormegkaptam az első LEGO-mat.Disznóólat építettem belőle.A kézügyességemmegmaradt, a traktort mégma is emlékezetből összetudom rakni.Aztán oviba kerültem. Ittmegnyugtattak, hogy nemvagyok paraszt, hanem agrárcsemete.Hát ide négy évig jártam. Azelső évben disznóvágás volt ajelem, a másodikbangumicsizma, aztán szalonna,végül töpörtyű. Kedvencelfoglaltságom az volt, hogykapáltam a homokozót.Apámék vödörben hordták beaz áramot, hogy nyugodtanjátszhassak disznóölést aPLAYSTATION-ön. Ami aztilleti, elég messze lakunk acivilizációtól, még avízvezeték is meggondoljamagát félúton és visszafordul.Fut is utánam apottyantósvécé! Utána márbilit vettünk, de egyszerfelbuktam benne éjjel, mertnem találtam a gyertyát.Egyszer meg eltévedtem, dehazataláltam, mert odafelemenet elszórtam egy lapátszőrös töpörtyűt.Hát aztán iskolába kerültem.Apám mindig a traktorral jöttértem. Volt egy Trabantunk is,annak bicskával szoktamkinyitni az ajtaját.Az iskola nem ment valamijól, nekem a százas szög isegy integrált áramkör.Akkor má nagyon szerettem afődet. Nem vagyok paraszt, deazért futott utánam akrumpliföld, szórtam avetőmagot, mert nyomta azsebemet, meg a krumpli iskicsírázott a kezemben. Aszámból pajtaszag áradt.De azért menő voltam. Ahátamra szántóföld volttetoválva, a karomragabonakörök, a hónom alámeg kapanyél, de az aszámból is kilógott.Ha megszólalok, azt szokjákhinni az emberek, hogy egytehén bőgött. Ha kinyitom aszámat, integet belőle a TSZ-elnök, ha meg előre dőlök, aföld kipotyog a számból. Deén szeretem az agrártevékenységet. Ha aGöncölszekér lejjebb lenne,én azt is megraknámtrágyával.Múltkor úgy volt, hogy jön aminiszterelnök a faluba.Gondoltuk, meghíjuk kapálni,De aztán nem jött el.Később nagyobb lettem, felkellett engem világosítani.Apám az emberi szaporodástegy birkán magyarázta el. Aszüzességemet iselveszítettem, méghozzá egydisznyóval. De azóta márszakítottunk.Aztán jött a szóbeli érettségi,ahová gumicsizmábanmentem. Az övem kolbászbólvolt.Szórakozni is jártam én sokat.A diszkóba traktorral mentem.Nem volt az égő, csak az, hogyaz ekét meg elfelejtettemlekapcsolni. A traktorkulcsmindig kilógott a zsebemből,a munkaegység meg aszámból.A diszkóba megismertem egyfiút. Elhívtam moziba, ahol őkólát ivott hagymakarikával,én meg kannásbort. Énkólából amúgy csak a cocátszeretem, mer az disznyóízű.De ez a fiú elég művelt volt,ezért elhatároztam én isművelődni fogok, el ismentem egykapanyélkiállításra.Valami előkelőbb sportot iskellett választani, ezértfogtuk a kapát, és elmentünkgolfozni.Olyan menő voltam, hogymég a hajamat is zseléztem,kocsonyával.Aztán férjhö mentem,berendeztük a házat. Az uramfranciaágyat akart, de én nembeszélek idegen nyelvet, ezéegy szénakazal került ahálószobába.Vettünk mindent. Most csakhazamegyek, az ostorralbekapcsolom a plazmatévét,oszt nézem rajta a Falu TVadását. Azé régen nem voltilyen.Meg má mobilom is van. Igaz,hogy tölgyfából van faragva,de van már rajta disznóólasháttérkép meg szalonnáslogo. Van má számítógép is, aCD- meghajtót bicskávalszoktam kinyitni.Van egy géppuskám is,múltkor félóráig lövöldöztemvele egy repülőre, meraszittem vadliba. De nem azvolt.Pedig megettük vóna.Szeretek én enni, annakidején anyám mindigvasvillával szolgálta fel alecsót, a születésnapomrameg szalonnás tortát sütött. Avattacukrot mindig kolbászköré tekerik nekem, a boltbameg sonkás rágót szokokvenni. A túrórudit meg afagyit bicskával eszem.Szeretem nagyon a kolbászoscsokit is. A rántotthústmerőkanállal eszem.Eccer el akartunk utazni azemberrel. De itten azembereket a disznóólból iscsak vízummal engedik ki, aszomszéd faluba meg márútlevél kell. Nagyfateregyszer volt a szomszédfaluba legénykorában, demég nyugdíjasan is az útiélményeit mesélte.Mi a városba mentünk.Én szédültem a betonon, azuram meg aszitte rá, hogydísznövény. Egy helyen ki voltírva hogy boksz-utca,gondoltam ott cipőttisztítanak. Rám is fért volna,mert potyogott a trágya agumicsizmámról. Az uramszerint robbantani lehetneróla a tehéntrágyát! Detévedtünk.Aztán láttunk villamost. Énmegugattam, az ember megazt hitte hogy törökméz ésbeleharapott. Végül úgyvoltam vele, hogy ez biztosegy szénaboglya éselkezdtem szurkálni egyvasvillával.Láttunk egy embert, azt hittükhogy egy pulit húzott a fejére,de aztán kiderült hogy rasztás.Bementünk egy magasépületbe, de a másodikemeleten szédülni kezdtem.Ezért inkább betértünk egymegdonászba. Én ahamburger mellé kolbásztakartam kérni, de nem volt.Zsíros kenyeret se tudtak adni,ráadásul még hülyének isnéztek. Hát lehet, hogy azapát kapának mondom, és kéthold föld van a körmöm alatt,de azé hülye akkor se vagyok,legfeljebb egy kicsit vidéki!Najó, adtak egy dobozos sört,de én még olyat nem láttam,bicskával kellett kinyitni.Bezzeg nálunk a kocsmábarendesen kitőtik pohárba! El ishatároztam, hogy az egyszázalékomat a kocsmánakfogom felajánlani.Bementünk az Ósanba is, meraz uram leveskockát akartvenni, majd főzünk belőlepálinkát. Én matyómintásbugyogót kerestem, de nemvót. Viszont vettünk a motorrais illatosítót, mer a traktorbamár van.Csináltunk sok fényképet,otthon elő akartam hívnikukoricával, de nem jött elő.Viszont a disznyók előjöttek.A disznóólban tartjuk akanárit is, moslékkal etetjük.A városba ojan sok vót azautó, mint a nyű, ekkor jöttemrá hogy autóversenyző leszek,indulok is a következőDakaron a lovaskocsival.De aztán haza kellett menni,mert tarlóégetés volt, aminálunk nemzeti ünnep.no itten van az a rajz amitkértetek..Zsuzsa.